Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2016. március 27. Húsvét

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/15.sz.

Lekció: János ev. 19, 38- 20, 11

Textus: „A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől." (Jn. 20, 1)

 

Minden húsvét más, mégis, mindig ugyanaz: Jézus legyőzte a halált! Igen, mindig más élethelyzetben, máshogy éljük meg, máshogy fogalmazzuk meg az üzenetét. Az idén számomra azt jelenti, hogy valami megmozdult! Amikor minden áll, minden változatlan vagy éppen egyre rosszabb, minden reménytelen, minden halott, akkor valami megmozdult...

S az a csodálatos, hogy már húsvét előtt! Hol van még a feltámadás? S valami már megmozdult az emberekben! Azért olvastam együtt a temetés és a feltámadás történetét együtt, hogy lássuk, már a gyászoló, halott vagy csak érzéketlennek tűnő szívek is megmozdulnak: Arimátiai József, a „titokban tanítvány" elkéri Jézus holttestét és új sziklasírjába helyezi el; Pilátus ingatag szíve is ebbe az irányba mozdul, teljesíti a kérést; Nikodémus, akiről sokáig nem hallottunk, ő is úgy érzi, valamit adni kell: drága, a Himalája környékéről származó mirha- és aloékenetet hozott; nem is beszélve a húsvéti történet főszereplőiről, Magdalai Máriáról és a két versenyfutó tanítványról, Péterről és Jánosról! Nemcsak bennük mozdult meg valami, hanem maguk is elindultak Jézus felé!

Mi történt tulajdonképpen? Minden evangélista máshogy írja le a húsvéti eseményeket, egy közös: a kő el lett hengerítve! Valami megmozdult a világban! Ebben a világban, amelyben mi is élünk! Egyszer megmozdult a kő, s mint a dominók, Isten időről időre elküldi az ő angyalait, hogy gördüljenek és dőljenek azok a kövek ebben a kőszívekbe, mázsás bűnökbe, kommunikációs barikádok közé, súlyos, halálos betegségekbe zárt világban!

Egy lelkész ismerősömmel történt, tönkrement a házassága, felborult a családi élete. Nagyon reménytelennek látta a helyzetét, amikor sétált, kis túlzással már azt leste, hol egy vastagabb faág... amikor belebotlott egy tinédzserbe... „Hogy van, tiszi bácsi? Emlékszik, amikor a táborban...?" Egy kő megmozdult, új élet kezdődött...

Egy ismert celeb pár férfitagja súlyos szívműtét előtt állt, egy agresszív, húsevő baktérium támadta meg a billentyűket, és a szívfalat. Elbúcsúzott a feleségétől. „Nejem azt mondta, hívjuk segítségül az őrangyalomat! Bízzuk őrá a dolgot, hogy vigyen át oda a túloldalra és ha úgy akarják a magasabb erők, hozzon is vissza. Egymáshoz bújtunk, egymáshoz érintettük arcunkat és hirtelen megszállt valami nagy nyugalom. Mintha valaki beterített volna szárnyaival. Te is érzed? -kérdeztem remegve. Igen, megérkezett, itt van! - válaszolta. Béke és megnyugvás volt bennünk!" Az ő világukban is valami megmozdult...

Az ember keresi a miértekre a választ, nemcsak a rosszakra, a jó dolgokra is. Miért lehetségesek ezek a mozdulások az emberben és a világban? Bár sokakban egy statikus istenkép létezik: hogy Ő egy örök és változhatatlan Isten, aki őrködik e nyughatatlan világ fölött, mégis, én csak azzal tudok mindent magyarázni, hogy az Istenben is megmozdult valami! Talán már a bűneset után, vagy éppen az első karácsony előtt, netalán amikor Jézus látta itt e földön a bűnt, átérezte a szenvedést és a halált, s mozdult, megindult az ember felé. Most olvastam egy nekem nagyon sokat jelentő és elgondolkodtató rövid mondatot: Isten öröme a bűnös ember! Ki lehetne még egészíteni: Isten öröme a nyomorult, reménytelen, halandó ember! S neki az okoz örömet, hogy segíthet! Hogy elmozdíthatja a köveket...

Minden húsvét más, mégis, mindegyik ugyanaz: Jézus legyőzte a halált! A változatlanságot! A mozdulatlanságot! Az önmagukba visszatérő gondolatokat! A bűn és a halál uralmát! Valami megmozdult... Benned is?

Imádság: Hogy bekapcsolódjunk Isten húsvéti örömébe!

Ének: 349., 353., 485. dicséretek

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 64, összesen: 513181

  • 2024. április 27., szombat

    Ígéretes akadémiai karriert cserélt a kákicsi lelkészi szolgálatra, majd élete nagy részét az Ormánság néprajzi kincseinek megőrzésére és társadalmi p...
  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.