Válogatás
Evés közben jön meg az étvágy – tartja a mondás. Talán ránk, a Dunamelléki Református Egyházkerület Parókia Sajtószolgálatára is igaz lehet az állítás, mert egyre halmozódó írásaink láttán azt gondoltuk: a virtuális újság mellett érdemes lenne valódi, kézzel fogható papírra vetni gondolatainkat.
A Karakter című magazinunkban olvasható interjúk, riportok az elmúlt egyházi évben – a www.parokia.hu oldalon - megjelent írásaink rövid válogatása.  
 

A jó dolgok rejtve maradnak?
A világi média leginkább akkor foglalkozik az egyházzal, ha válságról, gondokról, botrányokról számolhat be. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a torz képen változtassunk, hiszen az országot, a gyülekezeteket járva nap mint nap tapasztaljuk, hogy a református egyházban számtalan jó dolog történik, ami rejtve marad az emberek elől. Oldalainkon megszólalnak azok a hívő emberek, akik egyébként némák maradnának fontos társadalmi, politikai, etikai, hitbeli kérdésekben. Újságunkat nem feltétlenül szórakoztató céllal írtuk, riportjaink gyakran nagy mélységekbe vezetnek. Írásainkkal szeretnénk emlékeztetni, hogy mindig van kapaszkodónk: Isten.

Jónak lenni jó
Újságunkban azt igyekeztünk megmutatni, hogy milyen sokféle módon hatnak a hívő emberek a világra, legyen szó akár épülő közösségekről, missziói gyülekezetekről, bizonyságtételről, emberi és szakmai helytállásról, kapcsolatokról, szerelemről, segítségnyújtásról, nehézségről vagy ünnepről. A Karakter kínálata széles spektrumot ölel fel, hiszen nagyon gazdag a református egyház élete, és számos érdekes emberrel találkoztunk az elmúlt időszakban is. Ízelítőül néhány példa válogatásunkból:

A lélek katonája
A tízparancsolattal összefüggésben Jákob János tábori püspököt arról faggattuk, hogy a legkönnyebben betartható tiltásnak tűnő Ne ölj! parancsot hogyan tarthatja be egy katona éles helyzetben? Az isteni vagy az emberi parancs az erősebb a harcban? A lélek katonája című írásban arra is választ kapunk, hogy milyen a jó katona.

Világítasz, bitang!
Nincs prüdéria, álszentség, aki belép a „labirintusba", az életet láthatja a maga valóságában a budapesti Kontrasztkiállításon. A református egyház és a rendőrség döbbenetes tárlatát már hatvanezren látták vidéken, ezzel az ország tíz leglátogatottabb kiállítása között jegyzik. Világítasz, bitang! című írásunkban a népszerű tárlatra kalauzoljuk el olvasóinkat.

Hulló körte, vakolat, áldás
Van egy kis udvar ebben a mesevilágban, ahová belépve mindazok, akik összetartoznak, elengedik egymás kezét. Bebarangolják a csodát rejtő zegzugokat, és miután ráleltek saját történetükre, kéz a kézben állnak tovább. Közülük néhányan barátaikkal térnek vissza, mondván, ezt nekik is át kell élniük. Nyáron egy csodaudvar csodakiállításán jártunk a Művészetek Völgyében, erről szól a Hulló körte, vakolat, áldás című írásunk.

Különös egyszerűség
A sztárok ma már olyan egyformák, hogy szinte meg sem lehet őket különböztetni. A Csillag születik idei nyertese talán épp azért volt különleges, mert teljesen hétköznapi. Mészáros János Elek református presbiternél jártunk Alcsútdobozon.

Épülő közösségek
A rendszerváltást követően sokan elköltöztek lakóhelyeikről, számos református munkavállaló érkezett a közép-magyarországi régióba. A dunamelléki egyházkerület missziói gyülekezetek létrehozásával reagált a demográfiai jelenségre. Építkezni hosszan tartó folyamat, nap mint nap fel kell venni a munkát, és nem lehet egyedül végezni. Szakértelemre és lelkesedésre is szükség van hozzá, és ez nemcsak az épületekre, hanem az emberi közösségekre is igaz. A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése 2010 őszén határozatot hozott, miszerint évi húszmillió forinttal támogatja missziói egyházközségek létrehozását. Eddig 13 településen indult el a szolgálat, amelyet túlnyomórészt fiatal lelkipásztorok látnak el. Formálódó gyülekezetekbe látogattunk el.

Megúszták a Titanicot
A kapitány a kormányfülke foglya, a testvéreket édesanyjuk meséje ringatja álomba, az angol lord brandyvel a kezében várja a halált. Különleges és szívszorító képek a filmvásznon, az érzelmeket még jobban fokozza a vonósok zenéje. "Hadd menjek, Istenem, mindig feléd" – legendák születtek arról, hogy száz éve, 1912. április 15-e hajnalán a Titanic zenekara vidám zenét játszott, hogy az utasok páni félelmét csillapítsa, de a süllyedés előtt utolsó dallamként ez a fohász hangzott el. A dallamot a magyar reformátusok a Református Énekeskönyv 422. dicséreteként ismerik. Felkutattuk Szedlák Ferenc csellistát, a Titanic című film egyik szereplőjét.

A kínálat
A Karakter-ben olvashatnak még - a többi közt - cigánygettóról, ahonnan általában elkergetik az idegeneket, a legmagasabb állami kitüntetéssel jutalmazott református lelkipásztorról, aki kemény egyházkritikát fogalmazott meg, megismerkedhetnek egy ambíciózus, ágyhoz kötött, beteg fiatalemberrel, aki eltökélten igyekszik az álmait megvalósítani, belepillanthatnak egy izraeli zarándok naplójába, leülhetnek velünk egy csapat hajléktalan közé kolbászos szendvicset falatozni,
visszarepülhetnek a múltba a Bibó-Göncz-Regéczy per harmadrendű vádlottjával, megtudhatják, hogy miért halálbüntetés-párti az a bíró, aki kétszer is hozott halálos ítéletet, elgondolkodhatnak, hogy miért egy életen át tartó kalandtúra a házasság, és megismerhetik Jókai Anna Kossuth-díjas írónő gondolatait az Isten nélküli Európa jövőjéről és még sok más érdekességről.

A Parókia Sajtószolgálat a Dunamelléki Református Egyházkerület minden gyülekezetébe eljuttatta a Karakter című magazin próbaszámát. Keressék a templomok közösségi helyein, és forgassák, olvassák a lapot! A magazin ingyenes. Jó olvasást kívánunk!

És most csavarunk még egyet rajta:
A Parókia portálon megjelent cikkeket tallózó magazinunk online változata is lapozható nálunk: 

(Ha esetleg az ön böngészője nem nyitná meg a lapozót, kérjük, KATTINTSON IDE!)

Az olvasók véleménye nagyon sokat jelent nekünk, ezért a Karakter-rel kapcsolatos minden visszajelzésnek örülünk. Gondolataikat, észrevételeiket a parokiakarakter@gmail.com címre várjuk.