A címben feltett kérdés részben álnaiv, viszont szándékosan provokatív. Egyrészt a mesekönyvek túl fogják élni az AI-bummot, másrészt viszont idejében kell reagálni arra, hogy a mesterséges intelligencia hogyan forgatja fel és alakítja át ezt a területet. A zeneipar szereplői évek óta kongatják a vészharangot a szellemi termékek engedély nélküli felhasználása és a jogdíjak kiesése miatt, október 8-án több prominens magyar előadó közös manifesztóban sürgetett szabályozást.

A könyvpiacon azonban egyelőre visszafogottabban hallatják a hangjukat. Miközben az Amazon kínálatában lévő e-könyvek fele már AI-generált – a vallásos témájú publikációknál ez az arány 63% – az Egyesült Államok legnagyobb könyvkereskedője, a Barnes & Noble ügyvezető-vezérigazgatója, James Daunt a közelmúltban úgy nyilatkozott: ha a vásárlókat érdeklik az AI-generált könyvek, semmi akadályát nem látja annak, hogy azok megjelenjenek a boltok polcain.

Hamarosan...?

2026. augusztus 2-án életbe léptek az Európai Unió mesterséges intelligencia-rendeletének (AI Act) átláthatósági szabályai, melyek kimondják, hogy az AI-generált tartalmakat jelölni kell, a könyvpiacra szabott, olvasó számára is látható jelölések azonban hiányoznak. Noha születtek magyarországi petíciók az ügyben (pl. itt és itt), ezek eddig elszigetelt próbálkozásoknak tűnnek – sem a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, sem pedig a nagyobb könyvkiadók nem tettek közzé állásfoglalásokat és nem látni, hogy a szakma szabályozást sürgetne. Az Ünnepi Könyvhét programjai között idén jelent meg hangsúlyosabban a téma, míg az október eleji Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált megnyitó beszédében Visky András ezzel a kérdéssel zárta gondolatait: „Ki véd meg minket önmagunktól?” Szavait nem nehéz a mesterséges intelligencia felhasználásának kontextusában értelmezni.

A gyerekeknek szóló szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek különösen veszélyeztetettek, hiszen néhány jól megfogalmazott utasítással percek alatt egész mesekönyv generálható. A Wired beszámolója szerint számtalan kisgyermekes szülő keveredik konfliktusba a saját szüleivel amiatt, hogy nagymama vagy nagypapa aranyosnak gondolt „AI-moslék” könyvekkel ajándékozza meg az unokákat. De még mielőtt gyorsan rátennénk a boomer-címkét a jelenségre, se szeri, se száma az olyan magyar oldalaknak és alkalmazásoknak, melyek lépésről lépésre megmutatják, hogyan kell a mesterséges intelligenciával mesekönyvet „írni”.

Egy AI-mesekészítő a sok közül

Magánkiadásban jelentek már meg teljesen AI-generált, gyerekeknek szóló könyvek, a hazai könyvesboltok polcain azonban egyelőre nem találkozhatunk velük nagy számban. A szakma néhány éve kapta fel a fejét, amikor Vámos Miklós Szív és Lélek – Ikermese című kötetének címlapjára egy AI-illusztráció került, bevallottan kísérleti jelleggel. Az MKKE mellett hazánk legnagyobb gyerekkönyvkiadóit is megkerestük azzal kapcsolatban, hogyan látják a mesterséges intelligencia piacra gyakorolt hatását: a Mórától és a Napraforgótól nem kaptunk választ, a Manó Könyvek (Líra) nem kívánt megszólalni a témában. Pap Zoltán, a Libri Könyvkiadó Kft. operatív igazgatója viszont készségesen rendelkezésünkre állt. Emellett ő a kiadó imprintje, a Kolibri Gyerekkönyvkiadó vezetője is.

„A saját kiadói csoportunkban nem használunk mesterséges intelligenciát. Nem is tervezzük, viszont ismerkedünk vele, és igyekszünk olyan modelleket találni, melyek nagy biztonsággal garantálni tudják, hogy a szöveget nem használják betanításra.

A külföldi jogtulajdonosok például egyértelműen kikötik, hogy nem lehet mesterséges intelligenciát használni a könyveikkel kapcsolatban, de ismerek olyan közép-kelet-európai kiadót, amely az utóbbi időben átállt az ismeretterjesztő könyvek AI-fordítására” – fogalmazott a református gyökerekkel rendelkező szakember, aki szerint ezt úgy vitték keresztül, hogy az ellenőrző programok a kilencvenes években készült szövegeket is nagy arányban a mesterséges intelligenciának tulajdonították.

Pap Zoltán egy komolyabb kérdést is felvetett: egyáltalán mi számít AI-használatnak egy könyv esetében? „Az, hogy egy fordítás ezzel készül, vagy az is annak minősül, ha egy AI-modelltől szerzek információt, amit felhasználok az íráshoz? Nemrég egy kanadai szerzőt vettek le a Goncourt francia irodalmi díj döntőseinek listájáról AI-gyanú miatt, mire techvállalkozók létrehozták a mesterséges intelligencia segítségével írt könyveket elismerő Pascal-díjat.” Úgy látja, hogy a fiatal generáció különösen az illusztráció terén nagyon érzékeny az AI használatára – a könyvfesztiválon találkozott olyan tizenévesekkel, akik azt mondták: nem vesznek AI-generált borítóval eladni kívánt könyvet.

Ami a mesterségesintelligencia-használat szabályozását illeti, a kiadóvezető így vélekedett: „Eddig leginkább informális csatornákon beszéltünk erről, nemzetközi szinten is, viszont úgy gondolom, hasznos lenne megosztani a tapasztalatainkat egymással – és akár egy olyan közös kiáltványt is el tudok képzelni, mint a magyar zenészeké.” Az AI Acttel kapcsolatban hozzátette: „Az irány jó, csak a nemzetállamoknak is fel kellene felismerniük, hogy dolguk van ezen a téren.”

A kultúrember vége?
Pásztohy Panka az egyik legnépszerűbb magyar gyerekkönyv-illusztrátor és író, szerzőként olyan sorozatokat jegyez, mint a Pitypang és Lili, illetve a Momó és Max. A művészt kissé aggasztja, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkáját, de úgy látja, helyettesíteni nem fogja tudni. Szintén komoly aggodalma, hogy egyelőre az sem tudni, hogy az AI-modellek hogyan és mire használják fel a saját grafikáit. Nemrég Facebook-posztban fakadt ki, hogy a meséit valaki hangoskönyvként, AI által módosított grafikákkal tette közzé YouTube-on – kérésére a videó eltűnt, a probléma azonban maradt. „Számtalanszor előfordul, hogy a könyveimet AI-generált plakátokkal hirdetik a webáruházak, az egyszerű szemlélődő számára viszont nem tűnik fel, hogy a borítók át vannak rajzolva, vagy a nevem van hibásan betűzve” – mondta a Parókiának az illusztrátor, aki neheztel a fentebb említett Vámos Miklós-féle borító miatt is. „Gyerekeknek dolgozunk, akiknek ez nem hiányzik, sőt, az a tapasztalatom, hogy nem is tetszik nekik” – vélekedett.

„Régen mérges voltam, amikor olyan könyvekkel találkoztam, melyek grafikailag nem ütötték meg a színvonalat, ma már azonban minden ember által illusztrált kötetet jobbnak tartok, mintha ugyanezt az AI csinálta volna.”

Pásztohy Panka hangsúlyozta, hogy nem a technológia a probléma, hanem a használata: „Magam is jórészt digitálisan rajzolok, de a saját munkám és gondolataim jelennek meg a képeimen.” Az illusztrátor felidézte, milyen jótékony hatással volt rá az, hogy képzőművész szüleinek hála gyakorlatilag egy műteremben nőtt fel, ezért tartja fontosnak, hogy aki teheti, vigye olyan helyekre a gyerekeit, ahol valódi, emberi alkotásokkal találkozik. „Mi sokat járunk múzeumba, de ha valaki ezt nem teheti meg, számtalan szobor található az utcákon – fontos beszélgetni a gyerekekkel a kézzel készült munka szépségéről.”

Panka ezért is sajnálja, hogy a vizuális nevelés és a művészettörténet tárgyak peremre szorultak az iskolákban, hiszen ezek is segíthetnének abban, hogy a gyerekek idővel különbséget tudjanak tenni jó és rossz művészet között. Szerinte ezt otthon is szem előtt kell tartani:

„Ha az idősebbek kényelemből nem vállalják, hogy megtanítsák a gyerekeknek, milyen az igazi művészet, a következő generáció pillanatok alatt elfelejtheti azt. Az emberi lét egyik legfontosabb eleme az alkotás, a művészetek révén fejlődünk – szerintem ezek nélkül nem is működhetnénk. Ha kivesszük a kezünkből a kreativitást, az a kultúrember végét jelentené”

– figyelmeztetett. Az illusztrátor megosztotta, hogy egyik legújabb könyvét (Pitypang és Lili – Pitypang és a karácsonyi csillag) igyekezett úgy megírni, hogy a lehető legszélesebb közönséghez eljusson, de úgy látta, lehetetlen a karácsonyról úgy mesélni, hogy abba ne szőné bele Jézus születésének történetét.

Addig jó, amíg eszköz marad.
„Évtizedek óta forgatjuk azokat a könyveket, amelyeknek az alkotóit száz közül is felismerjük, elég csak egy Füzesi Zsuzsa-rajzra, Marék Veronika-illusztrációra, vagy egy Dargay Attila-karakterre gondolni” – vélekedett Bárdos Attila, a Cinemon Entertainment animátora, akinek egyik legismertebb illusztrátori munkái a Lengemesék: Vilkó és Lile minisorozata, az idén megjelent Lengefalatozó, valamint a Nádtengeri rejtélyek, tavaly pedig az új Csongor és Tünde rajzfilm-kapcsán beszélgettünk vele. A monorierdői református gyülekezet tagja is úgy látja, az AI használata addig működik jól, amíg csupán eszközként bánunk vele.  „A szoftverekbe régóta be van építve egy-két AI segéd, és tényleg nagyon hasznos tud lenni, például színkorrekciónál vagy a kameramozgás simábbá tételénél.

Mintha vászonra festenék, de egy sokkal profibb ecsettel, mellyel jobban terül a festék és a végeredmény is szebb lesz.”

Hozzátette: fontos határvonalat húzni, hogy a technológia az adott alkotói munkát segítse, ne pedig átvegye a tervezési folyamatokat. Nem hiába érkeznek egyre vészjóslóbb nyilatkozatok már a nagyobb stúdióktól is, mint például a Studio Ghibli 2025-ös bojkottja, amikor az Open AI a stúdió stílusában generált képekkel árasztotta el az internetet. Az animátor szerint az embereknek igényük van arra, hogy valódi művészek által készített egyedi alkotásokat lássanak: „Nemrég láttam egy illusztrátori álláshirdetést a közösségi médiában, a kommentek között pedig rengetegen fejezték ki az örömüket, hogy ez a megbecsülés jele.

Kovács Eszter, a Pagony Kiadó főszerkesztője egyelőre nem tart attól, hogy a mesterséges intelligencia veszélyeztetné a gyerekkönyvpiacot és a szakmában sem érzi, hogy ez annyira a terítéken lenne.

„A könyvkiadók azért léteznek, hogy az írók írjanak, a rajzolók pedig rajzoljanak.

A mi feladatunk a kézzel készült munka és az emberi kreativitás dicsérete, az AI pedig ezen a téren egyelőre nem tudja azt, amit egy ember.Sőt, a gyors fejlődés ellenére sem lesz képes olyan jó és eredeti alkotására. Úgy gondolom, a grafikusok hamarosan vissza fognak térni a kézi rajzoláshoz, amit bár az AI utánozhat, de nem lesz ugyanolyan” – vélekedett.

Középpontban az emberi érzések
Paulovkin Boglárka illusztrátori munkája mellett a Corvin Rajziskola tanára, illetve a Zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpontban oktat művészeti előképzést és vizuális kultúrát. Jelenleg a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) elnökségi tagja, így szélesebb rálátása van a gyerekkönyvpiac alakulására. „A riadalom nem új keletű: a mesterséges intelligencia előtt már számos alkalommal aggódtak a gyerekkönyvek világában, elég csak a digitális illusztráció, vagy az e-könyvek megjelenésére gondolni” – fogalmazott. „Amikor nyáron részt vettem a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa által szervezett konferencián Ottawában, örömmel láttam, hogy

mind a globális gyerekkönyvpiac kiemelkedő alkotásai, mind a díjazott művészek és illusztrátorok tekintetében felértékelődik, ha valódi emberi tapasztalatokról és emberi érzésekről szólnak.”

Hozzátette: oktatói munkájában az emberi képességek kibontakoztatására helyezi a hangsúlyt az alkotófolyamatok során.

„Az AI komoly térnyerésben van a kreatív iparban, korábban elképzelhetetlen dolgokat tudunk ezzel megvalósítani. Én magam a képalkotáshoz egyáltalán nem használok mesterséges intelligenciát, a tanári munkámban viszont igen – a saját AI-segítségemet Dobbynak neveztem el Harry Potter-könyvek legismertebb házimanója után, hiszen erős felügyeletet igényel, hogy jó irányba haladjon” – mesélte. Úgy látja, a kreatív tartalmak gyártásában azok fognak előnyt szerezni, akiknek magasabb szintű AI-hozzáférésük van, illetve a legjobban tudják kiaknázni a modellekben rejlő lehetőségeket.

„Már a legkisebb korban érdemes foglalkozni egy „értelmezési térkép” felrajzolásával, hogy ne tévedjenek el a gyerekek az AI-giccs, az ember alkotta giccs és a valódi művészet területein. 

Számomra giccs az, ami fogyasztóvá teszi a befogadót – művészet pedig az, ami értelmezővé, átélővé teszi őt és tartós élményt ad.”

Paulovkin Boglárka nem vár szakmai állásfoglalásokat a mesterséges intelligencia könyvpiacra gyakorolt hatásáról, hiszen már most is vannak olyan fórumok, melyek önmagukban kiállást jelentenek. A szakember az Aranyvackor-díj egyik alapítója volt, mely a gyermekkönyv-illusztrációs szakma legjobbjait hivatott elismerni – az idei díjakat október 21-én adták át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. „Minden esetben feltüntetjük, hogy AI által létrehozott tartalmak nem versenyezhetnek.

Minden szakmában van egy szakmai elit és egy szakmai etika, amely mellett lehet párhuzamosan érvényesülni, de a szakmai közösség hiteles visszacsatolása nélkül nem létezik valódi, fenntartható siker.

Lehet próbálkozni különutas módokon – hiszen gyakori, hogy kétséges minőségű alkotásokkal például hatalmas követőtábort alakítanak ki szerzők, illusztrátorok –, viszont ebből nem lesz a szakma által elismert, nívós teljesítmény” – tette hozzá, példaként említve az IBBY Honour List válogatását, a Hans Christian Andersen-díjat, a svéd Astrid Lindgren-emlékdíjat, vagy éppen a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásár (BCBF) szakmai elismeréseit.

Boglárka azonban felhívta a figyelmet, más fontos kulturális feladataink is vannak:

„Emelnünk kell a szövegértés szintjét, fejleszteni kell az olvasási készségeket és meg kell őriznünk a könyvekhez való kapcsolódás képességét. Küldetésem, hogy a vizuális kultúránk színvonalát egészen kicsi gyerekkortól emelni tudjuk – ez engem jelenleg jobban foglalkoztat, mint az AI.”

Képek: ChatGPT-generált illusztráció, Dezső Attila, Gordon Eszter/Pagony, Mócz-Horváth Edina, Pap Zoltán magánarchívum
Nyitókép: Magnific