Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.
Jelenések 3,10
„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
A Cipszerek és a reformáció címmel nyílt kiállítás a budapesti Németajkú Református Egyházközségben. A tárlatot május 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Vajon milyen örökséget hagyhat unokáira az az ember, aki súlyos terheket cipelt? Egyáltalán, van-e folytonosság az egymást követő generációk életében? És vajon szárba szökkenhet-e az elvetett mag, ha semmi jele annak, hogy valaha kikel? Ezekről kérdeztük az alig több mint egy éve elhunyt Pánczél Tivadar református lelkész unokáját, Pánczél Csilla közgazdászt.
A boldog házasság ismérveiről, az elköteleződést megelőző időszakról és a konfliktusok rendezéséről is szó esett az Őszintén a házasságról – Páratlan beszélgetés közismert párokkal címmel tartott pódiumbeszélgetésen az idei házasság hetén.
Nekünk csak egy aláírás, a kisebbségek számára azonban reménysugár a Minority Safe Pack. A Magyarországi Református Egyház elnöksége arra buzdít: csatlakozzunk az európai kisebbségvédelmi kezdeményezéshez.
A párkapcsolat szent tér, ahol vagy a szeretet erői vagy az életellenes erők halmozódnak fel. Talán ezért történhet meg, hogy még lelkészek is a válás szélére sodródnak. Az intő jelek közé tartozik a házasélet megváltozása és a nyitás egy harmadik személy felé. De vajon hogyan juthat el egy krízisbe jutott házaspár az újbóli érzelmi biztonság megteremtéséig?
Életünk története nem más, mint kríziseink története. Isten terve a bűneset óta a fájdalmon keresztül bontakozik ki. A jó hír, hogy kibontakozik, a nagy kérdés azonban az, vajon fakadhat-e minden völgy mélyén forrás? Erre keresi a választ Révész Szilvia nemrégiben megjelent könyve.
Ugyanolyan kötődési mintákkal érkeznek a házasságba, mint mások, hivatásuknál fogva mégis különleges helyzetben vannak. Ha elromlik a házasságuk, az utolsó utáni pillanatban kérnek segítséget, de a helyreállításban is kitartóbbak, mint az átlagemberek. A lelkészházasságok krízishelyzeteiről beszélgettünk Szőke Etelkával, a Gyökössy Szolgálat munkatársával.
„Jézus áldó keze végigkísér minket az életünkben – őt is a városfalon kívül feszítették keresztre, ezért a legfélreesőbb helyeken élőkért is elmegy, hogy az igazi központhoz vezessen minket.”
Amikor életükben először találkoztak, azonnal kölcsönös vonzalom ébredt bennük egymás iránt. Ismeretlenül is kíváncsiak voltak a másikra, érdeklődésük pedig tizennyolc évnyi házasságban töltött idő után sem lanyhult. Azt mondják: a szerelem őrlángja mindmáig megvan, és néha egy kis tangóval vagy vitorlázással tekernek rajta. Fényénél pedig kirajzolódik mindaz, ami valóban felnőtté érlelte – nemcsak őket, de a legszentebb szövetséget is, amit ember emberrel köthet.
Megtapasztalni és gyakorolni a szeretetet, jellemesebb emberré válni, gyógyulni és gyógyítani – nincs még egy olyan intim kapcsolat, mint a házasság, amelyben mindezt a lehető legmesszemenőbben meg lehetne élni.
„A mi üzenetünk, hogy a kórusművek által közvetített evangélium jusson el mindenhová és mindenkihez az országban." Az I. Ferencvárosi Szakrális Kórustalálkozón jártunk.