„Kálvin szerint az istenismeret és az önismeret együtt jár. Ezek nélkül nincs helyes identitás, nem tudjuk, kik vagyunk és kihez tartozunk. A magyarság lelki arcában ott van a Krisztus-arc is.” Bereczky Ildikó, református lelkész
Az ige létrehozza az Isten-imádat légkörét
„Nem azért van a misszió, hogy az egyház ne unatkozzon.” Jövőre kettős jubileumot ünnepel a Langham-mozgalom, ennek apropóján maga Christopher Wright Ószövetség-tudós, missziológus is Budapestre látogat. Mikola Borbálával, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának igazgatójával ennek apropóján beszélgettünk többek közt arról is, hogy hol találkozik a teológiai tudás az alázattal, és hogyan beszélhetünk ma hitelesen Jézusról a magyar valóságban.
A Langham igehirdető-műhely az expository preaching, vagyis az értelmező vagy magyarázó igehirdetés módszerével dolgozik, mely angolszász területen, Angliában és Amerikában népszerű. 2027 márciusában lesz 10 éve, hogy a Langham-mozgalom Magyarországon is elindult. Te hogyan és mikor hallottál erről először?
2016-ban, amikor számomra egyébként elég sűrű volt a gyülekezeti élet, valaki fölhívta a figyelmemet arra, hogy Mark Meynell érkezik Magyarországra a Langham-mozgalom képviseletében, és szerinte nekem érdemes lenne mennem. Röviden: nem láttam a realitását a szolgálatok sűrűjében. Nyűgnek éreztem. De amikor a harmadik ember hívott fel és nagyon kedvesen, de elég határozottan elmondta, hogy nekem ott kell lennem, akkor beadtam a derekamat.
Neked addig nem volt fogalmad a Langham-módszerről?
Sose hallottam róla.
De John Stott nevét már nyilván akkor is ismerted.
Persze, már a teológián találkoztam a nevével és jól ismertem a kommentársorozatát. De aki akkor a konferenciára invitált, mélyebben ismerte a Langham-mozgalmat is és az akkori önmagamnál jobban látta, hogy ez milyen nagy lehetőség. Így jutottam el arra az ötnapos konferenciára, amelyen egy nagyon jól használható eszközt kaptam a kezembe a készüléshez, pedig akkor már több mint tíz éve heti rendszerességgel prédikáltam. Mégis ahhoz kaptam segítséget, hogyan legyen az igehirdetésem biblikus, a hallgatók számára releváns és tisztán érthető.
Előtte nem ilyen volt a képed magadról, hogy ezt csinálod igehirdetőként?
Mindig erre törekedtem, de az eszköztáram mondjuk úgy, hogy esetleges volt.
Emlékszem a korábbi igehirdetéseidre; úgy tűnt, hogy neked az igehirdetés ajándéka adatott – itt pedig egy módszerről beszélsz. Fel tudod oldani ennek a feszültségét?
Ezen még nem gondolkodtam. Megajándékozottságnak élem meg az igehirdetéseket és azt is, amikor igehirdetésre készülök – ez igaz volt a módszerrel való találkozás előtti és az azt követő időkben is. De arra is Isten ajándékaként tekintek, hogy ez az örömfaktor az igehirdetésre való készülésemben mindig ott volt, ahogy kinyílt a szöveg, és megértettem, és láttam az Urat.
Nyilván egy évtized nyomán kialakult egyfajta igehirdetői gyakorlatom, hogy hogyan készülök föl. Az idő tájt már mögöttem volt egy kurzusnyi tudás Bryan Chapelltől, így kerültem közelebb a magyarázó igehirdetéshez (Expository preaching), de valójában még mindig ezer kérdésem volt, és nem volt kinek feltenni.
Egyébként fiatal lelkészként többekkel együtt eljártunk Cseri Kálmánhoz havi rendszerességgel. Azt kértük Kálmán bácsitól, hogy beszéljen arról, hogyan érdemes igehirdetésre készülni, ő hogy készül. Ez több szempontból tanulságos volt – mert igen, azt mondta ő is, hogy kinyílik az ige. Igen, de hogyan? Akkor megértettem, hogy aki ezt ajándékba kapja, nem feltétlenül tudja elmagyarázni, megértetni másokkal, hogy a készülés miként történik. Az egy másik ajándék.
Azt tapasztaltam, hogy valahányszor Isten meg akart áldani az igehirdetésben, a készüléssel párhuzamosan mindig feltárt valamit a szívemben, amivel meg kellett küzdenem előtte. Nem engedte, hogy ne kegyelemre szorultként, ne Jézus áldozatával frissen élve szólaljak meg.
Valójában azt látom, hogy azok a nagyszerű igehirdetők, akikre felnézünk, egyszerűen jól gyakorolták magukat az alázatban.
De ez megint lehet csapdahelyzet, nem? Jól gyakorolni magunkat az alázatban, hogy az Isten megáldhasson…
Persze, mindenre képesek vagyunk. De ha arra próbálok ránézni, hogy mi változott a Langham-módszerrel való megismerkedésem után, akkor annak a tudatosabb megélése, hogy a készülés során mi az, aminek meg kell történnie. Az említett hármas mércét (biblikus, releváns és világos) is a Langham nevezte meg. Valóban arra törekszem, amikor beszélek, hogy miközben az igéből táplálkozik az igemagyarázat (biblikus), az emberek értsék (világos) és azt érezzék, hogy az ő életükről szól a tanítás (releváns).
2016-ban volt az első konferencia. Ezt követően három évig jártunk össze egy kisebb lelkészi körrel havonta közösen készülni az igehirdetésre, egy-egy igeszakaszon keresztül látni a módszert a gyakorlatban, így magam is egyre többet tudtam belőle átültetni a mindennapi szolgálatomba. A közösségi készülésben is azt tapasztaltam, hogy amikor kinyílt az ige, az istentisztelet légköre jelent meg közöttünk. Mert az Ige ezt tudja.
Kipróbáltam nem hívő emberekkel is, egyetemi környezetben – a módszer ugyanaz, és az ige kinyílik. Nem kellett hit, előtörténet és tudás ahhoz, hogy meglássuk Istent, és akiben készség volt, gyönyörködjön benne.
Hogyan tapasztaltad a különbséget az addigi készülésed aközött, amikor már gyakorlott „langhames” voltál?
Továbbra is úgy élem meg, hogy tanulom, hogyan kell az igehirdetésre készülni. Releváns kérdés az lehet igehirdetőként, hogy az igehirdetésünk indította-e arra a gyülekezetet, hogy gyönyörködjön Istenben, és Jézusban bízzon? Jó, ha követik azt a módszert az egyéni bibliaolvasásukban, ahogyan a szószéken megmutattuk, hogyan nyúlunk a szöveghez? Ha biblikus az igehirdetésünk, annak az az eredménye, hogy az emberek jobban szeretik Istent, és jobban vágynak Jézusnak élni és Őt követni.
Ha visszagondolok a teológiai képződésem éveire, azt kell mondanom, hogy ez a szemlélet hiányt tölt be. És most nem bírálni szeretném a homiletikakurzust, nagyon hálás vagyok érte. De van, amit nem adott. Ha igaz, hogy az ige egyháza vagyunk, segítenünk kell egymásnak is jól képviselni az Isten igéjét. Nekem ez szívügyem.
A 2027-es konferencia miben lesz különleges?
Tízéves a magyarországi Langham-mozgalom és 25 éves a nemzetközi Langham Partnership, a következő év kettős évfordulóját szeretnénk megünnepelni, és egy picit másként megélni a márciusi konferenciát. Christopher Wright a nemzetközi mozgalom jelenlegi vezetője, világszerte elismert, kitűnő Ószövetség-tudós és missziológus lesz a főelőadó.
Az Ószövetség és a missziológia csak az én fantáziámban kapcsolódik nehezebben?
Az egyik legnagyobb ajándék az, amikor megláthatjuk, hogy hogyan áll össze a Biblia, az Ószövetség és az Újszövetség egésze hogyan függ össze, és hogyan tudunk igehirdetőként Jézusról beszélni, bárhol vagyunk a Bibliában.
A Langham-konferenciák sajátossága, hogy a közös igetanulmányozás során évről évre más és más bibliai műfaj sajátosságaival foglalkozunk, miközben használjuk John Stott módszerét. Ezért érdemes visszatérni erre a konferenciára.
2027 márciusában pedig lesz lehetőségünk a Biblia összefüggéseit olyan nemzetközi elismertségnek örvendő teológus vezetésével megérteni, akinek ez a kutatási területe. Abban bízunk, hogy mindez kellően inspiratív is lesz arra nézve, hogy a gyülekezeti munkában továbbadjuk.
És mi a helyzet a misszióval?
Christopher Wright missziódefiníciójának markáns és sokat idézett mondata, miszerint nem azért van a misszió, hogy az egyház ne unatkozzon, hanem Istennek van missziója, szándéka a világgal, és ennek a betöltésére van az egyháza.
Isten Krisztusban helyreállítja a világot – ez az akarata, és bennünket, a Magyarországi Református Egyházat is ebben szeretne használni. Christopher Wrighttól azt várhatjuk, hogy átvezet bennünket a Biblia egészén úgy, hogy olyan kulcsot ad, ami összeköti az Ó- és Újszövetséget, és segít önmagunkat is elhelyezni ebben a történetben, segít jobban érteni, hogy nekünk mi a dolgunk egyházként és egyénként egyaránt.
Az meg szokott történni azért, hogy megérkezik valaki a mi kis kelet-közép-európai valóságunkba, és a zsíros magyar ugaron szárba szökkent vetéssel nem biztos, hogy tud valamit kezdeni….
Chris Wright a Bibliáról fog beszélni, ahhoz pedig tudunk kapcsolódni. Ezen túl Magyarországon a missziológia hiányterület, azzal együtt, hogy minden református teológián tanítják.
Mégis kevesen tudnak úgy beszélni Jézusról, hogy kapcsolódnak a kultúrához, amiben élünk. Az lenne a cél, hogy bármilyen szituációból kiindulva el tudjuk mondani az evangéliumot. Azt remélem, hogy mind az igeértésünket, mind a hívő életünket, mind pedig az igehirdetésünket megerősíti majd, amit hallhatunk tőle.
Sok tekintetben csak tapogatózunk református egyházként. Te személyesen mit vársz ettől a találkozástól Christopher Wrighttal?
Ő teológiai nagyágyú, aki megtestesít mérhetetlen mennyiségű megértést és tudást. Olyan bölcsesség árad belőle, ami vigasztaló és közben végtelenül inspiráló légkört áraszt. Nagyon várom, hogy tapasztalhassam a messze előttem járó hittel párosuló tudását, a háttérben húzódó istentiszteletének az átszűrődését. Ha ilyenné tud lenni egy ember az Isten közelségétől, az mást is megerősít abban, hogy jó Istennel lenni.

A jubileumi alkalomra készülve a szervezőket segíti az előzetes szándék jelzés az előkészületekben és helyszínválasztásban.
EZEN A LINKEN érhető el a regisztrációs felület, amelyen a szervezők november 23. reggel 8-ig várják az előzetes jelentkezést.
Képek: Füle Tamás
Kapcsolódó cikkünk: