A betlehemi csillag titka

A BETLEHEMI CSILLAG TITKA

„Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből." (4Mózes 24,17)

„Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni." (Róma, 4,21)

 

A betlehemi csillagnak semmi köze nincs a bolygókhoz, a Jupiterhez vagy a Szaturnuszhoz! A Szent Biblia szerint a betlehemi csillag Istentől küldött egyedi jelenség volt.

„És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének." (Máté 2:9-10)

 

Manapság a „betlehemi csillag" jelenségről általában két nagy elképzelés tartja magát.

A.) Vannak, akik természeti jelenségekkel próbálják magyarázni, pl: bolygó-együttállás, nóva, üstökös.

B.) A másik nézet szerint a betlehemi csillag egyértelműen Istentől küldött egyedi jelenség volt.

 

Bolygó-együttállás teória

Azt, hogy a betlehemi csillag esetleg bolygó-együttállás lehetett, Johannes Kepler német matematikus, asztronómus felvetésére vezetik vissza. A tudós 1603-1604-ben a Jupiter és a Szaturnusz együttállása mellett egy szupernóvát is megfigyelt az égbolton, ez utóbbiról úgy vélte, éppen a planéták konstellációja váltotta ki. Szerinte a betlehemi égen feltűnt új csillagot is ilyen jelenség okozta.

Ám ma már tudjuk, hogy ezek a bolygók akkor a legszorosabb együtt állásnál sem voltak annyira közel egymáshoz, hogy egymás fényével átfedték volna egymást. Tehát egy földi szemlélő számára is határozottan két egymástól jól elkülönült fénylő jelenség volt az akkori égbolton, nem pedig egy.

A bibliai leírás pedig határozottan egyetlen csillagról tesz említést. Az Újszövetség eredetileg görög nyelven íródott.

A Máté evangéliumában használt görög kifejezés az asztér, amely csillagot jelent, viszont a görögben van egy másik kifejezés a bolygó-együttállásra, az pedig az asztron.

Az eredeti bibliai szövegben tudatosan az „asztér", vagyis a csillag szó szerepel!

 

A szupernóva teória

A nóva új csillag, ami úgy keletkezik, hogy bizonyos csillagok életük végén felrobbannak, és kidobják magukból a bennük lévő anyagiakat. A robbanást hatalmas fényjelenség kíséri, ezt a felvillanást, amelynek lecsengése évtizedekig is eltarthat, nevezik nóvának. A megfigyelő ezt a robbanást a csillag fényességének hirtelen növekedéseként látja, azonban a betlehemi csillag semmiképpen nem lehetett nóva sem. Már a Krisztus előtti időkből pontos csillagászati feljegyzéseket készítettek. Ilyen nóva-jelenség Krisztus születése körül nem volt az égen.

Az üstökös teória

Vannak, akik üstökösként ábrázolják a betlehemi csillagot. De ez a lehetőség is kizárt.

Olyan üstököst kellene keresnünk, amely a nappali égbolton is szabad szemmel látható.

Biztosan tudjuk, hogy Krisztus előtt 44-ben, 17-ben és Krisztus után 66-ban jelent meg csupán szabad szemmel is látható üstökös az égen, Krisztus születése környékén nem!

Az akkori hagyományban az üstökösöket ráadásul háborúk, szerencsétlenségek okozóinak tartották. Kizárt, hogy az Úr Jézus születésére ebből következtethetett volna bárki, hiszen az a legnagyobb örömhír az emberiség számára, ahogy a bejelentést tévő Isten angyala is ezzel kezdte szózatát:

„Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus." (Lukács 2, 10-11)

 

A betlehemi csillag rendkívüli fényforrás volt!

Feltehetjük a kérdést, hogy ha nem bolygó-együttállás, nóva vagy üstökös, akkor mi lehetett a szóban forgó csillag?

Segítségünkre van, hogy a Bibliában nem az evangélium az egyetlen szövegrész, ahol szerepel a csillag szó. Megtaláljuk már a teremtéstörténetben is, amely a Nap és a Hold mellett csillagként nevez meg minden más, világító égitestet.

A Biblia tehát gyűjtőfogalomként használja ezt a kifejezést minden olyan égi jelenségre, amely fényforrásként észlelhető a Földről. Vagyis: a betlehemi csillag nem természetes, hanem természetfeletti jelenség volt. Olyan fényjelenség, amit meghatározott időre adott Isten, és miután a napkeleti bölcseket elvezette ahhoz a helyhez, ahol az Úr Jézus Krisztus megszületett, betöltötte küldetését.

 

A betlehemi csillag páratlan módon Északról Délre mozgott az égen!

Tudjuk, hogy a napkeleti bölcsek először Jeruzsálembe mentek, de a királyi udvarban nem tudtak a gyermek születéséről, ezután a csillag tovább vezette őket egészen Betlehemig. Tudjuk, hogy Betlehem Jeruzsálemtől pontosan déli irányban van.

Az égitestek azonban soha nem mozognak észak-déli irányban.

A csillagok a Földről nézve keleten felkelnek, majd nyugaton lenyugszanak.

Ráadásul Betlehem Jeruzsálemtől alig tíz kilométernyi távolságra van, a bölcsek pedig valószínűleg teveháton tették meg ezt a rövid utat.

Ennyi idő alatt nem figyelhető meg egy természetes égitest elmozdulása az égen.

 

A betlehemi csillag megállt a hely fölött, ahol az Úr Jézus volt!

„Odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala." Máté 2,9

A bolygók a Föld forgása és saját pályájuk miatt folyamatosan mozognak, de mi ezt szabad szemmel alig észleljük, hisz olyan borzalmasan nagy távolságban vannak tőlünk, hogy a Földön egymástól több ezer kilométerre lévő megfigyelők is ugyanott látják őket az égen, ugyanabban az időpontban.

Hogy tudott volna így egy egészen konkrét helyhez vezetni egy óriási távolságban lévő égitest - egy bizonyos városban, a városon belül is egy bizonyos helyhez?

Az, hogy a csillag megállhatott a betlehemi istálló fölött csakis úgy volt lehetséges, hogy az égbolton nagyon alacsonyan helyezkedett el.

Mindezek alapján elég egyértelmű, hogy a betlehemi csillag nem lehetett más, mint Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség.

 

A betlehemi csillag Istentől küldött JEL

A betlehemi csillag egyértelműen Istentől küldött egyedi jelenség volt, mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy a Messiás testet-öltésének pontos helyszínére vezesse a napkeleti bölcseket.

A Szent Biblia tudósítása szerint:

NEM KIRÁLYOK VOLTAK
NEM TUDJUK, HOGY HÁNYAN VOLTAK
NEM ISMERJÜK A NEVÜKET SEM

Tudjuk, hogy napkeletről érkeztek
Tudjuk, hogy művelt, bölcs tudósok voltak
Tudjuk, hogy Isten akaratából keltek útra
Tudjuk, hogy pontosan követték az Úr utasításait
Tudjuk, hogy egy rendkívüli csillag vezette őket
Tudjuk, hogy igen nagy volt az örömük, amikor a csillag megállt a betlehemi ház fölött
Tudjuk, hogy bementek a házba és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával
Tudjuk, hogy milyen ajándékokat hoztak: aranyat, tömjént és mirhát
Tudjuk, hogy leborulva IMÁDTÁK a testet-öltött Igét, az Úr Jézus Krisztust!

Megnyugtató volt számukra, látván Isten jelét a csillagot, hogy az Úr szereti és biztonságban vezeti őket.

Tudjuk, hogy Isten soha nem hagyta el őket, hanem az elrendelt célhoz vitte őket.

Számukra a csillag Isten szeretetének az egyértelmű jele volt, melynek a látványa igen nagy örömöt jelentett számukra, ahogy Betlehem felé vezette őket,

de a legnagyobb örömük mégis az volt, hogy MEGTALÁLTÁK A GYERMEKET!

„És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát." ( Máté 2, 9-11)

 

***

 

A Bibliában, a betlehemi csillag rendkívüliségével párhuzamban találjuk még az Istentől rendelt tűzoszlopot is.

Amint a csillag a napkeleti bölcsek számára, korábban a zsidó nép számára a pusztai vándorlás során megjelent felhő és tűzoszlop egyértelműen Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség volt.

„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép előtt." (2Mózes 13,21-22)

 

„És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek." (Nehémiás 9,12)

 

A Szent Biblia beszámol arról, ahogy Isten vezette a pusztai vándorlás során az Ő népét. Az Isten oltalma alatt vonuló nép számára rendelt felhő és tűzoszlop egyértelműen Istentől küldött egyedi természetfeletti jelenség volt.

A negyven év alatt ez a rendkívüli vezettetés állandó volt, mivel a felhőoszlop és a tűzoszlop el nem távozott tőlük.

Isten valóban az Ő gondviselő szeretetének a gyöngédségével vette körül népét, és adott meg nekik mindent, ami éppen szükséges volt.

Isten azért rendelt nekik a felhő és tűzoszlopot, mert jól tudta, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a nép el ne veszítse az irányt, nehogy saját feje után menve eltévedjen.

 

Ők soha nem tudhatták, hogy éppen mikor és merre indul tovább a felhő vagy a tűzoszlop, ezért a népnek mindig készenlétben kellett állnia a tovább indulásra, különben mind elvesztek volna a sivatagban.

Ez állandó Istenre figyelést, hitkomolyságot, szívbeli bizalmat

és feltétel nélküli engedelmeskedést követelt tőlük.

„Te, Uram, a szemük láttára megjelentél, és a te felhőd állt fölöttük, és nappal felhőoszlopban jársz előttük, éjjel pedig tűzoszlopban." (4Mózes 14,14)

 

A mi számunkra a felhő és a tűzoszlop helyett ma még érthetőbb, világosabb vezetést ad az Úr az Ő Igéjében.

Az Úr Jézus Krisztus azt mondja önmagáról, hogy Ő a világ világossága.

Jelenvaló Szentlelke által és áldott megvilágosító örök Igéje világossága által irányít, és tévedhetetlenül vezérel minket a helyes úton.

Ő ma is gondoskodik arról, hogy az Ő gyermekei egész életükben az Ő szent jelenlétében éljenek, Őt kövessék, és rendelkezései szerint járjanak.

 

A Szent Biblia szerint az IGAZI CSILLAG maga az Úr Jézus Krisztus, hisz Ő mondja önmagáról: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag." (Jelenések 22:16)

Aki az Úr Jézussal ilyen személyes kapcsolatba kerül, annak a szívét ma is betölti Isten jelenlétének csodálatos dicsőséges ragyogása és az evangélium drága örök öröme.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!" (Zsoltár 143,10)

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." (2Péter 1:19)

 

Budapest, 2020.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

Felhasznált irodalom:

„Égi jel: de mire utal?"

Jakus Ágnes riportja, Farkas Levente református lelkipásztorral