Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014. december 7.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/50.sz.

Lekció: Jel. 3, 14-22

Textus: „...tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss." (18.v.)

 

Pénteken látogatni mentünk a kórházba, a hátsó épületbe, az „elfekvőbe", s ahogy bepillantottam a kórtermek nyitott ajtajain és megláttam a sok szegény, elhagyatott, magányos, beteg, többségében idős embert, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nekem kellene itt feküdnöm...? Aztán arra is gondoltam, hogy hol vannak a jómódú, gazdag, társadalmilag megbecsült, fiatalabb betegek, ők mennyire nem illenek bele ebbe a lehangoló kórházi miliőbe...

A Jelenések könyvében található hét levél címzettjei közül az utolsó, a laodíceai gyülekezet sem gondolta volna, hogy Jézus úgy tekint rájuk, mint egy betegre (sőt:„...nyomorult, szánalmas,  szegény, vak és mezítelen..." -17.v.), hiszen Laodícea bankjairól híres, gazdag, nyüzsgő forgalmas kereskedelmi központja volt Fríginak, ráadásul orvosi iskoláját és gyógyvizeit is messze földön ismerték... Nem illik az elfekvő osztályra...

Feküdhetne tovább önteltségében, közönyében, abban a meggyőződésében, hogy minden rendben van, mindenem megvan, egészséges vagyok... Ringathatná tovább magát a boldogság illúziójába, ám Valaki ezt nem akarja... Valaki szeretné felrázni, meggyógyítani... Mert ez a Valaki, Jézus, őt nagyon szereti... Igen, téged is, Kedves Celldömölki Gyülekezet, Téged is, Kedves László, Károly, Judit, Zsuzsa... Jézus Hozzád jött látogatóba, s hozott magával néhány dolgot, Neked...!

„Tűzben izzított aranyat...", azaz hitet! Ne gondold azt, hogyha megvan a biztos egzisztenciád, nyugdíjad, fizetésed, bankkártyád, kárpótlási jegyed, értékpapírod, lakásod, kis földed, erdőd, akkor mindened megvan... Nem ezekkel van baj önmagukban, hanem azzal, hogy könnyen az élő Isten helyébe lépnek, s ezekre építesz, ezekben bízol, ezek nyugtatnak meg és -sajnos- ezek altatnak, ezek ringatnak el... Abban a hamis hitben, hogy a magad ura vagy, s nincs szükséged Istenre, s az Ő megtestesült szeretetére, Jézusra... Ő ott áll kórtermed ajtajában, s igazi, élő, izzó, kipróbált hitet kínál Neked... „...hogy meggazdagodj!"

És hoz neked „fehér ruhát", üdvösséget! Adventben azon is el kell gondolkodnunk, hogy mint gyülekezet mi a mi legfőbb gazdagságunk, értékünk? Kiegyensúlyozott anyagi helyzetünk? Hogy rendben vannak épületeink? Hogy van társadalmi presztizsünk, támogatottságunk, tekintélyünk? Mintha elfeledkeznénk arról, hogy mindenünk ami van, amit fel tudunk mutatni (világos, felújított templom, irigyelt multifunkciós gyülekezeti ház stb.), az Istennel való közösséget kell hogy szolgálja. Különben mezítelenek, elveszettek, elkárhozók, örökre Isten nélküliek vagyunk...igen, mi, mint református gyülekezet, értjük...? Krisztus vére által megtisztított fehér ruha nélkül nem  mehetünk be a királyi menyegzőbe! (Mt. 22, 12)

S ad neked „gyógyító írt", helyes látást, önértékelést, az igaz értékek felfedezését! Katonaidőm egy részét a győri katonai kórházban töltöttem segédápolóként, s feladataink közé tartozott az alkalmi takarítás is. Egyszer megyek a folyosón, kezemben vödörrel, felmosó fával, mikor megszólít egy néni: „Doktor úr, javult már a látásom...?"

Ha egzisztenciánk, jólétünk, komfortunk zálogának a földi, anyagi dolgokat, az aranyat látjuk az élő Istenben vetett szenvedélyes, izzó hit helyett, akkor nem... Ha úgy látod, hogy elég önmagad, szeretteid társasága, környezeted megbecsülése, ez a nyüzsgő világ, „globális falu", s igazából nincs szükséged az Istennel való teljes, felemelő és örök közösségre, akkor nem... Ha azt gondolod, hogy egészséges vagy, tisztán látsz, van egy szilárd és helyes értékrended, s nem kell neked semmiféle csodakenőcs (kollyrion), akkor nem...

De Jézus itt van... Meglátogat... Kínál neked lángoló hitet, örök barátságot, tiszta látást... Hozta önmagát... Szeret téged...  Fogadd el Orvosodnak, Uradnak, Megváltódnak! Ezért imádkozzunk!

Ének: 304, 465, 466. dicséretek

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 350, összesen: 513467

  • 2024. április 27., szombat

    Ígéretes akadémiai karriert cserélt a kákicsi lelkészi szolgálatra, majd élete nagy részét az Ormánság néprajzi kincseinek megőrzésére és társadalmi p...
  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.