Korunkban mindenkinek van „saját újságja”, amelybe folyamatosan hírek, információk, vélemények ömlenek. Ritkán lépünk személyes kapcsolatba az újságírókkal, akiktől azt várjuk, hogy hitelesen és jól írjanak. Ez a keresztény újságírók számára még nagyobb próbatétel.
Voltunk már olyan helyzetben, amikor úgy reagáltunk, olyan hevesen, olyan hangosan, olyan gyorsan, hogy magunk is meglepődtünk? A másik ember furcsán nézett ránk, s mi sem értettük, hogy mi is van?
Kevés olyan megrázó Igét ismerek, mint azok, amelyekkel Jézus a gyümölcsöt nem hozó szőlővesszők példájával figyelmeztet, hogy azokat a gazda lemetszi és tűzre veti. Vagy amikor megátkozza a fügefát,...
Pilinszkytől a textilművészeten, gospel zenén, szakrális festészeten át a vezetett botanikai sétáig – válogatás az Ars Sacra fesztivál dunamelléki programjaiból.
Hogyan lehet megbocsátani annak, aki kegyetlenül lemészárolta szeretteinket? Hogyan lehet egy borzalmas tragédia után újrakezdeni? Hogyan képesek áldozatok és bűnösök együtt folytatni? A ruandai kiengesztelődés útja példát ad mindenkinek.
A fiatalok vágynak a közösségre és szeretnék szeretni a hazájukat. Nem könnyű megszólítani őket, de borúlátással, pesszimizmussal nem jutunk előre. Üzeneteinket nem terhelhetik nyelvi béklyók.
Nem mindenki sikeres, aki jól teljesít, ugyanakkor nem minden sikeres ember büszkélkedhet kiemelkedő teljesítménnyel. Akkor végül is min múlik a siker? Kérdéseinkre Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, a Harvard Egyetem oktatója válaszolt.
A valódi önmegvalósítás nemcsak rólunk szól, hanem a kapcsolatainkról is. Ez egyszerre szabadság és kihívás. Pál Feri ennek a lehetőségeiről és dilemmáiról beszélt az idei Csillagponton.
Számomra megnyerő, hogy ugyanaz a család- és párterapeuta szerző, aki világhírű, s módszerét Európában is minden szakember elismeri, tudott együtt gondolkodni egy keresztyén terapeutával, hogy megkeressék a közös pontokat, s a keresztyének számára külön is megtalálják a fogódzókat a házasság nehéz idején.
Isten háza nem a változatlanság, hanem a gyógyulás és a remény helye. Akkor van értelme felújítani, ha a benne élő gyülekezet erőt és hitet ad a településen élőknek. A csabdi reformátusok hálaadó istentiszteletet tartottak templomuk és parókiájuk felújításáért augusztus 18-án.
Segítség a lelkipásztoroknak, hogy a saját gyülekezetükben a szolgálatba bekapcsolódó aktív munkatársakat, világi vezetőket, presbitereket, tanítókat készíthessenek fel a gyülekezeti szolgálatok hatékony végzésére.
Az érzelmi intelligencia fontosságát nem szabad se túlmisztifikálni, se lebecsülni. De fejleszthető-e mindenkinél? Amennyiben igen, akkor milyen mértékben, és hogyan?
Sokunknak magától értetődő dolog a címben foglalt feltétel, bármerre indulunk, nálunk van a Szentírás. De akad olyan úticél is, amelyik kifejezetten tanácsolja, hogy legyen a kezünkben, amikor hozzájuk látogatunk. A brémai Bibelgartenben ingyenesen sétálgathatunk, miközben láthatjuk azokat a növényeket, amelyekhez egy-egy igehelyet is megjelöltek a kert kitalálói, létrehozói.
„Azt hiszem, a világ okos emberek nagy hahotája közepette fog elpusztulni, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc” – fogalmazott Søren Kierkegaard dán teológus 1841-ben. Ha ma minden jel katasztrófára utal, miben reménykedjünk keresztyénként az ökológiai krízisek időszakában?
A megtérő Saul, a közismert népdal, a halottakat életre hívó trombita, a kakukk és a csalogány – a nyár vége igazi lelki és kulturális feltöltődést ígér az OrgonaPont koncertsorozatban.
Szerette a csendet. A vidék csendjét különösen. Ritkán volt alkalma itt lenni. Megállt a kertben és nézte a fákat, bokrokat. A szilvafa ágai roskadoztak a sok gyümölcs alatt. Talán már bánta, hogy ennyit termett.
A bátyáim nem kedveltek különösebben, amikor kicsi voltam. Megértem, szerintem is idegesítő kisgyerek voltam. Élesen él bennem a pillanatok emléke, amikor sóvárgok azután, hogy részese lehessek mindazoknak a mókáknak, amelyekből kiközösítettek.
Könnyű úgy hazamenni a vasárnapi istentiszteletről, hogy alig tudunk meg valamit a mellettünk ülőről. De érdemesebb önmagunkat felvállalva, maszkok nélkül, elfogadó életközösségben élni keresztyénként.