A „sola Scriptura” a mai protestantizmusban

Vajon mit jelent a sola Scriptura, azaz egyedül a Szentírás reformátori alapelve, és mivel jár annak figyelmen kívül hagyása? Mit jelent, hogy isteni ihletésre íródott a Biblia, és ha emberek írták, miben áll a Szentírás tévedhetetlensége? Vankó Zsuzsa teológus írását ajánljuk.

„Egyetlen protestáns felekezet sem tagadja a sola Scripturát ma sem, viszont erősen vitatott ez az elv, ellenérzések, előítéletek is kapcsolódnak hozzá. Ugyanakkor, egyes irányzatok éppen a sola Scripturát tűzik zászlajukra, esetükben is kérdéses azonban, hogy miként értelmezik” – írja tanulmányában Vankó Zsuzsa teológus, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora. Idézi Pecsuk Ottó református lelkészt, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány Főtitkárát, aki egy interjúban így nyilatkozott: „Miközben azt mondjuk, hogy a Szentírás olvasása és értelmezése az egyik legnagyobb vívmánya volt a reformációnak, és ez mindmáig megőrzendő, közben önkritikusan azt is látni kell, hogy ez mennyi önkényes visszaélésnek nyitott kaput az egyházban (…). Nem az elvvel, hanem annak helytelen alkalmazásával van a probléma.”

Hogyan válik az igehirdetés az élő Isten beszédévé? Isten beszéde és az írott Ige mennyiben fedik egymást, azaz mit értünk a Szentírás ihletettségén? Mit jelent a sola Scriptura elv alkalmazása a bibliatanulmányozás során? Az egyház értelmezi a Szentírást vagy az egyén? Mit képvisel a fundamentalizmus és az evangelikalizmus a Biblia tévedhetetlenségével kapcsolatban? Mivel jár a sola Scriptura elv elbizonytalanodása, kiüresedése a mai protestantizmusban?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ Vankó Zsuzsa tanulmányában, melyet itt olvashatnak.