Erre a kérdésre így válaszoltak:

Kisgyermekként minden karácsonykor együtt ünnepeltük Jézus születését a templomban. Előtte hosszú heteken át készültünk ünnepi műsorral, melyet szüleink örömére adtunk elő. Nagyszerű érzés volt ez. A mai napig szívesen gondolok gyermekkorom e szakaszára. Szerettem volna konfirmálni is, de sajnos a mai napig nem sikerült. Aztán amikor a gyermekeim keresztelője volt, újra megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, mert mindig szerettem volna megerősíteni a hitemet. Mennyire szeretném azt is, ha gyermekeimnek is megadatna az öröm és a békesség amit én átéltem korábban, ők is részesülnének Isten megtalálásában. Én pedig szeretnék a segítségükre lenni ebben. Azért szeretnék konfirmálni, hogy Isten előtt esküt és bizonyságot tehessek a hitemről, és vallásomról, hogy tagja legyek az anyaszentegyháznak. Egyfajta megerősítésre leljek. Számomra a konfirmáció ajtó, amit ha kinyitok, akkor ráléphetek arra az útra, ahonnét már nem fogok tudni visszafordulni és soha nem is szeretnék. Arra a bizonyos útra, amely biztosan Istenhez visz közelebb és amelyen nem könnyű járni, de amelyen soha többé nem leszek egyedül, nehogy eltévedjek. Mert ő biztosan segíteni fog nekem.    (Vera) 

Szeretnék bizonyosságot tenni a hitemről. Ez példaként szolgálhat a gyermekeimnek és remélhetőleg tudok válaszolni a kérdéseikre. Szeretnék tagja lenni a gyülekezetnek, az anyaszentegyháznak.  (Júlia) 

Hogy miért szeretnék konfirmálni? Talán azért mert eddig vak voltam, koldus és szegény!? (Hogy Cseri Kálmán evangelizációjára utaljak vissza!) Lehet, de inkább azért mert eddig nem tudtam, hogy "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne az el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Mióta fiam van, tudom, mit jelent ez az áldozat Istentől! Hát ezèrt szeretnék konfirmálni! Mert tartozom Istennek, tartozom az Ő egyszülött fiának, Jézus Krisztusnak!  (Zoltán)

Kardos Péter református lelkész