Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Virágvasárnap Elizeus5

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/13.sz.

Lekció: Luk. 19, 28-40

Lekció: „Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd csak, szűk nekünk ez a hely, ahol mi veled lakunk. Hadd menjünk el a Jordánhoz, ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak helyet...(...) De amikor az egyik ledöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a vízbe.(...) Az Isten embere megkérdezte, hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett. (II.Kir. 6, 1-7 válogatott versek)

A virágvasárnapi eseményeket is szem előtt tartva nézzük mai igeszakaszunk alapján az egyháznak, mint Krisztus népének különböző állapotait, lehetőségeit, ill. szemléletét!

Amikor szűk a hely -avagy a lelkesedés, a lehetőségek egyháza...

Elizeus tanítványai „kinőtték" régi helyüket, otthonukat, lelkesen nekivágtak új közösségi házat építeni.

A Krisztust (most még) királyként ünneplő tömeget is az utcákon, tereken találjuk...

Igen, van, mikor ez a jelszó: „kicsi nekünk ez a(z) (egy)ház..."

Egy lelkészbarátom mondta a napokban: egyre inkább úgy érzem, nem ránk, hivatalos, papos, templomos egyházra van szükség, hanem lelkes „amatőrökre", csillogó szemű, megtért emberekre... Folytathatnánk a gondolatát: Nem intézményre, hanem mozgalomra... Nem prédikációkra, hanem szeretetszolgálatra, tettekre, munkára... Nem unalmas, „ezeréves", kötött liturgiára, hanem friss, szabad, élményszerű, hozsannás keresztyénségre... Annyi mindent lehetne csinálni... Annyi fát ki lehetne vágni, ami nem kell... Annyi új, „szűz" területet meg lehetne hódítani...

Bár hívják Elizeust, egy kicsit az is benne van a tanítványaiban: igazán nincs is rád szükségünk... A virágvasárnapi tömegre gondolva is azt érezhetjük: ők Jézus nélkül is jól éreznék magukat... Lelkesek...

Gondolhatjuk: ez jobb, mint az ellenkező véglet:

Amikor elfogynak az eszközeink, avagy a tehetetlenség  egyháza...

Amikor a fejszevas beleesik a vízbe... Vagy amikor kordában tartanak bennünket, s mások mondják meg, hogy mit tegyünk...(„Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat...")

Olyan szimbolikus ez a kép, magunkra ismerhetünk: állunk „a veszett fejsze nyelével" a kezünkben, ami azért sok mindenre jó: utat mutatni, fenyegetőzni, támaszkodni..., csak arra nem, amire kellene, Isten országát építeni...!

Az eszközök nélküli egyház... S most ne is annyira az anyagi, vagy technikai lehetőségeink korlátozott voltára gondoljunk, hanem pl. arra, hogy mennyire nincs „kulcsunk" a másik emberhez, hogy életszerűen átadjuk az evangéliumot, hogy megnyerjük az embereket Krisztusnak...

A legrosszabb: mikor már segítséget sem tudunk kérni -az imádság eszközével- hogy valaki segítsen tehetetlenségünkben...

Amikor a csoda segít, avagy Krisztus egyháza...

Amikor a fejszevas úszik a vízen...- fittyet hányva a természet törvényeinek! S amikor Jézus nem engedi, hogy a „társadalmi gravitáció" (azaz a farizeusok...) jelölje ki az Ő népe helyét a világ „süllyesztőjében" (elhallgatás), hanem csodát ígér: a kövek fognak kiáltani... Utalva Jeruzsálem pusztulására, a templom romjaira, mintha azt mondaná: én emberi művek, eszközök, igyekezet (templom, vallás) nélkül is véghez viszem, amit elterveztem...! És Jézus csodát tesz, a legnagyobbat: testének templomát rombolja le és építi újra, azaz meghal és feltámad értünk...! (ld Jn. 2, 19-22) Ezért vonul be Jeruzsálembe...!

Krisztus egyháza ennek a csodának a népe! A keresztyénség ebből a csodából él! S ebben az értelemben az egyház léte (fennmaradása, hogy nem süllyed el, sokszor ormótlansága ellenére...) önmagában csoda! Hogy romhalmazai köveiből is építi Jézus!

Engedjük, hogy legyünk az Ő egyháza, gyülekezete, ne csak a lelkesedésünké, a lehetőségeké, pláne ne a tehetetlenségé...

Imádság: Krisztus Lelkének bennünk végzett munkájáért

Ének: 165.,331., 464. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 296, összesen: 513413

  • 2024. április 27., szombat

    Ígéretes akadémiai karriert cserélt a kákicsi lelkészi szolgálatra, majd élete nagy részét az Ormánság néprajzi kincseinek megőrzésére és társadalmi p...
  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.