"Az anyagi javakon és birtokolt értékeken alapuló identitásmeghatározás hamis utakra csábít. Megtéveszt és manipulálja az embert. Ha attól vagy valaki, amid van, akkor vesztesként egy perc alatt semmivé válhatsz."
Bagdy Emőke
Lélek-szárnyakon…
Gyülekezetépítés Bernben
Elsőre ismeretlen név chat-üzenet a facebookon. Egy fiatalasszony Bernből. Aztán lassan derengeni kezd: hát persze, a REFISZből ismerjük, együtt szolgáltunk egy Bimbóvasárnapi konferencián, kb. 12 éve. Gyülekezetépítő hétvégére hív. Egy kis magyar csapatnak. Menjünk, lelkesítsünk…
A repülőút gyors, a pénteki forgalom Baselben és a svájci autópályákon lassú. Este érkezünk, s már jönnek is a hétvége felnőtt tagjai egy „elő-megbeszélésre”. Közös vacsora, nagy beszélgetések az asztalnál – mintha otthon lennénk. Egyetlen akcentus nélkül – akár 40 év után is. Sőt a kint született felnőtt férfi is úgy beszél, mint itthon. Csoda csapat. Ragyogó szemek, pedig kiderül, hogy vannak nehezeik is. Bemutatkozás, nyári beszámoló – hiszen ők sem találkoztak 2 hónapja. S már sorakoznak is az istenélmények. Hétköznapi és nem hétköznapi csodák a jelenvaló, a munkálkodó Istenről. Már másként készülünk – a hivatalosan másnap kezdődő - hétvégére. Egy nyelvet beszélünk, s ez nem csupán a magyar.
A legidősebb résztvevő 88 éves, a legfiatalabb 1 – mint egy nagy család 3 nemzedéke. És legalább akkora különbségek a családok, s a Bernbe kerülés körülményei között.
Közösen kezdjük a „működőképes keresztyénség kerekével” a délelőttöt: igeolvasás, imádság, közösség, szolgálat. Rajzolom az utakat, melyek minden keresztyén útjai. S az utak kereszteződnek, s összeköttetésbe kerülnek a középponttal, s már egy kerék küllői. A kerékagy maga Krisztus. S hogy „ne legyen szúrós, sem döcögős” a négy küllőn forgó kerék kap egy „abroncsot”, mely az ENGEDELMES ÉLETVITEL. S máris négy csoport tárgyalja – ki-ki maga választása szerint – neki hol is vannak elakadásai, s hol lát lehetőségeket. Az összegzés máris mindenkit megmozgat, szinte érezzük, hogy bemozdult a kerék…
Közben ki-kinézünk az ablakon, s mintha nekiütköznénk egy hatalmas képeslapnak – úgy tárul elénk Beatenberg fantasztikus havas látványa az Eiger, Mönch, Jungfrau 4000 méteres hármas-hegye.
Nem győzünk betelni vele, s ahogy ebéd után lemegyünk a Thun tóhoz minden kanyarulatnál feltekintünk a hatalmas csúcsokra. Kristálytisztán vár a tó, a kivételes nyári melegben mindenféle jármű hasítja a vizet, a levegőben rajban szállnak a sárkányrepülők. Megkóstoljuk a málnás szeletet a helyi pékségben, s iszunk a hegyi forrásból. Sok áldása van a hegyeknek…
Délután a „barátság evangélizáció” lépéseit gondoljuk végig, ami minden keresztyén feladata. Majd kitöltünk egy tesztet a szolgálati ajándékokról. Fantasztikus, ahogy „kikerekedik” a közösség minden tagjának részvételével a teljes kör. Rácsodálkozunk, hogy egyik hogyan egészíti ki a másikat.
Estére pedig SZERETNI TANULUNK, az 5+3 „szeretet-nyelvvel”, mely a házasságban, gyereknevelésben, de a gyülekezetben és a munkahelyen is alakítja a „megfelelő hőmérsékleten formálható” megdermedt kapcsolatokat. A gyerekek már próbálnak a másnapi istentiszteletre, mi pedig keressük a megfelelő formákat – hogyan is jó és érdemes szeretni.
Majd beköltözhetünk egy gyönyörűséges erkélyes szobába, melyben az ágyon ige és csoki vár. Megnézhetjük a csúcsokat a fényességes éjszakában. Reggel havasi kürt ébreszt, s a hegy ködbe burkolódzik. Majd a nap sugarai átjárják a levegőt, s minden kitisztul.
Imaközösséggel készülünk a nem szokásos úrvacsorás istentiszteletre. Énekkar alakul a zenész-csapatból, s azonnal két csodálatos ének zendül fel négy szólamban.
Az istentisztelet lekcióját a gyerekek mondják, játsszák el: a teremtés történetét. Majd a hatalmas hegyek egyikén (mi magunk is 1200 méteren vagyunk J) elgondolkodunk az igén: „Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál.” 1 Móz 49,26
Mit is várunk a hegyektől? Biztonságot, távlatokat, hogy messzebbre lássunk. Mintha öröktől fogva itt lennének, minden eltörpül mellettük – mi magunk is. Mozdíthatatlanoknak tűnnek. De Jézus azt mondja, hogy egy mustármagnyi hit is elegendő, hogy tengerbe ugorjanak. Mert van erősebb a hegyeknél. Az az áldás, amit hit által kapunk. Atyáink bizonyságtétele által, a közösség által, az ígéretek által, a kitartó imádság által. Ez az, ami miatt működhet Bernben is élő magyar gyülekezet. Áldott közösség, mely áldássá lehet mások számára is.
Családosan úrvacsorázunk, minden családfő maga oszthatja ki családtagjainak a kenyeret és bort. Még egy-egy kis fürt szőlő is jut a családtagoknak. Meghitt pillanatok, ahogy a tekintetek összekapcsolódnak, s mosoly születik. Be- és elfogadás légkörében éljük meg a felhatalmazást és elköteleződést - újra. Bűnbocsánatot Jézus Krisztus vére által. A gyerekek által készített igék igazítják lábunkat a következő hit-lépésre. Két feladat is jut mindenkinek: egy mécses, hogy el ne feledkezzünk a másokért való imádságról, s egy képeslap, hogy írjunk azoknak, akik távol vannak ugyan tőlünk testben, de bátorító, vagy épp bocsánatkérő szavunkkal közelebb juthatunk hozzájuk is lélekben.
Gyors „morzsaszedés” – hálával és nagy lelkesedéssel indulhat mindenki az évkezdetnek, hogy ki-ki a maga helyén építse a gyülekezet közösségét.
Vonatozás, majd egy „gurulós” városnézés Bernben… s ahogy felszállunk a zürichi reptéren, még a felhők is emlékeztetnek, hiszen szemünk láttára formálódik ki egy mosolygós „berni maci”.
Gyönyörű napsütésben utazunk, lélek-szárnyalásban beszéljük végig a hétvége áldásait. „Mindent oly szépen intézett” – együtt valljuk az énekszerzővel. Áldott legyen az „erős áldások” Istene.
Fodor Attila és Fodorné Ablonczy Margit