Megjelent a Karakter magazin karácsonyi száma – a lap hamarosan minden dunamelléki gyülekezetbe megérkezik. A Parókia portál válogatás magazinja olyan történeteket mesél el, amelyek Isten közöttünk végzett munkájáról és a benne bízó emberek felelősségéről szólnak.
Míg a lelkigondozás az ember hogylétét, addig a lelkivezetés az Istennel való kapcsolatát állítja a középpontba. Hogyan jelenik meg mindez a református kegyességben? Erről is szó esett a Lelki éhség 5.0 konferencia kerekasztalán.
Megalakult az első gyülekezetgondozó központ Szigetváron. A tizennégy környékbeli település reformátusainak pásztorlására önként jelentkezett egy fiatal lelkészházaspár. Bárdos-Blatt Szabolcs és Boglárka elsősorban nem temetni jöttek; missziós területként tekintenek az elnéptelenedő vidékre.
A lelkésznek folyton adnia kell, ezért nem árt, ha időnként töltekezik is. Ezt a célt szolgálja a szombatfélév is, amikor a lelkipásztor nem vállal gyülekezeti szolgálatot, hanem csak pihen; annyi időt tölt a családjával, amennyit mindig is szeretett volna; vagy elvonul egy kis időre egyedül, ha éppen arra van szüksége.
A gesztenyefák közösséget tudnak kovácsolni hirtelen odasereglett gyerekekből és szüleikből, mert mindenki keresi a legszebb gesztenyét, amit kibonthat. De vajon milyen örökség bontakozhat ki utódaink számára abból, amit magunk után hagyunk?
A kora újkorban élők számára a hit szinte kizárólag hallásból volt, nem pedig a Biblia olvasása által. A reformáció korában a közbeszédnek mégis jóval inkább volt szerves része a Biblia részleteinek idézése, mint később, a 19. századtól kezdődően. Balogh Judit történész jegyzete.
Az énekeskönyvben a korábbi változat ötvenöt, legritkábban használt énekének kivételével fellelhető az előző kiadvány teljes énekanyaga. Emellett kétszáztíz új éneket is tartalmaz.
Teológusként és lelkipásztorként az egyik legfontosabb kérdés számomra kezdettől az volt, hogy megértsem, mi az a képződmény, amit egyháznak nevezünk. Szabados Ádám jegyzete.
Kelt kalácsot, néhányan úgy tartják, igen nyűgös művészet sütni. Még a buszon is ezt mondta egy néni a múltkor: őt bizony kényszerrel sem lehet erre a műfajra rávenni.
Sosem tudtam mit kezdeni ezzel a példázattal, túlságosan ragaszkodtam a földi kincseimhez, úgy gondoltam nem tudnám mindenemet eladni egy szántóföldben talált kincsért…
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de bennem azért újból és újból felmerül a kérdés: ki az én barátom? Nem mindig, de időnként. Mert mégiscsak fontos kérdés.
Szeretem és nem értem Jézusnak ezt a példázatát. Aztán, amikor ez mint két marakodó farkas átrendezi a lelkem és Isten Szentlelkének már lesz helye bent, akkor megértem...
Amikor egy hosszú, nyomorúságos belső küzdelem váratlan fejleményeként megtértem, gyors egymásutánban olyan dolgok zajlottak le bennem, amelyekre egyáltalán nem számítottam. Szabados Ádám teológus, blogger gondolatai.
Hogyan segíthet a mozgás és a minket körülvevő környezet az imádságban való elmélyülésben? Miskolczi Enikővel a nemrég megjelent „Imaséták. Példatár” című könyv apropóján beszélgettünk.