Iskolai lelkigondozás karanténból

Mennyire töltik be iskoláink a lelki küldetésüket az online oktatás során? Milyen lehetőségeik maradtak meg a lelkigondozásra? Demeter László gondolatai pedagógusok és iskolalelkészek számára.

Sokakat érintő, izgalmas téma az, hogy milyen a lelki élet az egyházi iskolák közösségeiben az online tanítás során. Az online oktatásra való átállás a tanítás mellett a gyerekek nevelését és lelkigondozását is megnehezítette. A koronavírus-járvány ráadásul a hagyományos feladataikon túl új kihívásokkal is szembesíti e téren a pedagógusokat, iskolapszichológusokat és iskolalelkészeket, hiszen nem csupán ugyanazt kell megoldani másként, hanem újabb problémáik is adódnak. Ezeknek a terhén mindannyian osztozunk.

A bezártság és magány érzete nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is érinti. Beszűkültek a szociális terek, a gyerekek egyre kevesebbet tudnak kimenni a szabadba, közösségbe, az online terek túlhangsúlyozódnak, a diákok még több időt töltenek a digitális eszközeikkel. Mindehhez társulhat még az anyagi bizonytalanság és a betegség megjelenése a családban. Gyakran olvasni cikkeket betegségen átesett emberek lelki problémáiról, például szorongásról, depresszióról, álmatlanságról. Mások a szeretteiket is elveszíthetik.

Demeter László oktatási tanácsadó, az ACSI (Keresztyén Iskolák Nemzetközi Szövetsége) európai igazgatója online előadással egybekötött műhelymunkát tartott pedagógusoknak és iskolalelkészeknek, hogy összefoglalják eddigi tapasztalataikat az online iskolai lelkigondozás témájában és közösen beszéljék át a lehetséges megoldásokat. Az alábbiakban az ezen az alkalmon elhangzott előadás legfontosabb gondolatait foglaljuk össze, a teljes felvétel megtekinthető ide kattintva.

A lelki élet formális és informális területei
„Hogyan éli meg egy keresztyén egyházi iskola a lelki életét? Milyen eszközöket használ ennek érdekében? Kikkel, hogyan és mikor valósul meg? Milyen tevékenységek, események járulhatnak hozzá? E kérdések mentén először azon érdemes elgondolkodnunk, hogy normál körülmények között mi jellemzi iskoláink lelki életét” – kezdte előadását Demeter László. Mint kifejtette, az iskola lelki életét befolyásoló tényezők között vannak formális és informális események. Mind a kettő nagyon nagy hatással van az iskola lelki életére. Az áhítatok, hittanórák, iskolai rendezvények, kollégák által tanított tantárgyak tananyagai a formális részét képezik ennek a hatásmechanizmusnak. De van mellettük sok informális esemény, amelyek legalább annyira fontosak.

„Informális például a térbeli közelség: hogy együtt vagyunk, látjuk egymást, látjuk egymás arcán az örömöt vagy a bánatot, arra tudunk reagálni, bátorítani, biztatni, együttérezni. Összefutunk a folyosón diákokkal és kollégákkal, amelynek köszönhetően adódhatnak olyan párbeszédek, amelyekre nem készültünk, mégis nagyon fontosak. Adódnak olyan egyéni beszélgetések is, amelyeket lehet, hogy tervezünk, de lehet, hogy váratlanul jön oda hozzánk egy diák, hogy megossza velünk bánatát, amit csak azért tudott megtenni, mert összefutottunk, vagy lehetőséget teremtettünk erre. És ne felejtsük el a kollégák személyiségét sem, mert ahogyan tanítanak, amit megosztanak a saját életükből, hitük megéléséből, gondolkodásukból, az mind hatással van a gyerekekre!” – fejtette ki.

Hogyan változik meg ez a felállás, ha átmegyünk a virtuális térbe? – adódik a kérdés. A térbeli közelség megszűnik, nem futhatunk össze egymással. Az egyéni beszélgetések is lényegesen nehezebbek, több szervezést igényelnek, véletlenszerűen nem alakulnak ki. A kollégák személyiségének a hatása is kisebb. A formális események elvileg megoldhatók a virtuális térben, de kérdéses, hogy az értékátadásukat ez mennyiben befolyásolhatja. „Nagyon érdekes, ahogyan a virtuális térbe kerülő iskola hatásmechanizmusa megváltozik. Egyértelművé válik, hogy a formális események lelkigondozás során tapasztalt hatása részben az informális események meglétének is köszönhető. Tehát az informális események nélkül nem biztos, hogy olyan hatást tudna elérni a tervezett formális esemény.”



Fej, szív, kéz
Az iskolák oktatási-nevelési tevékenységének három fő irányultsága van: a fej, a szív és a kéz. A reformációt követő egyházi iskolákban céllá vált, hogy egyszerre mindhárom elérésében részt vegyen az iskola. „A fej az értelmi képességek, az ismeretanyag fejlesztését jelképezi. A szív az attitűd, amelyek kiművelése és kiformálása a bibliai érték átadását jelenti a keresztyén intézményekben. A kéz pedig azért felel, hogy tevékeny legyen az életünk, ezért tanít az iskola együttműködésre és gyakorlati tevékenységekre is. Számtalan módszer van arra, hogy mindhárom területen elérjük és fejlesszük a diákokat, és a három ne elkülönüljön, hanem szerves egységet alkosson” – fejtette ki az előadó.

Amikor azonban online oktatásra kell egyik napról a másikra átállni, akkor nem biztos, hogy mindhárom egyforma súlyt kap. A figyelem középpontjába ilyenkor a sürgősen megoldandó dolgok kerülnek, míg minden más elsikkadhat. „A felkészületlen online iskola fő irányultsága az értelem, hiszen iskoláinkat mégiscsak jegyeken, értékeléseken keresztül mérik és értelmezik a szülők, a társadalom és mi magunk is. Tavasszal, amikor már jócskán benne voltunk ebben a krízisben, többször tartottunk iskolavezetők számára online megbeszéléseket, és érdekes módon már májusban a legnagyobb kérdés az volt, hogy a krízis kialakulása után vajon mennyire töltik be iskoláink a lelki küldetésüket.”

A lelkigondozás nem csupán intellektuális tevékenység, hanem értékközvetítés is. „Értékeket nem közvetíthetünk csupán fejből fejbe, a szív megérintésére is szükség van. Ennek fontos részét képezi az egyéni példamutatás, amely során a tetteink és szavaink összhangban vannak egymásal. Bár online nagyon nehéz megvalósítani az informális események megléte nélkül a személyes kapcsolatokat, mégis törekednünk kell ezekre. A lelkigondozó személye szintén fontos szerepet játszik, hiszen a személyiségünk részt vesz abban a munkában, amit a gyerekek között végzünk. Mindezek miatt az online térbe kényszerült lelkigondozás át kell hogy alakuljon, hogy hatékonyságát meg tudja őrizni.”



Hatékony módszerek
Demeter László számos példát sorolt fel arra, hogyan lehetünk online is hatékonyak a lelki élet erősítésében. „Csökkentsük a virtuális távolságokat úgy, hogy növeljük megközelíthetőségünket! Küldjünk rendszeresen impulzusokat! Ilyenkor ne követeljük meg, hogy a gyerek reagáljon, de hagyjunk erre is lehetőséget! Rendszeresen küldjünk bátorítást, lehetőleg személyre szabottan, az élethelyzetre reagálva – diákoknak és kollégáknak is! Minél személyesebb bátorítást kapnak a gyerekek, annál valószínűbb, hogy ők is valamilyen személyes választ adnak. Minden lehetséges alkalmat meg kell ragadni, amikor a diák megszólítható. Ezek legyenek változatosak, ne mindig ugyanazt a csatornát válasszuk! Lehet egy megszólítás az online órán, egy videóüzenet, e-mail, sőt, akár valódi levél is.”

A diákokat arra kell sarkallni, hogy egymás irányába is megpróbáljanak elindulni. „Tudjunk meg még többet a diákjainkról! Ebben hasznosak lehetnek a felmérések is, például Google Form segítségével, amin vissza tudnak jelezni. Így rá lehet kérdezni, hogy mi hiányzik nekik a jelenlegi helyzetben, akár az iskola, akár a családi, akár a gyülekezeti életük kapcsán. Fontos a tantárgyunk, de az is, hogy a gyerekek motiváltan és lelki kiegyensúlyozottsággal tudjanak megmaradni ebben a nehéz időszakban.” A diákok hirtelen megváltozó tanulmányi teljesítménye nagyon gyakori első jele annak, ha valami lelki vagy érzelmi problémája van. Erről is érdemes a diákoktól és kollégáktól visszajelzést kérni.

Fontos a kollégák bátorítása és lelkigondozása is. „Ne felejtsük el, hogy csapatban dolgozunk! A kiegyensúlyozott, lélekben feltöltődött pedagógus a legjobb gyógyszer. Ha nem teljesen leterhelt, életunt emberrel találkoznak szembe a diákok az online térben, az bennük is nagyobb bizalmat fog ébreszteni, és vissza mernek jelezni a pedagógusnak, ha valami problémájuk van. De emellett biztassuk a kollégákat abban, hogy a diákok lelki és érzelmi szükségletei felől is érdeklődjenek! Teremtsünk arra is lehetőséget, hogy a kollégák vissza tudjanak jelezni a lelkészeknek, ha valamely diáknál probléma merülne föl! Végezetül mondjuk el, mi az, ami nekünk működik! A jó gyakorlatokat osszuk meg egymással! Gyűjtsünk új ötleteket! Keressük azt, hogy hogyan tudnánk egymást segíteni!”

Bibliai gondolatokat is küldhetünk egymásnak a jellemző élethelyzethez és érzelmi állapothoz kapcsolódóan. „Az imádságnak különösen nagy ilyenkor a szerepe. Fontos az is, hogy a gyerekek tudják, imádkozunk értük. Ha van valami külön imakérésük, azt merjék elmondani nekünk, legyen olyan csatorna, ahol tudnak jelezni és imatámogatást kérni tőlünk! Ez az időszak felszínre hozza az egymásra utaltságunkat. Ebben van nagy lehetősége az egyházi iskoláknak, lelkigondozóknak, iskolalelkészeknek. Nincsenek egyedül, a közösség gondol rájuk – ezt a bátorító, vigasztaló, szerető közeget és gondolatsort közvetítsék, kommunikálják a diákok, a szülők és egymás felé!”


Képek: acsieurope.org; thepassionateleader.com; pexels.com