Áldás van abban, hogy együtt vagyunk, hogy ugyanarra az Istenre várunk, de ugyanakkor sok szempontból nagyon különbözőek vagyunk – vallja Kovács-Szécsi Dóra, a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó közönségkapcsolati munkaágának vezetője.
Volt, hogy a templom tornyába rejtették, máskor abrakos tarisznyában csempészték, végül a földbe ásták el, hogy megmentsék a történelem viharaiban. Ritka könyvkincset, egy hanaui bibliát adományozott a Ráday Gyűjteménynek egy magyar család, amely több mint négy évszázada őrzi a Szenczi Molnár Albert gondozásában megjelent Szentírást.
Kiábrázolható-e a mindenütt jelenlévő, láthatatlan Teremtő? Változott-e ez a kihívás az évszázadok során, és mit kezdünk vele a huszonegyedik században? A RefCOO kutatóműhely által kiírt pályázat a fotográfia eszközeit segítségül hívóknak tette fel a kérdést és teremt számukra bemutatkozási lehetőséget.
Van mesterem, tanítvány vagyok. Egyedi teremtmény, aki jól öltözötten próbálja eltakarni a benne dolgozó hatásokat, de reménységgel tekint a jövőbe. Félve néztem a tükörbe, amelyet a Művészetek Völgyében tartottak elém.
Megtapasztalni, mit jelent Jézussal lenni a természet nyújtotta szabadságban, majd a hétköznapokban megélni a keresztyén hitet – fogalmazza meg célként a fiatalokat százhetvenöt éve összegyűjtő szervezet. Kalandot, élményeket, szeretetteljes közösséget adnak az online világban felnövő nemzedéknek.
A Művészetek Völgyében idén egymásra találhat múltidézés és jövőízlelgetés, mester és tanítvány, égi és földi, alkotó és befogadó, zene és csend, kép és szöveg, ábrázolás és szó. A taliándörögdi Református Udvar szeretettel várja a kapcsolódni vágyókat.
„Nem tudom garantálni a gyerekeimnek, hogy lesz nekik mit enni és inni, de arra nevelem őket, hogy bármilyen körülmények között lesznek, gondoljanak Istenre.”
– Nemsokára jövünk! – nevetett rá a férfi és sietve felpattant a biciklire, hogy utolérje a két fiúcskát, akik már az utca végén kerekeztek. Mosolyogva csukta be a kertkaput a vidám kis csapat után. „Jó lesz egy kicsit egyedül lenni” – gondolta.
Schaffner Antóniát megérintette a Wycliffe Világszövetség Afrika területi igazgatójának beszéde, és elhatározta, jótékonysági vásárral segíti a bibliafordítások ügyét. Kezdeményezése ezután mások számára is példává vált.
El kell hagynunk elefántcsonttornyunkat keresztyénként – szólt a felhívás az egyik rendezvényen. Volt olyan az életemben, amikor valóban kiléptem a megszokott környezetből, de ehhez Isten egészen más helyre küldött, mint ahol a mondat elhangzott.
Együttesen 3261,4 millió forintnyi többletforrást szavazott meg a parlament a tűzkárt szenvedett kollégium újjáépítésére és az ezzel egy épületegyüttest képező Dunamelléki Református Egyházkerület székházának felújítására.
Vajon bűn-e a gazdagság? Milyen alternatívája létezik annak a gazdaságnak, ami növekedésre van ítélve, ha fenn akar maradni? Miért éri meg a pénzre vágyott cél helyett eszközként tekinteni?
„Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17) – ezzel az igei mottóval szervezték meg idén az ökumenikus lelkészi és munkatársi konferenciát Révfülöpön.
A teremtett világ megőrzésében nagy szerepük van a helyi közösségeknek. Kis lépésnek tűnő cselekedeteink is sokat számíthatnak környezetünk védelmében. Az egyházi közösségek mintaadóként és értékközvetítőként különösen fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban.
Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott könnyebb minőségi médiatartalmat készíteni, a felszínesség bizalomvesztést eredményezhet. Egyházunk jövője attól is függ, mennyire ragaszkodik az evangéliumhoz és hogyan él a közösségi média által nyújtott lehetőségekkel.
Nem mindenki alkalmas a beteglátogatásra, ez ajándék – hangzott el az önkéntes beteglátogatók találkozóján, ahol a szolgálat mibenléte mellett magukat a szolgálókat is megismerhettük.
A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalma, immár a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Intézet kutatóműhelyeként, idén is meghirdeti pályázatát az Ökogyülekezeti cím és díj elnyerésére.