Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.
Jelenések 3,10
„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
„A 20. században a nagy tömegmozgalmakra és nagy társadalmi mozgásokra, a 21. században az individualizmusra kell reagálnia a keresztyénségnek” – mondta Bogárdi Szabó István a konferencia megnyitóján.
A nyomozó, a sztársportoló, a lelkész és az énekes lelkében ugyanaz az űr tátongott. Eltérő életutak, mégis hasonló magasságok, mélységek. Négy esti vendég beszélt a REFISZ nyári táborában arról, hogy mivel és kivel töltötték be ezt a mindenkiben ott tátongó lelki űrt.
Még mindig tudja, mit lehetne tenni, csak már nincs annyi ereje hozzá – mondja a kilencvenegy éves Kovács Miklós. Ennek ellenére fiatalokat megszégyenítően lát munkához, hiszen dolga van: a műhely kulcsával együtt a szakma fortélyait is át kell adnia unokájának.
Vajon mindenhol ilyen hosszú ideig kell várni a menyasszonyra? Már órák óta tartott az a feszengés, ami az első rántott csirkecomb és az első kávé között telt el még a polgári szertartás előtt.
Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő, harminckét szépszülő – megdöbbentő, de mindannyiunknak ennyi felmenője volt csak a minket megelőző öt generációban.
Mi sülhet ki egy olyan filmből, ahol a festőből rendező lesz, egy koreográfus úgy dönt, hogy létrehoz egy furcsa társulatot, és a főszereplő meghal, mielőtt elkezdenék a róla készült filmet?
Idén tizenkettedik alkalommal rendezik meg a felekezet- és nemzetközi Balaton-NET találkozót. Sokszínű, mindenkihez szóló programok mutatják meg az egyházakhoz nem kötődők számára is, hogy a hit teljesen normális, mindenkit érintő dolog.
Egyháztól idegen, ateista kamaszok térnek meg és válnak gyülekezeteink aktív tagjaivá. Erre a csodára ember nem képes. A REFISZ nyári táborában több száz fiatal kereste Isten vezetését.
Mikroszkóp alá helyezni egy ízeltlábút, gyönyörködni a kevésbé népszerű teremtményekben, és amint észrevettük, milyen szépség rejtezik világunkban, azt is felismerni: nem lehetünk csupán megfigyelők. Az Ökogyülekezeti Mozgalom pavilonja mellett izgalmas beszélgetések bontakoztak ki egy nyári fesztiválon.
Gyanútlanul, rekkenő hőségben indultam a találkozóra. Mintha éreztem volna a vihar szelét, mégis, volt bennem halvány remény, talán nem ázom el. Tévedtem.
Hedyt 2013-ban ismertem meg, Los Angelesben él, Szegedről ment ki még a hetvenes években az Egyesült Államokba. Néhány héttel ezelőtt, amikor újra itthon járt, Istenről beszéltem neki.
Nem kis feladat több száz emberhez ugyanakkora lelkesedéssel közelebb hozni Istent. Akik az idei Művészetek völgyében munkálkodtak a református udvarban, erre a „képtelenségre” vállalkoztak. Azt mondták, minden fáradozásuk gyümölcsöző volt.
Szappanos István festőművész olyan szeretettel szemléli a tájat, az arcokat, hogy az emberre ráragad valami a lelkesedéséből. Kecskeméten született, s ennek a városnak adta szaktudását, itt dolgozott, itt él jelenleg is. Számos díjjal kitüntették élete során, többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével.
Sokan fenntartásokkal, gátlásosan ültek le zenélni és énekelni, végül vidám, felszabadult zenészként mentek el. Tóth Orsolya műhelyében mindenki azzá lehetett, aki és ami valójában: zenét szerető és alkotó, közösségi ember.