"Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" Ézs 41, 13.

A „Szeretetszálak határok nélkül” néven nevezett határon túli magyarsággal kiépített kapcsolataink révén vannak már barátaink, hittestvéreink mind a négy égtáj felé: Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban is.

Erdélyben nem véletlen, hogy éppen az Emmaus gyermekotthont választottuk ki a budai szeretetszálak erdélyi láncszemeként, hiszen az itt folyó áldozatos szolgálatról már számtalanszor meggyőződhettünk, megtapasztalhattuk.

Legutóbb a februári Budabálon találkoztunk, és már akkor megbeszéltük, ha Isten megengedi, akkor szeptemberben mi látogatunk el ismét Marosbogátra, hogy együtt ünnepeljük meg az Emmaus létrejöttének 10. évfordulóját, együtt adjunk hálát Urunknak megtartó kegyelméért. Így aztán szeptember utolsó napjaiban útra keltünk, a budai gyülekezet képviselői és a Tabulatúra régizene együttes tagjai, két autóval, összesen nyolcan.

Ez a két nap igazán nagy élményt jelentett az otthon lakóinak, de nekünk, vendégeknek is. A szombat esti vacsora utáni édesség itt ritka, megbecsült csemege a gyermekeknek, de a java csak ezután jött: az esti szabadtéri fergeteges Tabulatúra koncert és táncház nagy élmény volt a nehéz sorsú gyermekek számára, de mi, idősebbek és holland testvéreink is nagyon jól érezték magukat. Késő este, bizony az apróbb gyermekeket csak némi sírdogálás után lehetett ágyba parancsolni, mert olyan jól érezték magukat, hogy nehéz volt az elválás.

Másnap a templomban a délelőtti istentiszteleten vettünk részt az emmausi gyermekekkel együtt.

Délután az Emmaus ebédlőjében és teraszán a megemlékező istentiszteletre még több vendég érkezett meg, egyrészt a környező gyülekezetekből, másrészt Hollandiából és Németországból is. Néhai Csiha Kálmán erdélyi püspök, aki az Emmaus otthon létrejöttéhez olyan sok bíztatást adott a Molnár házaspárnak, már nem lehetett köztünk. Az ő áldásával és a marosludasi állami árvaházból elhozott tizenegy magyar kisgyermekkel indult el az Emmaus 2002. szeptemberében. Ma már közel ötven gyermekről gondoskodnak, sokszor küzdenek nehézséggel, anyagiakkal és más jellegűekkel is, de Isten megtartó kegyelmében bízva eddig még minden nehézséggel sikerült megküzdeni.

A budai gyülekezet küldöttei elhozták a gyülekezet jókívánságait, melyet egy rövid levélben foglaltak össze és a gyülekezet tagjai közül mintegy kétszázan névjegyükkel is elláttak. Volt, aki egy-egy bíztató szót, bátorító igét írt a papírra a „hivatalos” közös üdvözlésen túl. Még a pasaréti gyülekezetből is voltak csatlakozók, páran, akik személyesen megismerték az Emmausban folyó áldott szolgálatokat.

Ez a kis idő is adott lehetőséget a közös játékra, készült itt töklámpa, de volt közös autózás is. Gyenes Károly segítő közreműködésével a fiúk még az autóvezetést is kipróbálhatták, ami hihetetlen nagy boldogságot jelentett a gyermekek számára, de közelebbről megismerkedhettek az autó motorjával, alkatrészekkel is. Luzsicza Fanni budai ifisünk, aki nyáron két hétig önkéntes diakóniai szolgálatot végzett az Emmausban, most, hogy legyen kicsit több ideje a gyermekekkel játszani, beszélgetni, már csütörtökön repülővel kiutazott. Jó volt újra együtt lenni. De bizony a búcsúzásnál a mi könnyeink is kijöttek, mert nehéz az elvállás. Istennek adhatunk hálát ezért a találkozásért is testvéreinkkel, de megtapasztalhattuk a Vele való találkozás csodás élményét is. Ahogy Rossa Levente, a Tabulatúra régizene együttes vezetője találóan megfogalmazta: "Ezt nagyon nagy kár lett volna kihagyni!"

Kívánjuk az Úr jelenlétét és vezetését az Emmaus otthon vezetőinek, lakóinak. Áldja meg az Úr az szolgálataikat gazdagon!

Csenki Zsuzsanna
diakóniai gondnok
Budai Református Egyházközség és a többi budai református

Fotók: 

A budaiak üdvözlete az Emmausba:

Drága testvéreink az Úr Jézus Krisztusban! Nt. Molnár Károly, Molnár Eszter és a marosbogáti Emmaus otthon munkatársai és lakói!

Isten iránti hálával gondolunk arra a 10 esztendőre, ami a marosbogáti Emmaus gyermekotthon létrehozása óta eltelt. Hála van a szívünkben az Úr megtartó kegyelméért, és azért, hogy minket egymáshoz vezetett. Köszönjük a lehetőséget, hogy szerény keretek között mi budaiak is részesei lehettünk a veletek és az Úrral való együtt munkálkodásnak.

Hálásak vagyunk Istennek a ti hűséges szolgálataitokért, amit a nehéz sorsú gyermekek között az elmúlt tíz év során az Emmausban elvégeztetek. Nem csupán az ő testi szükségleteik, etetés, ruházkodás, főzés, mosás, fűtés megoldásán fáradoztatok, - no ez sem kis feladat közel ötven gyermek esetében - de hitetek és elhívásotok szerint a lelki-hitbeli szükségleteik kielégítésére is nagy gondotok volt, hittel és hitben neveltétek őket, nem riadva meg a nehézségektől, kudarcoktól sem, lelkeket mentettetek és mentetek ma is.

Végtelen hálával gondolunk azokra a kedves alkalmakra, amikor Isten országának épülése közös megtapasztalásunk lehetett. Az Ő országa nem evés és nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szentlélekben való öröm. Ezt az igazságot, békességet és Szentlélekben való örömöt kívánjuk minden testvérünknek, nektek is, akik odaszánással és hittel szolgáltok az elesettek között, sokszor nehéz próbatételek között is állhatatosan bízva a mi Urunk megsegítő és megtartó kegyelmében!

Imádságban hordozzuk mindazokat, akik el nem múló szeretettel szeretik és követik a mi Urunk Jézus Krisztust a tőlünk földrajzilag távol lévő, de mégis szívünkhöz oly közeli marosbogáti Emmaus otthonban!

Isten áldása legyen és maradjon veletek és velünk!

"Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" Ézs 41, 13 Budapest, 2012. szeptember 23.

A budai református gyülekezet tagjai