Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.
Jelenések 3,10
„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
Az istenkapcsolat közösségben nyilvánul meg, a közösséghez egység kell – Szépen formálódik már a 2019-es Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó, várják szeretettel a kiscsoportvezetők jelentkezését.
Játszhatnak, töltődhetnek, közösségben lehetnek és biztosak lehetnek abban is, hogy ha itt feltesznek egy kérdést egy felnőttnek, az kettejük között marad. A Tisztás Közösségi Helyen jártunk.
Távol-keleti vendégek érkeztek a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba, hogy megismerjék kultúránkat, és kapcsolatokat építsenek. A magyar diákok nyitottan fogadták őket, az alkalom pedig egy kicsit közelebb hozta egymáshoz a két kontinenst.
Lelkészi és világi vezetők együtt irányítják a gyülekezeteket a református egyházban. Míg a lelkipásztor elsősorban a gyülekezet lelki életéért felel, addig a gondnok az infrastrukturális és a gyülekezeti élethez szükséges egyéb feltételek megteremtésén fáradozik. Vagy mégsem csak azon?
Télen, nomád körülmények között, teljesen egyedül ünnepelni nem túl bölcs gondolat. Mégis, soha nem éreztem magam ennyire boldognak. Aztán az érzés eltűnt, mintha Isten szándékosan elvette volna. Mit üzenhet azzal, hogy ad, majd elvesz?
Ahhoz, hogy ma valaki a teremtésvédelem prófétája lehessen, előbb a helyi kisközösségek kovászává kell válnia, emellett reménykednie és konfrontálódnia is kell. Az Ökogyülekezeti Mozgalom hatodik konferenciáján jártunk.
Nehéz, de szép évet zárhatott a Dunamelléki Református Egyházkerület 2018-ban.
A lelkipásztorok valódi küldetéséről, a megújuló egyházi ingatlanokról és a misszióról is szó esett az egyházkerület újévi lelkészértekezletén.
Karakteres arcot keresett a felvételi vizsgafilmjéhez, végül valóságos szabadulástörténet részese lett ő maga is. Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilmje a kizsákmányolásról szóló hiteles tanúságtétel, amely bemutatja, milyen út vezet a teljes bizalmatlanságtól a bátorságig, az elnyomástól a szabadságig.
Az elmúlt tíz évben nem kevés barátom küzdött a hite megtartásával. Sajnos vannak olyanok is, akik hitüket vesztették. Magam is átmentem egy hosszabb, mély kétségekkel teli időszakon.
Gondoltunk már január elsejére úgy, mint az év egyik legnagyszerűbb napjára? Ha nem találunk semmi felemelőt az ünnepben, vagy számunkra kedves az Újév, ünneplésünk akkor is megújulhat az egyik gyönyörű latin himnusz által.
Van, aki „hangokból próbál várat építeni”, más „Isten kegyelmének kisinasa” szeretne lenni. Egy biztos: nem érdemes olyan levéllé válni, amelyet borítékba zártak és sohasem bontottak fel.
Miért így ünnepeljük a karácsonyt? Miért ajándékokkal, karácsonyi vásárokkal, fényekkel, adventi koncertekkel, adományokkal, családi összejövetelekkel vagy wellness-programokkal? Mi indítja az embereket 2018-ban, hogy így formálják az ünnepet? Pusztán a hagyományok, a szokások, a mindenki-így-csinálja törvénye?