Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Ülésezett a Generális Konvent

A nyitó áhítatot Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartotta az Ap.Csel 2,42-47. alapján. Igehirdetésében hangsúlyozta az időpont, a tanácskozási hely, az alkalom aktualitását, azok egybeesését, s  egy olyan közösség létrejöttéért imádkozott, amelyik ismeri, érzi, érti a másik helyzetét, és egyben vonzó is a másik és a kívülállók számára.

Az áhítat után Bastrnák Tibor Komárom polgármestere, és Stoffa Veronika a Selye János Egyetem rektorhelyettese köszöntötte a résztvevőket, majd Marián Hamari, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház szlovák püspökhelyettese a szlovák ajkú református testvérek köszöntését tolmácsolta a Konvent résztvevőinek.

A Magyar Református Egyház első közös költségvetéséről szóló javaslatot Csomós József tiszáninneni püspök terjesztette elő. Örömét fejezte ki, hogy az egység elhatározása óta nem telt el egy év, és a közös költségvetés megvalósulhat, melynek végösszege 54 millió 600 ezer forint. Az összeg -az egy fős budapesti iroda fenntartásán kívül- magyarországi célokra nem, kizárólag határon túli programok megvalósítására használható.

Csatlakozva az aktualitáshoz, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke vezette fel a nemzetet megcsonkító, megalázó, igazságtalan trianoni döntéssel kapcsolatos téma tárgyalását, amelyről a Generális Konvent az alábbi nyilatkozatot adta ki:

A hit erejével elhordozni de nem elfelejteni - a magyarság számára ez a feladat adatott a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulóján.

Mi, magyar reformátusok sohasem mások ellen, hanem mindig önmagunkért és megmaradásunkért szólunk. Trianon igazságtalan, generációkon átívelő, nemzeteket, embereket, családokat megnyomorító békediktátum. Mind a mai napig feszültté teszi nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medencében élő összes nemzet életét, egymáshoz való viszonyát is. Trianon, Európa gyermeke, olyan történelmi örökség, amelyet közösen kell hordoznunk, Kárpát-medencei népeknek. Három generáció elmúltával meg kell tanulnunk úgy együtt élni történelmünk e megrázó valóságával, hogy az új európai rend alapjain állva a megosztottságot meghaladó és a határokon átívelő közös jövőt kell építenünk.

A Trianonban kijelölt határok nemcsak fizikai értelemben okoztak szakadást, hanem lelkileg is megosztották a magyarságot. Szemléletes példa erre a 2004. december 5-i népszavazás fájdalmas üzenete. Az érdektelenség és pártpolitikai érdekek szülte elutasítás felszakította a régi sebeket.

2009. május 22-én, a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak Debrecenben aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát. Ezzel a lépéssel, közel húszévi fáradozás után, mi, magyar reformátusok évszázados közösségünket juttattuk kifejezésre. Egységünk újból kimondása hálaadó ünnep, mely egyúttal felelősség is: úgy kell szolgálnunk az egységet, hogy az mintául lehessen az egész nemzet számára. Ezért fontos, hogy kiteljesedjen a Magyar Református Egyház egysége, és erősödjön a határokon átívelő összefogásunk. Ezzel is arról a reménységről teszünk tanúságot, hogy Isten mindeneket megbékéltető kegyelme Krisztusban hatalmasabb minden ember okozta békétlenségnél és szétszakadozottságnál. A történelem Urának sebeket gyógyító kegyelmében és erejében bízunk.

A ma élő református keresztyének történelmi felelőssége, hogy élettel töltsék meg a Magyar Református Egyház adta kereteket, a fájdalom, szomorúság és harag helyett gyógyulást, örömet és békességet vigyenek a trianoni határokon belülre és kívülre egyaránt.

2010. júniusában Grand Rapids-ben a korábban elkülönült református világszervezetek egyesülésére kerül sor. Ezen a nagygyűlésen mi a világméretű református család tagjaként, Jézus Krisztus egyetemes egyházának részeként veszünk részt, örülve annak, hogy az egyesülés nem csak a mi ügyünk. Velük együtt törekszünk arra, hogy közösségünk a reménység jelévé legyen a széttöredezett világban.

„Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!"

A Generális Konvent ülésének hangulatáról, az elhangzott további fontos napirendekről -köztük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem emlékének megörökítéséről-  az elkövetkező napokban további beszámolót kapunk lelkipásztorunktól, Berde Lászlótól.

(100528-szala)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 1421, összesen: 656633

  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.
  • 2024. április 16., kedd

    A Református Pulmonológiai Centrumban kapta meg Közép-Európában elsőként a gyógyszeres kezelést egy hatévesnél fiatalabb cisztás fibrózisos gyermek.