MEMENTO MORI

 

. . .

M E M E N T O   M O R I

. . .

 

"Most azért bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességgel." (Lukács 2,29)

Simeon küldetését betöltve ezekkel a megindító szavakkal, Istent áldva búcsúzik a földi életétől. Ő már megízlelte az örökkévalóságot, mivel előbb látta meg az Úr Jézust, mint a halált, és békével a szívében kész volt távozni a minden földiek útján. Csak az tud ilyen békességgel elmenni a földi létből és átlépni az örökkévalóság küszöbén, aki már itt e földi életében találkozott az élő Úr Jézus Krisztussal.

Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, oda ahol zavartalan közösségben együtt lehetünk  a mi feltámadott Megváltónkkal és mindazokkal, akik Őt szerették mindhalálig.

" És vele vannak, az elhívottak, a választottak és a hűségesek”. (Jelenések 17,14)

„Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél." (Filippi 1,23)

...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel." (1Thesszalonika 4,17-18)

Trencsényi László

lelkipásztor

 

***

"Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír."

(Jób 16, 22-23)

 

***

„Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent."

(Jób 19, 25-26)

 

***

„Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék."

(Zsoltár 144,4)

 

***

„Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él." (Szela.)

(Zsoltár 39,6)

 

 

"Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé."

(Zsoltár 39,14)

***

...

Füle Lajos: Elmegyünk

„Én elmegyek az egész földnek útján." (1Királyok 2,2);

 

Mind elmegyünk..."

A lombjavesztett fák alatt,

ahogy tavasz, nyár, ősz, tél elhalad...

Pár múló pillanat

e földön tengő-lengő életünk,

„mind elmegyünk..."

És elmennek a fák is nemsoká,

és elmennek a folyók, a hegyek,

világrészek és világtengerek,

és elmennek a bolygók, csillagok

amikor rájuk szól majd a „VAGYOK".

„Mind elmegyünk."

Majd én is elmegyek,

de - meglelem az elkészített helyet!

 

***

 

 

Füle Lajos: EL

Elmegyünk innen.

Léptünk rámái majd

elomlanak a porban,

hangunkat elkobozza csend,

könnyünk a föld,

emlékünk az Idõ.

De boldog, aki megy,

s boldog, aki marad,

ÕHOZZÁ,

ÕVELE.

 

 

***

 

 

Füle Lajos: Jeleket adni

 

Jeleket adni, jeleket hagyni,

Ha elmegyünk is, jelnek maradni,

Beszédes jelnek lenni a hitben,

Mint akit jelnek rendelt az ISTEN.

 

 

*  *  *

Barangolások az Idő és Emberek erdejében, amely lassan emilékké válik, mint az elszállt füst és az ódon kalendáriumok, amelyekben már megfakult a betű, és nincs már értelme az Időnek sem, amelyben emlékké válok majd magam is.

(Fekete István)

*  *  *

"...sokáig őrizgettem gondolataim között,

amíg csak emlékké nem lett, hogy éljen, amíg én élek."

 

...

 

"Az idő múlhat,

a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság

nem múlik el az évszakokkal,

nem múlik el az emberekkel..."

(Fekete István)

 

...

 

"Mind elmegyünk. A rózsa és babérág
Mind elvirul és alszunk szótalan."

Juhász Gyula

 

...

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immár tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -
Az élet erre lassan megtanít.

Mert mi az élet? Percek rohanása;
Fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik."

Dsida Jenő

 

...

S amikor, Uram, hozzád érkezem,

könnyű kezem miatt szégyenkezem.

(Áprily Lajos)

 

...

 

Adj, Istenem, bölcsességet,
vágyaimnak csendességet,
illedelmes öregséget
s könnyű véget, könnyű véget.

(Áprily Lajos)

 

"Ahogy idősödöm,
egyre jobban tetszik,
mikor a nap fölkel,
este meg lefekszik.
Csodálom az éjszaka
ezernyi csillagát,
hallgatom a csendben,
az esőcsepp zaját."

Skapi Anni

 

...

 

Pethes Mária: Jutalmam, hogy tehetem

Úgy bocsátlak el, miképpen halász
tesz vissza kíméletes kezekkel
éltető vízbe növendékhalat. Menj
utadra! S ha közben Tieddé kell
legyen valami parányi dolog, csupán
azért történik, hogy átélhesd, mint
válik heggyé, mikor feláldozod.

Ne nyugtalankodj. Minden kétséget
kizáróan tudni fogod, mi a fontosabb:
számos vágynak megadni magad,
vagy egyetlenegyen úrrá lenni.
Most eressz el engem te is.
Ne akassz meg, mint viharvert gallyat
folyó sodrásában a kőszikla. Ne várjak
időtlen időkig egy kiterjedt áradásra,
mely kiszabadít, és elvisz az óceánba.

...

 

"A csönd nem üresség; nyugalom lakik benne, dús és eleven rózsa. A csöndben szemlélődő félretolja a világ tárgyait, a káprázatokat, amelyek elterelnék figyelmét a lényegről: a kertet, magát a rózsatövet is, hogy csak a virág álljon előtte s ő megértse a virágot, benne a világot s magát. Tehát a csönd a lényegről beszél. A természetben amúgy nincs üresség."

(Czakó Gábor)

 

"Azzal az igazi beszélgetni, akivel hallgatni tudunk…"

(Czakó Gábor)

 

...

 

"Akiket igazán ismerünk, azokról okosan úgyszólván csak hallgatni tudunk."

(Kosztolányi Dezső)

 

 

---

 

A szépség, hogyha már kinyílt,
nem válik barna röggé;
virág, ha egy napig van itt,
egynap van itt örökké.

(Devecseri Gábor)

...

 

 

 

"Egyszer mind emlékké válunk,

csak az a kérdés,

MILYEN EMLÉKKÉ?"

( Szikszai Béni )

 

*  *  *

 

Elhervad a tavasz pompázó virága

A reménység szirmok porba esnek.

Szíveitek majd vigaszt keresnek

És kívüle más nem vigasztalja.

Magasztalja hát első helyre: hitetek...

(Szikszai Béni)

...

 

Szikszai Béni:

Mindig Veled, Uram

Hallgatni hosszan, mélyen sokat, hagyni beszélni másokat.

Uram, add nékem ezt a kegyelmet, halk, csendes szívet, engedelmet.

Ne járjak testi tűztől hajtva, mikor a tettet csak test és vér hajtja.

Igéd ígéri, s óhajtja lelkem: indulsz előttem, mikor mennem kell.

Hisz idejében felszáll a felhő, és a kegyelem mindenkor eljő,

amely léptemet utadon viszi, ha azon járok, kegyelmed teszi.

Fogjad hát kezem, indíts, ha kell, mert Veled járva szívem vidáman énekel.

 

*  *  *

 

Szikszai Béni: VALAKI VÁR


Egyre gyakrabban szorítja
szívemet a kérdés:
Meddig mehetek még?
Mögöttem tízesekkel mérem az időt,
előttem csak évekre futja már.
A másik sarkon tán valaki vár.

Minden eszközzel küzdök a máért,
s szorítva fut a holnap felém.
Az idő késő délutánra jár,
és valahol valaki vár.
Kitárja éltem másik kapuját,
Ahogy az elsőn magam léptem át,
itt is magamra maradok.

De Valaki vár,
s értem átszegzett karjaiba zár.

 

***

 

Túrmezei Erzsébet
A legnagyobb művészet

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

 

 

 

Túrmezei Erzsébet:

A halál és a rőzseszedő

...Mi elmegyünk,
nincs itt lenn maradásunk.
Másé lesz a rőzserakásunk.
Másé az aratásunk.

Tűzhelyünk tüzénél más melegszik
más szegi meg vetésünk kenyerét.
Mi lesz a miénk,
ha majd a halál megállít: Elég?

Szedegessük a rőzsét,
így diktálja az élet.
Mindenki gyűjtse híven, igazán.
De a rőzseszedegetés alatt,
Keressük meg, ami a miénk marad.

Dúdoljuk: Itt a földön nincs hazám.
A messze cél
ragyogjon fel nekünk!
Induljunk el felé,
hazafelé
Krisztus erős kezén,
amíg rőzsét szedegethetünk!
Mert a halál, ha int,
s a rőzse mind,
s a föld is messze mögöttünk marad,
s lesz örökéletünk!

 

* * *

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé...

(Weöres Sándor)

 

Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi útakon, Egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Arany János

 

***

"Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála."

Zsoltárok könyve 116,15

Az élet rendje az, hogy megszületünk, felnőtté válunk, aztán megöregszünk, és végül elmegyünk a minden földiek útján. Ezt a rendet Isten szabta meg, így a megöregedés sem tragédia, hanem isteni rend...

A Biblia szemlélete szerint nem az a halál, amikor valakinek utolsót dobban a szíve és megszűnt lélegezni, lefogják a szemét és azt mondják: meghalt. Nem ez a halál. Ez a meghalás. A meghalás egy pillanat műve, egy rövid állomás az életünk utján. A halál viszont egy állapot. Az a tartós állapot, amikor valaki Isten nélkül létezik. És az ilyen ember a meghalás előtt is meg utána is Isten nélkül létezik, tehát halott.

A Biblia azt tanítja: Isten az élet forrása. Nekünk nincs életünk önmagunkban, csak Istentől kaphatunk életet. Ezt az életet számunkra Jézus Krisztus képviseli. Aki Krisztussal kapcsolatban van, aki őbenne hisz, az kap életet, az él. Az viszont, ha meghal is él! Ezt az életet nem zavarja, nem befolyásolja, nem töri össze a meghalás. Aki hisz Krisztusban, annak élete van! És az ilyen ember számára a meghalás nem a halált jelenti, hanem ennek az életnek a kiteljesedését.

...

A középkori szerzetesek úgy köszöntötték egymást, hogy előre fordították a tenyerüket, és ezzel arra figyelmeztették a másikat, hogy ha kis kiegészítést eszközlünk, akkor két nagy M betű van a tenyerünkbe írva. Ez a két M azt jelenti: M E M E N T O   M O R I. Ne feledd, hogy meg fogsz halni. Ezzel nem ijesztgetni akarták egymást, ezzel az embernek azt az alapvető felelősségét igyekeztek ébren tartani, hogy ha valamiről tudom, hogy bizonyosan bekövetkezik, de körülbelül sem tudom, mikor, akkor ha felelős ember vagyok, arra most felkészülök."

Cseri Kálmán református lelkész

***

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

"Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? / És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

(János 14,2-3)

Hazamegyünk!

Szívet melengető zene van ebben az egyszerű mondatban. Fiatalabb éveinkben ez a hangszín inkább ösztönző, trombita jelleget ölt, és tevékenységre serkenti fiataljainkat, de ha idősebbek leszünk, és a nap lemenőbe hajlik, a zene, ami ebben a mondatban rejlik, édes és gyengéd.

Ez a mi nagy vigasztalásunk: bármilyen hosszú lehet még az út - haza megyünk. Ha szeretnénk nyolcvan vagy kilencven évet élni, akkor is a maga idejében érkezünk haza. Lehet, hogy göröngyös az út, de ez a király országútja, és senki sem ráncigálhat le minket róla; ezen az úton fogjuk elérni odafent az atyai házat.

Ha elképzeljük a sok kísértést és próbatételt, elkötelezve érezzük magunkat, hogy teljes szívből adjunk hálát az Úrnak azért, hogy mind a mai napig megőrzött bennünket. Az élet, ami még előttünk áll, alig tud több csodát felmutatni, mint amennyi már mögöttünk van. Senki más, csakis a mindenható Isten kegyelme juttatott el minket idáig, és ez a kegyelem elegendő arra is, hogy megőrizzen az út hátralévő részén is.

Testvérek, hazamegyünk! Bizonyosan haza érkezünk; és milyen örömben lesz részünk! Milyen nagy öröm, hogy láthatjuk Atyánkat, Üdvözítőnket és mindazokat, akik sokat jelentenek nekünk Jézusért!

Kétség nélkül sok lehetőségünk és alkalmunk lesz egymással a teljesebb közösségre, és kibeszélhetetlen közösségünk lesz dicső Urunk imádandó személyével.

Haza megyünk, mert nem nyugszik addig az Atya, amíg ez meg nem történik. És ő, aki minket drága vérével megvásárolt, nem lesz megelégedett addig, amíg nem látja, hogy megváltottai fehér ruhájukban ott állnak körülötte.

C.H. Spurgeon

***

"Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg." (Ézsaiás 46,4)

Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik.

Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok".

Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el. Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket. Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.

Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk. Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha.

Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit.

Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában. Ezért így szól hozzájuk az Úr: 
"Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra".

Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

C.H. Spurgeon

 

"Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak." Zsolt 92,15


Vannak fák, amik rendkívül sok gyümölcsöt ígérnek. Mivel azonban nem fejlődnek virágaik, nem is hoznak idejében gyümölcsöt. De azoknál, amelyeket Isten plántál, ő munkálja ki, hogy zöldelljenek és virágozzanak, így magas életkorban is sok gyümölcsöt teremnek. Nem csupán fiatal- és férfikorban, hanem idős korukban is gyümölcsöznek, akkor is, ha napjaik meg vannak számlálva.

Amikor mások csak levelet hoznak, ezek gyümölcse érett és zamatos. Amikor mások elhervadnak, ezek lassan érlelődnek. Öreg korban is gyümölcsöt hoznak, idejében, akkor is, amikor emberileg már nem sok gyümölcs várható -, ha testi erejük már csökken és lelki erejük lankad, ha igen csekély az esély terveik megvalósításához.

Ez az ígéret, hogy öreg korban is sarjat hajtanak, nem csupán megörvendeztető számítás, hanem boldogító ténynek is bizonyul. Milyen pompás gyümölcs az, amit némelyik idős ember terem. Sőt, nem úgy van-e, hogy Isten idős gyermekei hozzák a legjobb gyümölcsöt? Némely fiatal lelkipásztor felszínesen hirdeti az evangélium igazságait; de ha meg akarod igazán tapasztalni Isten igéje jóságát, kenetét, és be akarod lélegezni illatát, hallgass olyan prédikátort, aki alapos és mélységes tapasztalat alapján beszél.

Leírhatatlan szépség jellemzi azt a keresztyént, aki az Úr szolgálatában őszül meg. Ha egyre inkább szeretnél behatolni Krisztus igazi mélységébe, igazságába, életébe és erejébe, ne fiatal és tapasztalatlan tanúkhoz fordulj, hanem olyanokhoz, akik érett korban is gyümölcsöt teremnek. Ők inkább szólhatnak szívük tapasztalatának teljességéből. Szeretik Urukat és örvendeznek az övéinek. Tele vannak szeretettel, barátsággal, szelídséggel és igazi erővel - nem a test, hanem a Lélek erejével. Nekik örömöt jelent, ha tanáccsal látják el a fiatalokat, és ha bátorítják őket az Úr útján.

Ó, milyen élvezetes egy aggastyánt így zöldellni és gyümölcsözni látni!

C.H.Spurgeon

...

„Isten készítget arra, hogy hozzátérjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem mindazt, amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja, hogy ne tekintsek hátra, mint Lót felesége, mert egy elmúló, égő városból, e múló világból menekülök az ő hazahívó karjai közé. Készítget arra, hogy csak Vele legyen társalkodásom. Ő legyen mindenem, mert nemsokára át kell mennem azon a keskeny pallón, ahol mindenki elhagy és senki nem segíthet. Egyedül ő tart meg és szállít át erős karjaiban a túlsó partra. Mögöttem bezárul elhagyott világom ajtaja, elhallgat édes vagy fájó zűrzavara. Leperegnek rólam emlékei, koszorúi, sebhelyei, mint ahogy a szárnyra kelő kócsag előbb lerázza tolláról a vizet. Hívogatnak belülről zengő zsolozsmák.”

(Ravasz László)

 

***

 

SZÍVBŐL SZERETLEK, JÉZUSOM

Szívből szeretlek, Jézusom.
Légy velem vándorutamon irgalmaddal a sírig!
Nélküled mi e földi tér, ég, világ véled föl nem ér,
LELKEM CSAK BENNED BÍZIK.

Az életben és halálban CSAK BELÉD VETEM BIZODALMAM.
Te, örök kincsem, vigaszom, SZENT VÉREDRE HAGYATKOZOM.
Felséges Úr, én Jézusom, én Jézusom,
ne engedj szégyenre jutnom!

(Martin Schalling 1532-1608)

 

***
„Örömkönnyekkel áztasd a földet, és szeresd e könnyeidet. Ezt a megszállottságot pedig ne szégyelld, inkább becsüld, mert az nagy ajándéka az Istennek, és nem is sokaknak adatik meg, hanem csak a választottaknak.”

***

"A régi baj – az emberi élet nagy titka ez – fokozatosan csöndes, meghatott örömmé enyhül;

a pezsgő ifjúi vér helyébe a szelíd, derűs öregség kerül:
minden nap áldom a napkeltét, és a szívem változatlanul énekel neki, de már jobban szeretem a lenyugvását, hosszú, ferde sugarait és velük együtt a csöndes, szelíd, meghatott emlékeket, egész hosszú és áldott életem kedves képeit –
és mindezek fölött ott van a szívmelengető, engesztelő, mindent megbocsátó isteni igazság!”
(Dosztojevszkij)

 

*  *  *

...

"Élet csakis a krisztusi hitben található.

Soha nem volt más orvosság a halál elkerülésére,

mint, hogy az emberek Krisztusnak adják magukat."

Kálvin János

Geneve (Genf), 1560

 

*  *  *

Az Úr Jézus mondja: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az Embernek Fia." (Máté 24,44)

 

"Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben." 2Korinthus 5,1

 

"Bzodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.  Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.  Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt." 2Korinthus 5,8-10

 

„Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy." A királyok első könyve 2,2

 

„Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. „ Zsoltárok könyve 116,15

 

"Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk." Filippi 3,20

 

„Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél." (Filippi 1,23)

 

...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel." (1Thesszalonika 4,17-18)

 

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban." (2Korinthus 1,3-4)

...

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket..." 2Thesszalonika 2, 16-17

...

„Nyomorúságomban ez vigasztal engem, mert igéd életet ad nekem." (Zsoltár 119,50)

...

„...ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük." (1Thesszalonika 4,13)

...

Az Úr mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsidók 13,5)

...

"Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!" (Zsoltár 73,26)

***

"Elmúlik nem sokára a földi vándorút, és az örök hazába, ki hű volt mind bejut. Ott vár angyalsereg, ott várnak mind a szentek, s az Atyánál pihentek, megfáradt gyermekek!"

(Református Énekeskönyv  455. dicséret)

 

***


A bűntől és haláltól / Megváltál engemet,
Ó, Jézus, véred árán / Megszerzéd üdvömet.
Nem rettent már halálom, / Sem semmi félelem;
Nyugalmamat tebenned, / Megváltóm, meglelem.

A kedvére élőnek / Keserű a halál,
De én várom nyugodtan, / Ha jő, készen talál.
Jól tudom, fenn a mennyben / Lesz dicsőbb életem,
Így hát még a halál is / Csak nyereség nekem.

Elválni kedvesinktől / Fájdalmas és nehéz,
De szívem szent reménnyel / A jövendőbe néz.
Jézus, én bizodalmam, / Hiszem, hogy egy napon
Szerettimet a mennyben / Újra megláthatom.

El nem bocsátlak többé, / Nem hagylak, Jézusom,
Te vagy üdvöm, reményem, / Én csak benned bízom.
Szent karod támogasson / A végső harcon át,
Hogy elvegyem kezedből / Az égi koronát.

(Református énekeskönyv 401. dícséret)

 

***

Kroeker Jakab: Hazaérve

Elhallgatott a hárfa tiszta hangja,
amely csupán a Bárányról dalolt.
Utolsó húrja, íme, megszakadva,
melyen a hang dicséret s hála volt.

Néma az ajk, mely szent örömmel szólta
az Úr dicső, nagyságos tetteit,
pihen a térd, mely sokszor meghajolt,
ha hordta saját és mások terheit.

Be van fejezve munka s szenvedés itt,
örök szombatnak napja int feléd.
Hited, mely híven harcolt mind a végig,
örökségébe győztesen belép.

Már látod Őt, ki itt éltednek üdve,
örömforrásod és erőd vala,
s a trón előtt, hol állsz megdicsőülve,
zeng ajkadon a Bárány új dala.

ford. Vargha Gyuláné

...

„Boldogok a halottak, AKIK AZ ÚRBAN HALNAK MEG, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket."

(Jelenések 14,13)

BÚCSÚZÁS  a földi élettől

Mind elmegyünk a minden földiek útján

"Én elmegyek az egész föld útján." (1Kir 2,2)

EGO INGREDIOR VIAM UNIVERSAE TERRAE

mert akkor mind elmegyünk
az egész földnek útján
mindent itthagyunk

és végleg letesszük
még az időt is
örökre

„Nincs itt maradandó városunk,
az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14)

NON ENIM HABEMUS HIC
MANENTEM CIVITATEM

és akkor mind távozunk
mindenektől elvállva
végleg le és bezárva

elengedünk mindent
ami földi
ami még ide köt

így indulunk
mert nincs itt
maradandó városunk

és akkor majd hírtelen
váratlanul de biztosan
elérkeznek az utolsók

az utolsó év
hónap
hét
nap
óra

az utolsók között is
egy szoba
egy tükör
egy törülköző
egy fésű
egy telefon
egy táska
egy lábtörlő
egy ajtó
egy kilincs
egy kulcs
lépcsők
majd az utca

idegen tekintetek
idegen házak
idegen fák és felhők

itt minden oly idegen már
így indulunk oda ahonnan már
nem is vágyunk soha többé vissza

majd egyszerre itt van
az utolsó perc
utolsó pillanat
utolsó mondat
utolsó szó
utolsó könny
utolsó mosoly
utolsó mozdulat
utolsó ölelés
utolsó tekintet
utolsó sóhaj
utolsó ima
utolsó lélegzet
szívdobbanás

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol,
épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben." (2Kor 5,1)

EX DEO HABEAMUS DOMUM NON MANUFACTAM
AETERNAM IN CAELIS

és akik Krisztus megváltottaiként
úgy éltek itt mint 
Szentlélek temploma

kiszakadva innen végleg letéve
földi porsátorukat
mind megérkeznek

és az Atya áldottaiként
elkezdhetik immár
a végsőt a múlhatatlant

és a gyöngykapuhoz érve
boldogan léphetnek majd oda
hol leplezetlen megbecsüléssel
fogadnak HAZA

"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek." (Jn 14,2)

Az Úr Jézus ígérete szerint elkészített helyre, oda vár HAZA a dicsőség honába, ahol zavartalan közösségben együtt lehetünk a mi feltámadott Megváltónkkal és mindazokkal, akik Őt szerették, becsülték és követték mindhalálig.

ET QUI CUM ILLO SUNT VOCATI
ET ELECTI
ET FIDELES

„És vele vannak, az elhívottak, a választottak és a hűségesek". (Jel 17,14)

Budapest, Pestújhely

Trencsényi László

...

. . .

M E M E N T O   M O R I

. . .