Mennyire szeretünk aludni, s időnként mégsem tehetjük. Vagy mert fel kell kelni, vagy mert dolgozni kell, tanulni, szoptatni, virrasztani, jelen lenni. Az édesanyák (úgy látszik az apák is) különös energiát nyernek valahonnan az éjszakázásokra.

A 121. zsoltár központi gondolata is az alvás köré rendeződik. A közepén azt olvassuk: „Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!"A felfoghatatlan, vagyis a szülői szereteten keresztül érhető meg ez az ige is. A képlet egyszerű: míg szunnyad, alszik a gyermek, a szülő virraszt fölötte. Az anyukáknak állítólag van úgynevezett „ébren alvása" is, amikor látszólag alszanak, de a gyermek minden rezdülésére, moccanására, légzésváltozására rögtön fölrebbennek.

Lehet bóbiskolni is, mint az „Altató" Balázskájának érveket is felsoroló szülője, ahol még a kabáton lévő szakadás is szunnyadozik a széken, „máma már nem hasad tovább".

Az elalvás sokszor negatív fogalom, pl. a katonaságnál az egyik legsúlyosabb bűn, ha valaki őrségben elalszik. De ma a balesetek egy része is az elalvásból fakad, ezért is olvasható út menti óriásplakátokon: „Ha fáradt, álljon meg!" A Szentírásban sokszor szerepel párhuzamban az alvás és a halál. A halál a nagy alvás. Lelki értelemben is. „Akkor ne is aludjunk, mint többiek, hanem legyünk éberek és józanok" – írja Pál (Thesszalonikaiakhoz írt első levél 5. rész, 6. vers). A lelki halálból pedig Krisztus támaszt fel. Isten alaptulajdonsága viszont az, hogy nem alszik, hanem vigyáz ránk. Mennyire megnyugtató a fiaknak, hogy az apa így vigyáz rájuk. „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől." Milyen biztonságban tudhatjuk az életünket, még ha megannyi vihart élünk is át, hogy van, aki őriz bennünket! Még éjjel is, amikor öntudatlanul alszunk.
Az elalvási kísérlet nyolc epizódot tartalmazott. És ebből a kisgyermek csak a biztonságot fogta föl, az apja szívdobbanását hallotta és az életet élte át.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs. 

Bölcsföldi András