Szakkollégistából szakkollégiumi lelkipásztor
„Mandulaműtét után feküdtem a fehérgyarmati kórházban 2011 nyarán, amikor megcsörrent a telefonom. Az egyik tanárom hívott a teológiáról, hogy roma egyetemisták számára fog szakkollégium indulni Debrecenben” – így emlékszik vissza Balogh Róbert, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese és társadalmi missziókért felelős lelkipásztora arra a pillanatra, amikor tudomást szerzett a Wáli István Református Cigány Szakkollégium megalakulásáról, melynek egyik első tagja lehetett.

Az akkor negyedik tanévére készülő lelkész szakos hallgató nagyon kötődött a debreceni teológia történelmi falaihoz, de óriási lehetőséget látott ebben az új intézményformában. „Életemben először lehettem olyan közegben, ahol többségében roma egyetemisták vettek körül. Sok barátság kötettett a szakkollégiumban, egy olyan szakmai közegben, amelyből a mai napig táplálkozom. Az első romológiaóráinkat még a szobákban, az emeletes ágyakon ülve hallgattuk. Sokat jelentett, hogy olcsón kollégiumi szálláshoz jutottam és kaptam ösztöndíjat, ahogyan az is, hogy sokkal többet láttam az országból és megismertem a társadalom egy nagyobb szeletét.”

Balogh Róbert 2014-ben végzett a teológián, egy genfi ösztöndíjas év után Jánoshalmára, majd Váchartyánba került. Jelenlegi MRSZ-es feladatai mellett a KRE HTK Romológia Kutatóintézetének munkatársa és 2021-től intézményi lelkész a Budapesti Református Cigány Szakkollégiumban, a RefoRomban – így remekül látja, hogy a roma szakkollégium mint intézmény honnan hová jutott el a kezdetek óta. „Amikor a tavalyi felvételin láttam a 18-20 éves fiatalokat, megfogalmazódott bennem, hogy mennyivel kiforrottabb rendszerbe érkeznek meg a diákok, mint mi annak idején: a lehető legerősebb infrastruktúra és szakmai, lelki háttér várja őket. Ehhez kellett tizenöt év fáradságos munkája, de megérte – már az egyházakon belül is jól bejáratott struktúráról van szó.”

Ezt jól példázza egyik élménye, amikor egy hétvégi cigánymissziós konferencián egy nagymamával beszélgetett Berekfürdőn, pár nappal később pedig az ő unokájának tartott bibliaórát a RefoRomban. „Persze mindig van hely a fejlődésre, de örülök neki, amikor esperesek hívnak fel azzal kapcsolatban, hogy vannak a gyülekezetek látóterében tehetséges roma fiatalok, és szeretnék szakkollégiumba küldeni őket.” Balogh Róbert megosztotta egyik kedves reforomos lelkészi emlékét is: „Egy srác kiköltözött a kollégiumból, majd egy nap levelet kaptunk az édesapjától. Megköszönte, hogy ennyit foglalkoztunk a fiával, majd hozzátette:

A legjobban azért vagyok hálás, hogy a fiam az önök intézményében megismerhette Istent.

Ezek azok a gyümölcsök, amiért ezt a szolgálatot végezzük.” A lelkész hozzátette: örömteli, amikor a szakkollégisták nem csak letudni akarják az ösztöndíjukhoz kötelező havi egy bibliaórát, hanem amikor tudnak, részt vesznek az alkalmakon, sőt, maguk hozzák a témákat etikai határhelyzetektől a bibliai kánon megszületéséig. „Nagyon inspirálóak, és nem tudok olyan fáradt lenni egy hosszú nap után sem, hogy ne igyekezzünk együtt választ találni a kérdéseikre.”

Nekifeszülve, egyenest a cél felé
Mózes Áron, a debreceni nagyerdei gyülekezet presbitere 2015-ben, egy krízissel terhelt időszakban vette át a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) vezetését, igazgatóként pedig minden korábbi munkatapasztalatát hasznosítani tudta, legyen szó stratégiaalkotásról, csapatépítésről, intézményfejlesztésről vagy hátránykompenzálásról. „Azért is örülök a sokszor krízisekhez is kapcsolódó megtapasztalásoknak, mert alázatban tartanak, ugyanakkor Istennél biztonságban is tudhatjuk magunkat – akár minden külső körülmény ellenére is. Ez fontos a munkatársi csapatunknak, de legalább annyira a ránk bízott, hátrányból induló hallgatóinknak.”

„Eddig 114 diplomát szereztek a hallgatóink, és nagy többségük a megszerzett képesítése szerint dolgozik” – emeli ki szakkollégium egyik legfontosabb eredményét az igazgató, de ez a szám csak a jéghegy csúcsát jelenti. „Hetedik éve vagyunk minősített roma szakkollégium, valamint a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által akkreditált kiváló tehetségpontként is működünk, tizenegy év alatt tizenkét hallgatónk lett doktorandusz. Jelentős eredménynek tartom, hogy bevezettünk olyan, a szakkollégiumi programon túlmutató eszközöket, mint a tudatos karriertervezés (hűen a páli, célegyenest futásról szóló vezérigénkhez) és a gyakornoki program, az általunk kínált ösztöndíj pedig a hasonló szakkollégiumok élvonalába tartozik.”

Az igazgató markánsan megfogalmazta azt is, hogy a debreceni roma szakkollégium profilja miben tér el más egyetemi szakkollégiumokétól, illetve az egyetemi roma szakkollégiumokétól. „A hagyományos szakkollégiumi modell a tehetséggondozásról, a tudományos életben való előrehaladásról szól, és egyik hangsúlyukat tekintve, ilyenek az egyetemi fenntartású roma szakkollégiumok is. Ezeknek az egyetemeknek általában fő képzési profiljuk a pedagógia, ehhez kapcsolódik a roma szakkollégiumuk és roma kutatásuk is. A másik megközelítés középpontjában viszont – így a Wáliéban is – a személyiség- és közösségfejlesztés, a keresztény alapok lerakása-stabilizálása, az ezek által való nevelés áll – egy független intézményben a nagyon széles skálájú egyetemi képzés mellett.” Mózes Áron kiemelte, hogy a WISZ-ben végzett munkája túlmutat a hallgatók támogatásán, az évek folyamán munkatársi csapatot is épített. „Azt is az utóbbi bő egy évtized eredményének tartom, hogy ma minden kollégám szorosabb vagy lazább, de élő kapcsolatban van református gyülekezetekkel, és nyolc éve van velünk a legfiatalabb is. Tudjuk, hogy ki milyen adottságokkal rendelkezik és azokat hogyan képes hasznosítani a közösség érdekében.”

A Wáli István Református Cigány Szakkollégium a hálózatosodásban is példát mutat: jó kapcsolatai vannak a Debreceni Szakképzési Centrummal (DSZC). Elsősorban a DSZC tanulóira építik a nemrég elnyert EFOP Plusz programjukat, melyben hátrányból induló roma középiskolásokat fognak érettségihez segíteni. De más cívisvárosi és régiós középiskolákkal, református oktatási és diakóniai intézményekkel is élő, jó kapcsolatuk van. Az igazgató szerint, bár eltérő értékrend határozza meg a működésüket, és néha kihívást jelent a náluk prioritást adó keresztyén alapok képviselete, érvényre juttatása, de alapvető kérdésekben együtt tudnak működni egy szélesebb körben, a nem keresztyén hátterű, egyetemi fenntartású szakkollégiumokkal is a Roma Szakkollégiumok Egyesületében. De a kiegyensúlyozott szakmai tevékenységet fékezi a normatív támogatás hiánya. Az uniós fejlesztési projektek, de még az évente megújított állami támogatás sem tudja biztosítania a kiegyensúlyozott munkát elegendő mértékben.

A roma szakkollégiumok a kezdetektől fogva a keresztény cigány értelmiség képzését tűzték ki egyik fő céljuknak – ez Mózes Áron interpretációjában nem jelent mást, mint társadalmi felelősségvállalást. Úgy látja: „Nem a diplomától lesz valaki értelmiségi, hanem attól, hogy tágabb perspektívában, nyitottabban gondolkodik, felelősséget vállal, és ezzel kapcsolatban víziója van. Ennek két oldala: egyrészt, hogy hogyan tekint erre a társadalom, és hogy milyen szerepet vállalnak fel a – főleg korábbi – szakkollégistáink.

Mi nem társadalmi problémákat akarunk megoldani, ránk elsősorban az egyes emberek vannak bízva. És ha jól végezzük a dolgunkat, akkor ki-ki megtalálja a saját küldetését. Bizonyára lesz, aki értelmiségiként is fog működni, és akkor segít a társadalmi kérdések megoldásában is.

A mi dolgunk az is még, hogy ezt a fajta elköteleződést – abban, akiben megjelenik – erősítsük és szolgáljuk, hogy fel is vállalja. Továbbá, hogy erre a társadalom ne kakukktojásként, hanem a környezetét meggazdagító tényezőként tekintsen. Ezért fontos a hiteles képviselet, hogy jól csengjen az, amikor valaki azt mondja, hogy ő büszke a cigányságára.”

Az igazgatónak a jövőt illetően három fő vágya van: egyrészt sokkal több tehetséges roma fiatal tanul egyetemen, mint amennyit a szakkollégiumok jelenleg fogadni tudnak, ezért üdvözölné a kapacitásbővítést, másrészt évek óta szívügye, hogy a hátrányból indulók szakkollégiumi jellegű támogatása a középiskolákra is kiterjedjen. Harmadrészt egy olyan inkubátorház megvalósítását is kívánatosnak tartja, ami hidat képez a biztonságos egyetemi-szakkollégiumi világ és az önálló szakmai-családi élet között. Mindezekkel kapcsolatban Mózes Áron konstruktív párbeszédre számít az egyház és az államigazgatás szakmai képviselői között.

Istentől kapott lelkek sáfára
Idén ünnepli tizedik születésnapját a Budapesti Református Cigány Szakkollégium, amely a fővárosban tanuló roma egyetemi hallgatókat várja tagjai közé – az intézmény tagjai eddig összesen 82 diplomát szereztek. A kezdetektől Káli-Horváth Kálmán képzőművész igazgatja a RefoRomot, aki a szakkollégium egyik legfontosabb mérföldkövének azt tekinti, hogy projektintézményből részben állami, részben egyházi finanszírozású, stabil lábakon álló műhellyé válhattak.

„Szükségszerűség, hogy a változó hallgatói állományhoz és társadalmi-oktatási környezethez folyamatosan alkalmazkodjunk, de a hangsúlyt minden tanévben valamilyen kreatív tevékenységre helyeztük” – mondta. Fontosnak tartja, hogy a fentebb idézett Balogh Róbert személyében évek óta stabil az intézményi lelkészi szolgálat, amellyel megerősödött a RefoRom keresztény profilja és ez tükröződik a hallgatók egyházi beágyazottságában is:

„Jól kell sáfárkodni azzal, hogy az egyház a gyülekezetein és intézményrendszerén keresztül befogadja ezeket a fiatalokat, mert ezeket a lelkeket Istentől kapta. Másrészt ez a szolgálat visszahathat az egyházra is a fiatalok munkáján, családján keresztül.”

Káli-Horváth Kálmán bevallja, hogy amikor tíz éve felkérték a szakkollégium vezetésére, még nem állt készen a feladatra, ezért hálás a belé vetett bizalomért. „Megérte azt a kompromisszumot, hogy az igazgatás terhét, nyűgét vállaljam azokért a részekért, melyek viszont örömet, kihívást és elhívást jelentenek számomra” – tette hozzá az igazgató. Hallgatóik tekintetében szinte lefedik a teljes fővárosi felsőoktatási palettát, ám a zeneművészeti képzésben tanulók és az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem felekezeti szociális munkás képzésében részt vevők között jobban terjed a RefoRom híre.

A jövőbe tekintve nagy dilemma számára, hogy az állam elismeri-e teljes mértékű finanszírozással a szakkollégiumok fenntartását állami feladatellátásként, valamint, hogy a keresztény felekezetek a saját diakóniai céljaik szívébe illesztik-e a roma szakkollégiumok működését – református oldalról ez utóbbit látja megerősödni abban, hogy a református vezetők között sem nagyon kérdés már, hogy „dolguk van a cigánysággal.” Mint mondja a gyakorlatban ez évek óta abban is megmutatkozik, hogy sokszor a nehézségek ellenére, de valamilyen módon minden tanévben a nem elégséges állami források hiányát kipótolta az egyház. Hozzátette: „Ez a tizenöt év megfelelő cezúrát kínál arra, hogy a jó gyakorlatok függvényében újragondoljuk a működésünket, hogy ez az európai szinten is egyedülálló felsőoktatási program tovább erősödhessen és működhessen.”

Igeközpontúság mint református hozzáadott érték
Balog Zoltán dunamelléki református püspök 2011-ben társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárként segítette a roma szakkollégiumok elindulását, az emberi erőforrások minisztereként pedig 2012 és 2018 között szívügyének tekintette ezt a szolgálatot. „Már kezdetben is azt láttam, hogy bár fontos a szakpolitika, ez a megfelelő emberek és hozzáállás nélkül nem megy – és hol kereshettem volna ezt, ha nem az egyházaknál” – nyilatkozta portálunknak az egyházvezető.

Úgy látja, már akkor is érezhető volt az összhang a fenntartó történelmi egyházak – református, római és görögkatolikus, evangélikus – képviselői között ebben az ügyben, s bár a viták sem maradtak el a közös munka során, nagy eredménynek tartja, hogy 2023-ban megalakult a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat püspöki tanácsa. „Itt az ökumenikus együttműködés napi valóság. Dogmatikai, politikai, anyagi kérdésekben gyakran nem értenek egyet az egyházak, de a rászorulók, a hátrányos helyzetűek és a periférián lévők ügyében mégis megvan az összhang. Amellett, hogy a szakkollégiumok ökumenikus lelkiségét tovább kell erősíteni, ez üzenetértékű számomra.”

A roma szakkollégiumok református „arcéleként” a püspök az igeközpontúságot említette. „A Biblia tanulmányozása, a fiatalok abban való megerősítése, hogy a Szentírásnak személyes üzenete van számukra – ez lehet hozzáadott érték.” Balog Zoltán egyik kedves emléke az a 2018-as roma szakkollégiumi találkozó, ahol a már diplomát szerzett cigány fiatalok mesélték el útjukat a Magyar Tudományos Akadémián. „Fontos, hogy a többségi társadalom lássa, mekkora erőfeszítésbe kerül egy hátrányos helyzetből induló roma fiatalnak eljutnia az egyetemi végzettségig, a sok-sok jó példa pedig magával húzhatja a jövő generációk képviselőit is” – mondta, majd megerősítette Mózes Áron gondolatait: „Az nem lehet elvárás egy diplomás cigány fiatal felé, hogy mostantól kötelessége visszamenni oda, ahonnan jött, és segíteni a »sajátjait«. Ugyanúgy, ahogyan egyik nem roma magyar fiataltól sem várható el, hogy mentse meg a magyarságot. Ez csak belső szabadságból jövő vállalás lehet.”

A roma szakkollégiumok első, 2011-es évnyitóján Balog Zoltán úgy fogalmazott: „Magyarország csak akkor lesz újra erős és boldogabb hely, ha a roma – nem roma együttműködés magától értetődővé válik.” Ma ezt úgy látja: „Sokkal jobban állunk, mint tizenöt évvel ezelőtt, és nem állunk olyan jól, amilyen jól állnunk kellene és lehetne. Azt látom, hogy komoly társadalmi konszenzus van azt illetően, hogy ebbe az ügybe érdemes belefektetni. Onnan indultunk, hogy romagyilkosságok történtek az országban, hogy tudatos hergelés folyt a cigányság ellen.”

Hozzátette: „Sajnos az még megterheli a mindennapokat, hogy sok a felelőtlen gyűlöletkeltés a másként cselekvő, másként gondolkodó emberekkel kapcsolatban, ezért inkább elégedetlen és önkritikus vagyok, hogy többet is tehettünk volna. Sajnálom például, hogy eddig nem sikerült megvalósítani a középiskolai roma szakkollégiumok rendszerét, amelyhez nemzetközi szinten is vannak hasznosítható tapasztalatok, például a New York-i Harlem Children’s Zone.”

Tágabb perspektívában a püspök reméli, hogy mind a roma szakkollégiumok, mind pedig a cigánymisszió egyfajta „kiszervezett” szolgálat helyett a református egyház szerves része lesz:

„A más szociokulturális háttérből érkezők befogadásával szerzett tapasztalat nekünk tesz jót. Kár lenne, ha lemondanánk erről.”

Képek: Dezső Attila, Füle Tamás, RefoRom, reformatus.hu, WISZ