Amikor vége lett a könyvbemutatónak, és a budapesti éjszakából a tejködös hazaútra indult a négy erdélyi ifjúsági lelkész, kicsit megnehezült a szívem: hát elviszitek magatokkal azt a falat Kolozsvárt, amit idehoztatok? Aztán pár nappal később megláttam a Bibliás Könyvesboltban a Tízparancsolat? című kiadványt, és megnyugodtam. Hála a kolozsvári egyetemi misszió tízparancsolatos igehirdetés- és előadássorozatát, valamint Demény Péter verseit és Adorjáni László grafikáit összefoglaló kötetnek, van kétszáz oldalnyi, kisalakú, könyvbe zárt, zsebre vágható Kolozsvárom, ahová bármikor visszavonulhatok akár magamban, akár többedmagammal, ha újra akarom gondolni, hol is tartok saját életem pusztai vándorlásában.

Úgy volt, ahogy az a mesékben lenni szokott: két lelkész ült a diófa alatt, és beszélgettek a világ dolgairól. Arról, hová jutottak ők és az erdélyi társadalom az elmúlt huszonöt évben. Meg arról, hogy de jó lenne leülni harminc-negyven értelmes fiatallal és szociológusokkal, politológusokkal, filozófusokkal meg más tudósokkal – nem csak reformátusokkal –, és a tízparancsolat egy-egy igéje mentén végiggondolni, hol is tartanak a szolgaság háza utáni vándorlásukban, társadalmi-emberi kapcsolataikban Isten elhívott népének tagjaként. És lett nem harminc, hanem nyolcvan-kilencven ember szerda esténként a kolozsvári Farkas utcai református templom gyönyörűen felújított, jéghideg szentélyében. És lettek igemagyarázatok, előadások, versek és grafikák 2015 késő ősze és 2016 legeleje között. És lett mindezek foglalata, a tízparancsolatot tizenkét részben értelmező kötet, amely erdélyi református történetnek indult, de jóval több lett annál: ugyanis Isten és választott népe kapcsolatának mintázata egyetemes, nem áll meg idő- vagy térbeli határoknál, még felekezetieknél sem.

A kötetben szó van az erdélyi magyarok meghurcolásáról a kommunizmus ideje alatt, a társadalmat sújtó korrupcióról a Székely Mikó Kollégium története kapcsán, végiggondolhatjuk, hogyan kapcsolódhat össze politika és istenkáromlás, milyen lenyomatai vannak az egyes világvallásokban a Ne ölj! parancsolatnak, vagy hogyan válik a szerelem kiváltotta hormonok működése bennünk Istent dicsőítő zsoltárrá. A tízparancsolat igéiről gondolkodni, annak mérlegére tenni mindennapjainkat provokatív kérdésekhez vezet, és ahhoz a felismeréshez, hogy a parancsolatokat nem lehet betartani, csak betölteni – ide jutunk a tizenkettedik részben: törvény és kegyelem kapcsolatához.

Ez a könyv nem afféle lelkiéhség-csillapító traktátus. Sőt, az egyes magyarázatok és tanulmányok után az olvasónak kínzó szomja támad, hogy újraolvassa az igét, és mindahányszor megkérdezze: valóban így állnánk? És ennyire nyilvánvalóan így látják ezt a bölcselet- és társadalomtudományok is?

Mi ez az így? Hogy valamiképp mélységesen hiányzik nekünk Isten és a kapcsolat vele – és ez a hiány, ahogy Visky András dramaturg írja tanulmányában, szörnyű erővel szív magába bármi bálványt, amely élettelen, statikus, kiszámítható entitásként biztonságérzetet, stabil (világ-, ember-, isten-)képet ad. Istenről, a szuverén Úrról ugyanis nem alkotható élettelen kép: a vele való kapcsolatban élet lüktet, amely nem bírja a korlátozó kereteket. Ennek a kapcsolatnak irányadó leírása, meghatározása a tíz ige – és a tizenegyedik, a jézusi nagy parancsolat, amely egyszerűsíti, egyben teljességgel betarthatatlanná teszi a kapcsolat feltételeit.

A kiadvány tömör, költői, sodró, mély, lendületes és az elmúlt huszonöt – meg még sokkal több – év útjairól szóló foglalat. Nem könnyű út az emberi élet, pusztai vándorlás, folyton-folyvást kerülgetve aranyborjainkat, vissza-visszasírva a szolgaság házát, az ismerőset. A pusztaságban járás felismerése kijózanító: hova fussunk ezzel, a szabadság mindent újra kiszámíthatatlanná tevő kijózanodásával máshová, mint a kőtáblák és a kereszt szövetségéhez, a kapcsolathoz az élő Istennel, a történelem Urával?

Mitől lesz mindez instant Kolozsvár? A szabad emberek együttgondolkodásra szabad közösségétől, amely képes elhordozni különbözőségük elhordozhatatlanságát. Az e világban bolyongás tényét. A kimondhatóság végességét. Pont ez a végesség a kötet nagy ereje: így kapaszkodik benne össze egymást kiegészítve igemagyarázat, bölcselet- és társadalomtudomány, líra és grafika. Megpróbálni mindenféle módon kifejezni az elmondhatatlant, mégis valóságost: Isten és ember közös történetét.

Bagdán Zsuzsanna
Képek: Körösvölgyi Zoltán

(Dávid István – Vitus-Bulbuk István szerk.: Tízparancsolat? Tízparancsolat 12 részben. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2016. A kötet megvásárolható a Bibliás Könyvesboltban vagy megrendelhető az Erdélyi Református Sajtóközponttól. Körösvölgyi Zoltán felvételei a kiadvány január 24-i budapesti bemutatóján készültek az Adna Caféban. A könyvből részletek olvashatók a könyvbemutató Facebook-oldalán.