Költészetben kifejezve

 

 

***

"Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Ámen."

(1Péter 4,10-11)

***

 

 

 

„..és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kolossé 3,3)

Jézus menedékem
Beléd rejtőztem én
mint rügy a fába
mint dal a madárba
mint illat a virágba
s Belőled hajtok én

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1994.12.12.

 

***

 

"Csordultig vagyok örömmel." (2Korinthus 7,4)

Kollégium
Istent dícsérő udvara
mély, puha csönd 
ódon lépcsők, boltívek
kizárt világ
minden hófehér 
öröm, áhitat

Zsoltár, búgó orgona
elmélyülés
itt még a falak is 
dícséretet zengnek

Végkép beöleltél Uram
csordultig beöleltél
szeretetedbe
mindörökre

Trencsényi László
Debrecen, 1990.12.15.

 

***

 

„ Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei ez elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között ragyogtok mint csillagok a világban.”
(Filippi 2,15)

a csillagok
égő lámpások
a tusfekete égen

távoli forró hatalmas napok
a jeges űrben

ragyogó útjelző fényszilánkok
a sötét földön

a csillagok
érzékenyek
törékenyek
lelkiismeretesek
feddhetetlenek és tiszták
az elvetemedett világban

a csillagok Teremtőjükért ragyognak
és másokért égnek

a csillagok mind boldogok

csillagnak lenni kiváltság
csillagnak lenni kegyelem
csillagnak lenni küldetés
csillagnak lenni boldogság

Trencsényi László
Nyíregyháza, 2000.04.29.

***

Mily gazdagon alkottál Uram?
Csak állok mozdulatlan
amint rám borul védőlepled az ég
azúrtükör fényözönben
aranysugarakat szórtál a hajnali égen

én csak elnézem ámulattal
miként omlik le minden gát
s töri át szívemben
szinte mozdulatlan
kegyelmed lángja
a sötét éjszakát

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1992.08.20.



***

"Örüljetek az Úrban mindenkor." (Filippi 4,4)

Áldott Istenem!
Mindenható Uram!
Atyám, az Úr Jézus Krisztusban!

Te tudod, mennyire szükségem van Lelked örömére
Te tudod, hogy e kegyetlen világban
oly sok a megkeseredett ember
Te tudod, hogy én is hajlamos vagyok beletörődni
amibe soha nem volna szabad

Bocsásd meg Uram
ha még nem tudok mindenkor örülni
zökkents ki lehangoltságomból
Lelked által ragyogtasd fel előttem
mindig a kereszt örök jelét
a feltámadás örömüzenetét
Lelked örömét

ne engedj megfásulva
beletörődnöm az embertelenségbe
ne engedd bezárulni soha szívem
a szenvedések láttán

segíts mozdítani a tehetetlenség bénaságától
megfáradt karom
Te segíts
hogy mosoly gyúljon arcomon
ahol csak ez segít
Segíts, hogy szavaim utat találjanak azokhoz
akiket Te el akarsz érni
Segíts Úr Jézus Krisztus
hogy mindezt tudjam örömmel tenni
a Te szent neved dicsőségére
Ámen

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1998. 04. 04.

KIK A KERESZTYÉNEK?

„Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? ….Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jelenések 7,13-14)

Amit addig
őszinte vágyakozók
csak elérni reméltek

egymást képmutatás nélküli
testvérszeretettel
kitartóan
tiszta szívből szeretik
elviselik
szeretetben hordozzák
sőt különbnek tartják egymást
önmaguknál

számukra megszűnt a szennyes világ
és oly közel a menny
mindent átitat az Ige,
a béke, a megértés
összefűz az imádság, az áhítat
és a dicséret koszorúja

nincs képmutatás
nincs harag
nincsenek sértődések
nincsenek álarcok
nincsenek háttérgondolatok

Igazság van
Vigasztalás van
Valóság van: Jézus Krisztus!

az Ő tulajdonai,
kik a világ szemében ugyan
bolondok
gyöngék
gyámoltalanok
senkik
de: gyermekek
Isten gyermekei.

Akiknek neveik
fel vannak írva a mennyben
Szentek
kik elhagytak mindeneket
kik önként vállalták a keresztet
s vele a sebeket
üldöztetéseket

felhőtlenek
hívők
küzdők
helytállók
szabadok
boldogok

Akik megmosták ruháikat
a világ förtelmeitől
megtartóztatták magukat
akik az Atya akaratába
belesimultak
akik mindenkor
élő reménységükről
számot adni készek voltak

Szentlélek templomai
kik védve
Krisztus szeretetébe rejtőzve
megbékélve várják
a színről színre látást
mert szívüket
maga az Úr tölti ki.

Trencsényi László
Nyíregyháza, 2000. április 19.

 

 

***

Mély csendben
lenyűgözve állok itt
a kertben
szél se lebben
s áldott tavaszi eső szitál

Áldalak az esőért Uram,
amint gondoskodtál
a szomjas földünkről
apró madárkák örülnek velem
rigók, tengelicek,
erdei pintyek ujjonganak nyelvükön dicséretet

Istenem nagyon szeretlek!
Istenem nagyon szeretek élni,
Neked zengeni itt a földön
és alkotásaidban gyönyörködni.

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1992.05.02.

 

***

"Örüljetek az Úrban mindenkor." (Filippi 4,4) 

Veled örülök Istenem,
mert drága vagy nekem
Veled dobban a szívem
s dicsér ajkam mert megismertelek
a világ melyben élek áldás nekem
Kezed munkájában gyönyörködik szemem

örülök a földdel
örülök a fákkal
örülök minden égi madárral
örülök a fénnyel az őszi esővel
a napsütéssel
csenddel
simogató széllel
örülök mindazokkal
mit Atyám alkotott
mert én szabad vagyok
szabad vagyok örülni,
Úr Jézus neked, Tetteid
csodásak
áldottak
készek
tökéletes minden rezdülésed
és én élek
s élhetek veled
Köszönöm, hogy én is
örvendező gyermeked lehetek!

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1992.09.

 

***

Csodálatos volt Uram, ma a havon meglátni, a szivárvány minden színében tündöklő jégkristályokat, és az égen törékeny csillagaid énekében meghallani teremtő szavadat.
Megérezni a hajnal pirkadatba simuló halvány bíbor arcán a lenyugvó hold, reggelt hozó illatát.
Téged áldottalak Uram, hogy én is része lehetek teremtett világod végtelen gazdagságának.

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1993.02.21.



***


a tikkadt föld ma esőt kapott
a gerlét néztem
amint csapzott tollait rendezte sorra
és megpihent
majd megszólalt
s dalt zengett önfeledten
akkor ott valamit megértettem

így voltam én is Uram
porlepte gerléd
kitikkadt megfáradt
daltalan néma madarad
pocsolyák vizétől
bűzös tollaim rád áhítoztak

s akkor jött az áldás
mint zápor
tisztított
mosott
üdített
szabadított

én néma kis gerléd most megszólalok
amíg csak élek
szeretnélek
ilyen önfeledten
Téged áldani
mert egyedül Veled
jó élni
Istenem

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1993.07.15.

 

 

BETELJESEDETT
(Lelkésszé szentelésemen)

„Mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsidók 10,25)

Zokogtam térdelve egy élet áldása alatt
s a templomfalak zenéltek
A Lélek érkezett szelíden
utat tört szívemen
kicsordult szememen
s megeredt nyelvemen a dicséret
hogy már ÉLEK.

mióta az Élet FORRÁSA szívemben felfakadt
s minden gát
fal kiszakadt előtted Uram
jóságod mint zuhatag ömlött
tisztított
mosott
takart
táplált
fürdetett
mert hű vagy te Uram
s ígéreted beteljesedett.

Trencsényi László
Debrecen, 1994. 11. 25.






ÚGY SZERETNÉK

Áldott Megváltóm,
Úr Jézus Krisztus,
én is úgy szeretnék rólad énekelni
mint egy kis pacsirta
itt lenn a föld porában emberközelben
vagy ott fenn az ég magasában
én is úgy szeretnék
énekelni majdan
a mennyei karban

Én is úgy szeretnék rólad énekelni
mint a kis mécsvirág
mikor fehéren bontja szirmait
és sötét éjszakákon át
boldogan zeng
a tisztaságról
még itt lenn
a sárban is
az élet szépségét hirdeti

Áldott Megváltóm,
Úr Jézus Krisztus,
én is úgy szeretnék
örökké Rólad zengeni.


Trencsényi László
Nyíregyháza, 1997. 03. 03.

AZ OLAJFÁK HEGYÉN

rettentő felhők mögé bújt a Hold
az Olajfák hegyén
reszkető csend lebeg
tompa moraj gördül át
a Kedron patak felett
este lett
sötét nagy este lett
a síri csöndben ijedt szél neszez
dermedten
mint kit ölnek
vad görcsökben nyögnek az olajfa ligetek
egy hang sír fel Jeruzsálem felett:
”ÉBREDJETEK!”
„ÉBREDJETEK!”

remeg a föld
reszket a levél
jajgat a kő
ájult fájdalom
halálfélelem
az Isten könnyein
mint vércseppeken
szétömlik a kin
„ATYÁM, AKARATOD LEGYEN MEG!”

rettentő felhők mögé bújt a Hold
az emberiség felett
a sötétség órája elközelgetett
mert este lett
borzalmas este lett

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1994.

KÖNNYEK

riadt voltál mint az őzike
ha nem mondtad volna is
tudtam hogy baj van
elsírtad
hogy még nem mered
zaklatott szívedet
az Úr elé tenni
mert megkeresztelkedni
csak örömmel lehet

és az eső is esik
mint könnyeid a földre
és nem lehet ott akárki
és nem lehet rajtad akármi
mert az Úr előtt csak fehérben lehet megállni
kívül - belül tisztán

csak tudna mindenki
így nemet mondani
még akkor is
még az utolsó pillanatban is
ha amit legjobban szeret és vár
egy karnyújtásnyira van már

tudom ha egyszer Isten színe előtt állsz majd
az őszinte lesz és örök
felejthetetlen
ÜNNEP

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1999.04.25.

 

"Mert nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért,
nemcsak hogy higgyetek Őbenne
hanem, hogy szenvedjetek is Őérette." (Filippi 1,29)


A korán nyíló virágok sokat szenvednek

korán fiatalon felnőttél
a KEGYELEMHEZ
a korán nyíló virágok
sokat szenvednek
mert a tavaszt hirdetik a fagyban
viharok orkánok tépik szaggatják
gyönge szirmukat s a durva rögöket
még nem puhította csendes eső

csak azért kell szenvedned
mert kinyíltál a télben
és mennyei hírt hoztál az
örök TAVASZRÓL
ezért fájsz a fagynak
szélnek durva rögnek
a jéghideg világnak
ezért bánt és akar még magának
nem baj
ha nyitva a szíved
edzett leszel s szabad
csak hirdesd tovább
a tavaszt egész lényeddel
mert már ismered Istened
az Urat, Aki itt jár
ne félj kicsi virág
éppen időben nyíltál.

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1999. 05. 02.

KÖZEL AZ ÚRHOZ

"Akik hozzám közel vannak,
azokban kell nekem megszenteltetnem,
és az egész nép előtt megdicsőíttetnem." (3Mózes 10,3)

ÉLNI csak így lehet
közel az Úrhoz
s itt maradni végleg
ez az ÉLET
oly közel a menny
csak egy szívdobbanásnyira
megszentelt lett az a szív
mely a Lélek temploma
ott a hit jó illata
mint üde rózsabimbó
kibomol s mindenkit aki hallja
átkarol Isten
végtelen hatalma

Őt megszentelni csak így lehet
Szelíden
levetett sarukkal
mély áhítattal
ahogy kimondod
a legdrágább nevet:
JÉZUS KRISZTUS
Kit a legjobban szeretsz
Lelkével itatta át szomjas szívedet

azóta meghitt csendje
békéje
nyugalma
súlya
hatalma van
ajkadon szent nevének:
JÉZUS KRISZTUS

Megváltód lett Ő
mióta tudod
mennyire szeret
hogy érted is állt a kereszt
hol szent vérét ontotta
és Lelkét adta neked
ne félj
Ő megmondta
nem hagy el soha
bárhol jársz Ő elkísér
mert Ő már neked
Urad és Istened
Ki a legjobban szeret
mindenek felett:
JÉZUS KRISZTUS

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1999. 09. 25.

MÉGIS SZABADON

"És aki téged egy mérföldútra kényszerit,
menj el vele kettőre.” (Máté 5, 41)

magyarnak születtél a Vérke partján
sóhajok hídja lett a hazád
ahol még a föld is szögesdróthálót terem
itt az útmenti vadvirágokat könnyekkel öntözik
nyílt seb a test
és a vértől nem látszik a szív
csak a fájdalom HATÁRTALAN

az emberi határok
szörnyű mérföldútjain
meghasadnak az evidenciák
a közel is oly reménytelenül távol
ahol a testvértornyok közt drót feszül
és csak a felhők
a madarak
és a harangok szabadok
ahol félreállítva
őrtornyok és farkaskutyák között vársz a sorodra
ahol megalázó az idegen nyelven elhangzó parancsszó
itt még egy lépés is nehéz
nem egy mérföldnyi ekkora teherrel

de te mégis szabadon járod a második mérföldutat
mióta szíved az Úrnak adtad
felvéve a keresztet
ezt csak a krisztusi szeretettel csordultig telt szívűek bírják
akik önmagukat megtagadták
és mertek felállni a bűn vámosasztalától
a "KÖVESS ENGEM”-re
akik partra vonták
és veszni hagyták a kinccsel telt csónakot
akik elhagyván mindeneket
beledobták mindenüket
ama mennyei perselybe
hogy mentsenek lelkeket
Te, aki annyiszor indultál
szorongva határokon át
keresve helyed mindkét hazában
MEGTALÁLTAD
már ama mennyeit
ÁTLÉPTÉL
a legnagyobb határon
hol az Úr vár
MEGTANULTAD
hogy az Úr előtt nincs akadály
hirdesd
hogy mind boldog aki zörget
mert Jézusod által neked is
a mennyek országa lett
ÉDESANYAFÖLDED

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1999. 06. 10.

 

A CSILLAGOK ÉLNEK

„ Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei ez elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között ragyogtok mint csillagok a világban” (Filippi 2,15)

a csillagok
égő lámpások a tusfekete égen
távoli forró hatalmas napok a jeges űrben
ragyogó útjelző fényszilánkok a sötét földön

a csillagok
érzékenyek
törékenyek
lelkiismeretesek
feddhetetlenek és tiszták
az elvetemedett világban

a csillagok Teremtőjükért ragyognak
és másokért égnek
a csillagok mind boldogok

csillagnak lenni kiváltság
csillagnak lenni kegyelem
csillagnak lenni küldetés
csillagnak lenni boldogság
...

Még nem is sejthetted
hogy miért féltett ennyire
Istened,
amikor kimentve a halálból
lehajolt érted és
felemelt az út porából
hogy élhess
mennyire féltett
Ki előbb szeretett
hogy megtalálhasd Őt
fiatal szíved ajtaján zörgetett
Ő gyújtott lángra
a Lélek tüzével
Ki életével fizetett
a kereszten érted
gyöngéden szent kezébe vett
és letett "Őrizve mint a szeme fényét"
hogy rendületlenül mutasd
a HAZA vezető utat
mert Krisztus gyermekének
ragyogni kell
égni kell
hol Ő van a sötétségnek múlni kell
és hirdetni kell az Úr szavát
mert Krisztus fényét
ragyogni tovább
a legnagyobb
BOLDOGSÁG

Trencsényi László
Nyíregyháza, 2000. 04.29.

 

SZELIDSÉG ÉS KEGYELEM

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végezetik el.” (2Korinthus 12,9)

élni csak így érdemes
krisztusi szelíden
amint a kismadárnak
elég egy csöpp harmat
amint a kis hangyának
elég egy fűszál
amint a méhecskének
elég egy csöpp nektár
így fogadtad
krisztusi szelíden
a kegyelmet!
mely mindig elég arra
hogy szíved melegen tartsa

Te tudod csak az elég
mit Jézus ad
éhezd és szomjazd az Igét
amíg belőle élsz
Isten szűrheti át
szíveden szent üzenetét
és a rászorultak mindig megtalálnak
ha mosolyod nyomán
boldogság fakad
így segítsd a megfáradtakat
krisztusi szelíden
ha megteszed a tőled telhetőt
az Úr érlelni fogja
az elrendelt időt

Trencsényi László
Nyíregyháza, 2000.04.25.

 

 

FÉSZEKMELEG

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz." (Zsoltár 91,4)

bár kívül törnek a gallyak a viharban
félelmetes villámok cikáznak az égen
remeg a föld és didereg minden a bajban
de odalenn a fészekaljban
nagy békesség van és nyugalom

ha torlódnak fölötted
a mindennapi gondok
csalódások villámai hasítnak szívedbe
és pattanásig feszit az igazságtalanság
hogy nem tudod mi lesz
de neked
mégis naponta már van hova
meghitten és mosolyogva
lehajtani fejed
mert vár ama bizonyos
"FÉSZEKMELEG"
Megváltó Jézusod karjaiban

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1999. 09. 15.

 

 

AZ ÚR JELENLÉTE

Te is mint mindenki
vizsgáztál a bajban
fiatal szíved
Isten kezébe téve tudtad
hogy gyógyulás lesz abban az órában
ha szól az Úr!

Te aki készülsz
gyógyítani tudtad
hogy bármit mutat a lelet
feltartóztatni úgysem lehet a
mennyei kegyelmet
mert jó az Úr!

és minden hívő tudja
hogy Nélküle hamis
minden diagnózis
és csak Jézus az Úr a bajban!

Ugye nem felejted
hogy Aki kezéből ki nem ejthet
betakargat
védő oltalmával
s a bajokat lezárja
teremtő szavával
mert szeret!
és az Ő szavára
nincs lehetetlen
és bármilyen hihetetlen
egyszer csak
gyógyul a beteg
mert az Úr zárójelentése:
SZENT JELENLÉTE

Trencsényi László
Nyíregyháza, 1999. 04. 20.

***

 

Kicsi fecskénk

Végre megjött a várva várt tavasz.
Az egyik napon egy fecskepár költözött az ereszünk alá.
Nem kis munkával, de otthonosan berendezkedtek.
Mondhatni - nagyon békés, védett helyet találtak nálunk.
Rögtön érezhették, hogy nem vagyunk idegenek egymásnak.
Hamarosan megismertük, sőt meg is szerettük egymást!
Együtt izgultunk a fészeképítéskor, a költéskor, a fiókák etetésekor,
Együtt aggódtunk az esős időben, a forró napokon, a hétköznapi bajokon.
Együtt sírtunk és együtt örültünk. Szinte egy családdá lettünk.
Időközben, alig észrevehetően a fészek egyre szűkebbnek bizonyult.

Egy napon aztán eljött a szárnyra kelés ideje is.
Ettől kezdve felgyorsultak az események.
És megjöttek a csípős szeptemberi hajnalok.
Sorra, egyenként, egymás után menekültek el a kedves arcok,
De ő MÉGIS kitartott.
Közben egyre fagyosabbá vált körülötte a világ.
A szeretett társak már mind-mind biztonságos távolságban jártak,
De kicsi fecskénk még mindig nem gondolt az útra.
Kimondhatatlanul egyedül járt vissza rendületlenül.
Valahogy nem tudott megválni tőlünk.
Megdöbbentő volt ez a ragaszkodás.
Mintha csak dacolni akart volna mindennel és mindenkivel.
Egyszerűen nem akart tudomást venni a veszélyről, a télről.
Már komolyan aggódni kezdtünk érte, hisz puszta léte,
megélhetése került veszélybe.

Pedig mindenről tudhatott, hisz eléggé jól értesült fecske volt.
Hallhatta, hogy itt hamarosan befagynak a vizek és
jeges szelek tépnek szét minden reményt!

Egyszerre október lett.

Kicsi fecskénk, még dacolt viharral, esővel, széllel, míg bírta
de..........egy napon többé nem jött már vissza.

Soha többé nem láttuk őt,
Szokatlan fecske volt,
végsőkig kitartó.
Azóta csend van!
Fájdalmas csend!
Kimondhatatlanul néma, mélységesen
ÜRES LETT A FÉSZEK!

Ezután már soha senki sem fogja tudni megmondani,
hogy a természet rendje ellenére
miért kellett neki ilyen sokáig várni.

Vajon viszontláthatjuk-e még egymást?

 

Trencsényi László

Nyíregyháza, 2000. október 17.

 

 

 

***

 

"Vigasztaljátok tehát egymást,
és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat,
akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban,
és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket.
Éljetek egymással békességben." 1Thesszalonika 5,11-13

IN MEMORIAM

Juhász László

Nyíregyháza-Széna tér,
kicsi templom.
előtte egy ember áll
annyiszor ajtót nyitott előttünk
s egyúttal a szívét is mindig kinyitotta.
Mindenki ismerte szelíd mosolyát
talán ő az egyetlen
akit mindig mosolyogni láttam
mosolyával prédikált
a mi Laci bácsink.

Kezet fogott és átölelt:
"Isten gondoskodik arról,
hogy mindig legyenek hallgatói"
- mondogatta annyiszor.

Együtt sírtunk és együtt örültünk.
Akkor is amikor csak néhányan voltunk,
akkor is amikor megtelt a templom.
Szívébe zárt valamennyiünket.
Ha valakit bántottak, neki jobban fájt
és vele szenvedett
hogy szeretett
a mi Laci bácsink!



Kicsi ház ott az Árok utcán
akácokkal tele.
Itt volt egyszerű földi otthona.
Sok gond között mégis boldog volt itt,
mert Isten volt Ura és Vigasztalója!
És nem panaszkodott,
hogy milyen keservesek a napok
nyugdíjtól-nyugdíjig
és könnyezett hogyha segítettünk rajta.
Ő nem gyűjtött földi kincseket
Csak lelkieket, mennyeieket!

Ma is látom, 
amint megy öreg kerékpárján ki a tanyára.
Várták s szerették a méhek is.
Egyszer én is kimehettem vele.
A kórházból jöttünk éppen haza.
Tavaszodott.
Hogy örült, hogy ébred az élet!

Idén újra megjött a tavasz

gólyákkal, tavaszi virágokkal

a méhek is kiteleltek szépen,

- csak ő nem!

Nem jön már közénk soha többé

a tavaszi virágok

a sírján nyílnak majd.

Ma is látom, ahogy vár rám
tekintetemmel önkéntelenül is keresem
ahogy ott áll
rendületlen hűségben
ott a templom kapujában
és mosolyog.

Mosolyogva ment el
akkor is mikor búcsúzott
ahogy felállt csendesen és kérte,
hogy imádkozzunk érte 
a műtét alatt.

A műtét hosszú lett
és végleges.

Mozdulatlan hetek, hónapok teltek el
míg jött a hír,
hogy eltávozott
H A Z A
a mi Laci bácsink!


Igen, Ő
előre ment mint mindig
Ő az ELÖLJÁRÓ
Ő, akire felnézhettünk mind,
akik ismerhettük őt.

Ő, aki nem tudott és nem is akart
Jézus nélkül élni
ahogy kérte mindig kedves énekét
példát mutatva járt az élen
míg bírta, beteg szívével
szolgálta Urát, Istenét. 

Most átadta helyét nekünk,
hogy mindhalálig hűek legyünk
azon, ami ránk maradt.
Mi, akik örökébe léphetünk
szolgáljuk így
ilyen örömmel,
ilyen egyszerű, tisztán
mindig mosolyogva
a Mindenség Urát!

Nyíregyháza, 2000. április 18.

Trencsényi László

BÚCSÚZÁS  a földi élettől

Mind elmegyünk a minden földiek útján

"Én elmegyek az egész föld útján." (1Kir 2,2)

EGO INGREDIOR VIAM UNIVERSAE TERRAE

mert akkor mind elmegyünk
az egész földnek útján
mindent itthagyunk

és végleg letesszük
még az időt is
örökre

„Nincs itt maradandó városunk,
az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14)

NON ENIM HABEMUS HIC
MANENTEM CIVITATEM

és akkor mind távozunk
mindenektől elvállva
végleg le és bezárva

elengedünk mindent
ami földi
ami még ide köt

így indulunk
mert nincs itt
maradandó városunk

és akkor majd hírtelen
váratlanul de biztosan
elérkeznek az utolsók

az utolsó év
hónap
hét
nap
óra

az utolsók között is
egy szoba
egy tükör
egy törülköző
egy fésű
egy telefon
egy táska
egy lábtörlő
egy ajtó
egy kilincs
egy kulcs
lépcsők
majd az utca

idegen tekintetek
idegen házak
idegen fák és felhők

itt minden oly idegen már
így indulunk oda ahonnan már
nem is vágyunk soha többé vissza

majd egyszerre itt van
az utolsó perc
utolsó pillanat
utolsó mondat
utolsó szó
utolsó könny
utolsó mosoly
utolsó mozdulat
utolsó ölelés
utolsó tekintet
utolsó sóhaj
utolsó ima
utolsó lélegzet
szívdobbanás

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol,
épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben." (2Kor 5,1)

EX DEO HABEAMUS DOMUM NON MANUFACTAM
AETERNAM IN CAELIS

és akik Krisztus megváltottaiként
úgy éltek itt mint 
Szentlélek temploma

kiszakadva innen végleg letéve
földi porsátorukat
mind megérkeznek

és az Atya áldottaiként
elkezdhetik immár
a végsőt a múlhatatlant

és a gyöngykapuhoz érve
boldogan léphetnek majd oda
hol leplezetlen megbecsüléssel
fogadnak HAZA

"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek." (Jn 14,2)

Az Úr Jézus ígérete szerint elkészített helyre, oda vár HAZA a dicsőség honába, ahol zavartalan közösségben együtt lehetünk a mi feltámadott Megváltónkkal és mindazokkal, akik Őt szerették, becsülték és követték mindhalálig.

ET QUI CUM ILLO SUNT VOCATI
ET ELECTI
ET FIDELES

„És vele vannak, az elhívottak, a választottak és a hűségesek". (Jel 17,14)

Budapest, Pestújhely

Trencsényi László

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

"Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél."

János 17, 22-23

***