Az egyik ok szerintünk, hogy el vagyunk kényeztetve: reggelente áhítatokat tartanak nekünk, szolgálati lehetőségeket szerveznek – amit egy idő után természetesnek vesz az ember. Aztán, amikor hazamegy, talán rádöbben, hogy nem az.
Szóval a szobatársam arra jutott, hogy rendszeresen vállal extra szolgálatot – az „előírtakon" kívül. A napi munka után gyakran lenéz a kávézóba, beszélget a látogatókkal, körbevezeti őket a fedélzeten. Az ő példája engem is elgondolkoztatott arról, hogy hogyan osztom be a szabadidőmet. Számomra ez a legértékesebb kincs – mivel nincs túl sok belőle...

Elsőként arra jöttem rá, hogy a fontossági sorrendemről a leghitelesebb képet az adja, ahogyan a szabadidőmet beosztom. Ha csak az órát nézzük, én biztos több időt töltök a látogatókkal, mint a szobatársam – de ennek az az oka, hogy én a könyvesboltban dolgozom, míg ő az asztalosműhelyben. A szabadidő más: ilyenkor nem befolyásolnak külső tényezők – azt csinálok, amit akarok. És hogy mit akarok, az pedig attól függ, hogy mit tartok fontosnak.

Azt is be kellett vallanom, hogy nagyon nehezen adom át a szabadidőm felett az irányítást Istennek. Számomra sokkal könnyebb betenni az összes zsebpénzem a perselybe, mint hagyni, hogy Isten ossza be a szabadnapom. Vajon miért? Ahogy gondolkoztam, arra jutottam, hogy talán kimondva-kimondatlanul torz képem van Istenről. Néha attól félek, hogy ha odaadom magam Istennek, mindenféle feladatot bíz rám, túlterhel, miközben pedig nem hagyja, hogy élvezzem az életet...
Mekkora butaság azt gondolni, hogy az, aki alkotott engem, aki annyira szeretett, hogy feláldozta értem a Fiát, és aki gyermekének nevez, abban lelné kedvét, hogy még a hetedik bőrt is lehúzza rólam! Mekkora butaság azt hinni, hogy én, a porszem, jobban tudom irányítani az életem, mint az univerzum Ura!

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. [...] Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek" (Máté evangéliuma 6. rész, 25. és 31–33.versek).

„Istenünk, kérünk, bocsásd meg, mikor azt hisszük, jobban tudjuk irányítani az életünket, mint Te. Kérünk segíts nem csak a fejünkkel, hanem a szívünkkel is megérteni, hogy gondoskodó és szerető Atyánk vagy. Szeretnénk felhatalmazni arra, hogy tetszésed szerint beoszd a szabadidőnket. Bízunk abban, hogy a Te terved a lehető legjobb számunkra. Te tudod igazán, mire van szükségünk. És Te tudod igazán, mik azok a dolgok, amik örökkévaló értékkel bírnak. Taníts meg egyre jobban bízni Benned! Fiad, Jézus nevében. Ámen."

Szabó Viktor