Az ember vagy a gép hibája?

Osztozhatunk-e Istentől kapott szabadságunkon a mesterséges intelligenciával, és minek a felelősségét tolhatjuk át rá? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása lesz a jövő feladata.

A MI és a mi címmel rendezett országos konferenciasorozatot a Református Pedagógiai Intézet. Az előadások és műhelyek fókuszában a mesterséges intelligencia (MI) kihívásai álltak, de sokan a témát kitágítva a digitális oktatással és az álhírek világával is foglalkoztak. A budapesti alkalmon többek között Mérő László matematikus és pszichológus, valamint Németh Balázs mérnök és református lelkész beszélt arról, hogy mi is az a mesterséges intelligencia, hol húzódhatnak a határai, és milyen kérdéseket vethet fel a használata.



Tanuló algoritmus
„A mesterséges intelligencia a számítási teljesítmények és az adatmennyiség jelentős növekedése, valamint az új elméleti eredmények miatt került mindennapjaink előterébe” – magyarázta Németh Balázs. „Sokféleképpen viszonyulnak hozzá az emberek. Vannak, akik a gonosz megjelenését látják benne, az antikrisztust vagy a Nagy Testvért. Mások a félelmeiknek adnak hangot, hiszen a technikai fejlődés következményeként megváltozott az adatbiztonság, és a társadalmi különbségek is egyre nagyobbak lesznek miatta. Sokan hitetlenkednek; de olyanok is vannak, akik divatból vagy naivitásból csodaszernek tekintik a mesterséges intelligenciát, esetleg megváltó eszközök sokaságát várják tőle.”

„De mit tekintünk MI-nek? Nem olyan egyszerű kérdés ez. Tágabb értelemben véve az emberi funkciók géppel helyettesítését vagy kiegészítését. De a szűkebb tudományos értelmezés szerint valamiféle tanuló algoritmus is kell ahhoz, hogy mesterséges intelligenciáról beszéljünk. Ennek a gépi tanulásnak három fő típusát különböztetjük meg. A felügyelt tanulás mintákat jegyez meg. A nem felügyelt tanulás mintázatokat keres az ismeretlen terepen. A megerősítéses tanulás pedig a próba és a jutalmazás eszközével él.”

A mesterséges intelligenciák építését is sokféleképpen közelíthetjük meg. „Ha a gép megtanulja, milyenek vagyunk, és akképpen cselekszik, akkor emberi módon cselekvő rendszerről beszélünk. Ha azt tanulja meg, hogyan gondolkodunk, és úgy hoz döntést, akkor emberi módon gondolkodó rendszerről. A racionálisan gondolkodó rendszerekbe azt építik be, hogyan kell gondolkodni; a racionálisan cselekvő rendszerekbe pedig azt, hogy mi minősül jó cselekedetnek.”



Hol vannak a fejlődés határai?
„Harmincöt évvel ezelőtt hagytam fel a mesterséges intelligencia kutatásával. Egyrészt azért, mert úgy éreztem, hogy kevéssé halad előre ez a terület, másrészt meg felkértek az ELTE Pszichológiai Intézetébe egyetemi tanárnak” – indokolta meg a döntését Mérő László. „Akkor még a könyvemben írásba is adtam életem legnagyobb tévedését: hogy lelassult a mesterséges intelligencia fejlődése.”

„1997-ben történt először, hogy egy sakkprogram legyőzte a bajnokot, így már látszott, hogy az MI diadalútja korántsem ért még a végére. A go nevű játékban három évvel ezelőtt győzte le az embert. Ugyanezt az algoritmust két éve sakkozni is megtanították, majd négy órát hagyták önmagával gyakorolni. Utána mindenkit legyőzött, pedig semmit sem értett meg abból, amit csinál.”

„Ma már az MI terjedésének legfőbb akadálya nem a technológia fejlettsége, hanem az olyan, úgynevezett lágy tudományok, mint a jog. Ki fog ugyanis felelősséget vállalni egy mesterséges intelligencia hibájáért? Ha például egy önvezető autó balesetet okoz, kin lehet ezt számonkérni? A tervezőn? A gyártón? A tulajdonoson?” Egy másik fontos lágy tudomány, amely beleszól a fejlődésbe, az etika. „Ha elkerülhetetlenné válik egy baleset, felmerülhet a kérdés, hogy melyik életet kímélje meg a mesterséges intelligencia.”



„A lágy tudományok kihatása a technikai fejlődésre nem új keletű, korábbi találmányok esetén is felmerült. A gőzgép elterjedéséhez például szükség volt egy új gazdasági társulási forma, a kft. feltalálására. Egy másik példa: hiába tudták régóta, hogy Kína Afrika megkerülésével is elérhető Európából, sokáig nem volt akkora tőkefelhalmozás, amely megteremthette volna az ehhez szükséges hajók építésének feltételeit. A bankrendszer későbbi fejlődése azonban lehetővé tette az új technológiák feltalálását.” 

Amit meg lehet tanulni, és amit nem
„Sok munkahelyet vehet el az emberektől a gép” – folytatta Mérő László. „A dolgozatjavítás már most jobban megy egy MI-nek, mint az ember pedagógusoknak. Igaz, még vannak olyan szöveggeneráló algoritmusok, amelyek képesek átverni. De mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek a munkája így elvész? A legtöbbjük valószínűleg olyan új munkakörökben dolgozhat tovább, amelyek a mesterséges intelligencia fejlődésével keletkeznek.”

„Nekünk, pedagógusoknak és szülőknek olyan problémák megoldására kell megtanítani a gyerekeket, amelyek még nem léteznek, vagy legalábbis nem szembesültünk még velük. Az emberiség egyik fele már így fog felnőni, a másik fele pedig valószínűleg a hozzáadott értékek megtermelésének másfajta módjaira tér majd át. Sajnos mindezek ellenére sok helyen az erre való felkészítés helyett még mindig kapanyeleket osztogatnának.”



„A mesterséges intelligencia sok mindenre nem képes, és bizonyos dolgokra valószínűleg nem is lesz. Ilyen például, amikor az edző néhány kulcsmondattal képes lesz jobb teljesítményre sarkallni a sportolót. A reziliencia része, hogy egy bunyós a bekapott pofonokból is erőt merít. Nincs azonban optimális verekedési mód, és ez mindig hátrányt jelent majd a gép számára.”

„A mesterséges intelligencia mindig gép marad. Az ember mondhatja azt, hogy most nincsen kedve sakkozni, de a gép nem mondhatja azt, hogy most nincs kedve végrehajtani az utasítást. Kérdezhetjük persze, hogy mi lesz akkor, ha a gép öntudatra ébred. Képes lesz morális döntésekre? Ha a keresztyén felfogást nézzük: részesül-e így az eredendő bűnben, és kiterjed-e majd rá a megváltás? Az én válaszom az, hogy a gépnek sosem lesz lelke.”

Jó és rossz
Németh Balázs szerint fontos, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatban a megfelelő kérdéseket tegyük fel. Például azt, hogy milyen egy jó algoritmus. „Viselkedjen úgy, mint egy ideális szabályhalmaz? Egy robot a megtanult minta alapján cselekedhet úgy, mint egy keresztyén, de így leginkább a farizeusokhoz fog hasonlítani, akik nem látták meg a törvényadó Istenben az életet adó és védő, szerető Istent” – fejtette ki a lelkész. Hozzátette, hogy sajnos a mi emberi nevelésünk is olykor hasonló képet mutat.

„Legyen olyan, mint egy ideális ember? Azaz nem felügyelt tanulás alapján legyen valamilyen mércéje arról, hogy mi a jó és mi a rossz? Ez megfelelő krisztusi mértéket igényelne, amely műszaki nyelvre nem fordítható le, hiszen még az emberi nevelésbe is nehéz beépíteni. Vagy legyen olyan, mint egy ideálissá váló ember? Megerősítéses tanulással okuljon a hibáiból, és a tesztek alapján utólag javítsa, amit kell? Csakhogy ennek során szükségszerűek a rossz eredmények. Hányan szenvedhetnek addig, amíg ezt el nem éri?”



A református lelkész szerint a legalapvetőbb probléma itt is az a kérdés, hogy mi a jó és mi a rossz. „A mesterséges intelligencia műszaki szinten keresi erre a választ, de az összetettebb helyzeteknél ez nem elég. A legtöbb életszerű kérdés már nem elsősorban műszaki, hanem teológiai, etikai, filozófiai, politikai, társadalmi. Teológiai probléma, hogy az ember nem képes a jó és a rossz között különbséget tenni, és önmagától nem képes a jót választani. Egymásnak sem tudunk jó viselkedési mintákat vagy szabályrendszert adni, nemhogy egy gépnek. A Krisztus által megragadott ember képes ugyan nem vétkezni, de ki jelöli ki a megtért embert? És mit lehet kezdeni azzal, hogy az ő életében is jelen van még a bűn?”

„A bűn következménye, hogy megváltásra van szükségünk. A bűn nem viselkedésforma, hanem létállapot, magunkkal visszük alkotásainkba. Ez a gépeinkre is kihat. A bűn azonban nem azonos a hibával, noha a hibák fakadhatnak bűnös mivoltunkból. Tévedni egyszerre emberi és gépi dolog, ezért meg kell tanulnunk együtt élni a tökéletlenséggel! A technikának teremtő karaktere van, de a bűn kérdését nem oldhatja meg, és boldogságot sem ad.”

Ember és gép közös jövője
„Mit várhatunk a mesterséges intelligenciától? Halált és szenvedést, csodás és új élményeket, az élet egyes nagy kérdéseinek a megoldását? Vagy semmi újat, minden megy tovább a maga útján?” – tette fel a kérdést Németh Balázs. „A legegyszerűbb válasz az, hogy „okos” megoldásokat, az életünk kis mértékű megkönnyítését, a monotonitás elhagyását. Mivel a feladatok komplexitása mindig megmarad a rendszer egészében, ezért az életünk összességében nem lesz egyszerűbb hosszú távon sem.”

Mérő László szerint sokféleképpen fogjuk használni a mesterséges intelligenciát, de az igazán érdekes területek azok lesznek, ahol az ember és a gép együttműködésre kényszerül majd. „Olyan kentaursportágak fejlődnek majd ki, ahol a mesterséges és az emberi intelligencia együtt szállnak szembe egy másik mesterséges intelligenciával. Nagy kérdés, hogy ezen a módon képes-e az ember legyőzni a gépet. Ha ez a kentaur-stratégia sikeres lesz, rákényszerülünk majd a kooperációra. De ez hosszú tanulási folyamat. Az ember nem optimalizál és minimalizál mindenáron, de a gép igen. Éppen ezért a mesterséges intelligencia jobb kompromisszumok meghozatalára lesz képes.”

„Mit tehetünk mi, és hol van a helyünk ezekben a folyamatokban?” – kérdezte Németh Balázs. „Könnyű azt válaszolni erre, hogy nincs hatásunk a globális döntéshozatalokra vagy a piacra, és a technikai fejlődést sem tudjuk megállítani. Azonban fontos látnunk, hogy a mesterséges intelligencia csupán eszköz. Vegyük komolyan a veszélyeit, de ne dimenzionáljuk túl! Használjuk ki jól! Az oktatásban ehhez felvilágosításra, türelemmel tanításra van szükség, és olykor a virtuális tér elérhetőségeinek a kontrolljára. Emeljük az egyszerűbb kérdéseket is teológiai szintre! Emiatt néha szembe kell mennünk a trendekkel, mert értékeket nem adhatunk fel. És érdemes szem előtt tartanunk azt is, hogy a logikus gondolkodás képessége, valamint a fejben tárolt információ is érték lesz a jövőben.”


Barna Bálint
Képek: Barna Bálint; Református Pedagógiai Intézet; pexels.com