A tiszta lapon, az üres táncparketten, egy új arcban, egy új füzet első oldalán, egy új szobában, egy új reggelben, egy új évben – talán végre megláthatjuk az új lehetőségét.
Hosszabb ideig élnek, akik kapcsolataik ápolására fókuszálnak, mint akiket csak a sikeresség hajt előre. Mi köze ennek a magyarság lelki arcához és a népművészethez?
Karácsony – nagyító vagy varázspálca? Lehetne ez a kérdés ajándékötlet is. De mit érnek a mi ajándékaink, amikor az ünnep maga is az – Isten ajándéka? Lépjünk egy lépést hátra, hogy lássuk magunkat az ünnep fényében, Isten ragyogó világosságánál!
A legszomorúbb asztaltársaságoknak is szól ma az örömhír: Krisztus megszületett! Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspökkel, a zsinat lelkészi elnökével beszélgettünk a karácsony lényegéről, mely az igazi öröm forrásához vezet el bennünket.
Advent idején a családunkban az a szokás, hogy hétről hétre meglepjük egymást apró kis ajándékokkal. Egy felnőtt és egy gyermek megajándékoz egy másik felnőttet és gyermeket.
Példaértékű lelkészekről, az egyházi iskolák szemléletformálásáról és a művészetről mint missziós lehetőségről olvashatnak a Karakter magazin legfrissebb számában.
„Életem tevőleges segítője volt, de nem csak az enyémnek: bölcsességével, kedvességével és Isten-hitével minden hozzáfordulónak segített. Mély, meghitt kapcsolatunk volt, tulajdonképpen ő volt az én pótnagymamám” – fogalmaz Dizseri Eszter, akit Zsindelyné Tüdős Klára életéről és örökségéről kérdeztünk.