Egyszer egy maláj tinédzser azt kérdezte tőlem: "Hogy jellemeznéd az országod egy szóval?" Ez a kérdés igencsak váratlanul ért. Kíváncsi vagyok, Ti mit válaszoltatok volna neki a helyemben...
Sokszor előfordul, hogy arra kérnek, meséljek a hazámról. Eleinte nem igazán tudtam mit mondani, és azt vettem észre, hogy akarva-akaratlanul is a negatív dolgokról kezdek beszélni: török elnyomás, Trianon, gazdasági válság stb.
Aztán rájöttem, nem jó ez így. Sok dolog van, amire büszkék lehetünk: a gazdag kultúránk (a Fülöp-szigeteken például nem igazán látni száz évesnél régebbi épületet), a rengeteg találmány, a gulyáslevesről nem is beszélve...

Azt is meglepődve tapasztaltam, hogy errefelé meglepően sokan ismerik Magyarországot. Bemutatkozáskor gyakorta felkiáltanak: "Á, Búdápeszt!", és az is kiderült, többen már jártak is ott, főleg az idősebb korosztályból, és általában nagyon jó véleménnyel vannak a hazánkról!
Persze, aki a felszín alá kapirgál, könnyen meglátja a repedéseket: a szomszédos nemzetek és a különböző felekezetek közti ellentéteket, a politika, az oktatás és az egészségügy hiányosságait. Ez az, amivel nem igazán dicsekszünk a turistáknak...

Szóval, ezt látják a turisták és a hazaiak – de vajon milyennek látja Isten Magyarországot? A kérdésen eltűnödve több gondolat is megfogalmazódott bennem.
A Biblia alapján meg vagyok győződve arról, hogy Isten szeret minket, magyarokat, és jelentős kincset bízott ránk: természeti kincseket, kulturális örökséget, intellektuális képességeket és még sok minden mást.
Mi, magyarok, bár a himnuszban Istent hívjuk segítségül, a mindennapi életben Isten helyett tradíciókhoz, üres vallási rítusokhoz, tudományhoz, ezotériához, szabadelvűséghez és még ki tudja, mihez fordulunk, ami miatt erkölcsileg és lelkileg a pusztulás felé haladunk.

Hiszem, hogy mindezek ellenére Isten nem mondott le Magyarországról. Továbbra is nyújtja kezét e csökönyös és büszke nép felé, várva, hogy megalázkodjunk előtte, és hagyjuk, hogy Szentlelke által átformálhasson bennünket, mielőtt túl késő.
Hiszek Magyarország feltámadásában – viszont meg vagyok győződve arról, hogy ez nem a nacionalizmus, hanem csakis Jézus Krisztus által lehetséges. A felekezeti és nemzeti ellentétek is egyedül az Ő szeretetében oldhatók fel.

Megkérdeztem az egyik srácot a hajón, hogy hogyan lát minket, magyar önkénteseket. A válasza egy szó volt: makacs. Ez önmagában se nem jó, se nem rossz – a lényeg, hogy Istenhez vagy a saját magunk igazához ragaszkodunk-e makacsul...

Szabó Viktor

A szerző önkéntes a Távol-Keleten horgonyzó Logos Hope nevű óceánjárón. 

Kép: innen.