Felismerte, hogy saját, elveszettnek hitt éve – épp, mint az a reménytelennek tűnő cserép – új lehetőséget hordoz. Ott készülődik benne titokban a jövendő virág.
Jézus Krisztus önként lett Isten Báránya. Magára vette szándékos és tudtunkon kívül elkövetett bűneinket, mulasztásainkat, tévedéseinket. Bátran rábízhatjuk megkönnyebbülésre váró lelkünk terheit.
Juli kimondottan utálta a saját nevét, zavarta, hogy ugyanazt kell viselnie, mint a nagymamának, az anyjának és az osztálya legellenszenvesebb lányának. Sajátra vágyott.
Úgy tudták, soha nem lehetnek teljes jogú, választható, palástos gyülekezeti lelkipásztorok, mégis jelentkeztek a református teológiára. Erős elhívást éreztek a szolgálatra – mondják az elsőként felszentelt női lelkészek. A női lelkészség kialakulása hosszú folyamat volt, amely bizonyos értelemben máig tart.
"Mindenkit szeretettel és tisztelettel kérek, Lelkipásztort, Gondnokot, Presbitert, maradjon a helyén. Szükség van az evangéliumra, az imádkozó emberek összegyűjtésére és arra a szolgálatra, amit az itthon maradtak felé megtehetünk. Figyeljünk oda egymásra, legyünk emberségesek, segítőkészek és türelmesek."
A dicsőítésvezetők szolgálata, hogy egyéni és közösségi szinten is vezessenek Isten imádatában. Isten jelenlétében időzni ugyanis valami, amit tanulni lehet.