Hogy milyen a mai zsoltár? Lackfi János költő értelmezése szerint „áhítatos, vagány, kackiás, borongós, belemenős, hömpölygős, dúdolós, dünnyögős, szemrehányós, vicces, duzzogós. Ez persze a réges-régi zsoltárokra is igaz lehet. A zsoltár egybeöleli az Isten felé áramló emberi érzések teljességét. Afféle csodálatos szószaporítás, a kenyérszaporítás mintájára. Zuhatagosan sodor magával mindent, ami annyira emberi, hogy az már isteni.”

Mindmáig megszámlálhatatlan feldolgozása született a bibliai zsoltároknak csak a magyar költészetben, hiszen Sylvester Jánostól Zalán Tiborig sokan írtak zsoltárátköltéseket vagy akár saját zsoltárt is – kezdte bevezetőjében Lackfi János költő, az est házigazdája (a képen középen). Csakúgy, mint ő maga és meghívott vendégei: Molnár Krisztina Rita és Vörös István költők, valamint Gyárfás István gitárművész. A szó mesterei saját zsoltáraikból olvastak fel az Óbudai Társaskör közönségének, míg zenész társuk a szövegekre születő improvizációival egyúttal azt is bemutatta, hogyan válik imádsággá egy-egy vers, és mennyire elválaszthatatlan a gondolat a hangulattól.

Személyes hang
„Amikor Istenről beszélünk, elvek és igazságok ütköznek, pedig az istenhit nagyon is személyes kérdés. Milyen jó lenne, ha emberszámba vennénk Istent, ahogy a zsoltáros, aki megszólítja Őt, és párbeszédet kezdeményez vele” – fogalmazott Lackfi. Majd arra kérte a jelenlévőket, idézzék fel emlékezetes zsoltárélményeiket.

Molnár Krisztina Rita arról mesélt, hogy bár keresztyén családban nőtt fel, első igazán megragadó zsoltárélményét József Attila verse, a Csöndes estéli zsoltár jelentette. Mint mondta, ekkor döbbent rá igazán: ahogy a versbeli szubjektum számára, úgy neki is adott a lehetőség, hogy beszéljen Istenhez.

Vörös István Babits Mihály gyermek- és férfihangra írt zsoltárait említette. Mint mondta, ő maga gyakran ciklusokban ír átköltéseket, a 150 zsoltárt is megkísérelte feldolgozni, de az „többször lepattant róla”. (Százötven zsoltár című kötete 2015-ben jelent meg – a szerk.) Ezen a ponton hívta fel a figyelmet a zsoltárok őszinteségére: „Megdöbbentő mindaz, amit Dávid mond a zsoltárokban. Ma már nem lehet ilyet leírni. Formabontó, merész, újító szövegek ezek. Noha ezer évek vannak bennük, szerzőjüket újnak, elevennek, frissnek, szemtelennek érezzük – szemben sok mai alkotóval.”

Hogyan (nem) jó zsoltárt írni?
Lackfi János szerint a szerzőre leselkedő veszélyek egyike, ha egy modern költő a 16. századi magyar nyelvű Biblia nyelvét megidézve archaikus szavakkal tűzdeli meg a szöveget, mintha azok egy jó zsoltárhoz elengedhetetlenek lennének. Igaz, az új keletű zsoltárok idegen nyelvre fordításakor az archaikus szavak a befogadóban újabb és újabb jelentéseket indukálhatnak, hiszen előhívhatják bibliai zsoltárélményeiket – ezt már Molnár Krisztina Rita tette hozzá. Ő a feltétlen személyességet hangsúlyozta, mint költői alapvetést: Röhrig Gézát idézte, aki egy interjúban azt mondta: arról, aki jelen van, nem lehet beszélni – csak hozzá. Molnár Krisztina Rita szerint ezért olyan személyesek a zsoltárok.

Vörös István szerint a bibliai zsoltárok stílusát mai költőként hangfekvésben, modorban és szemtelenségben érdemes követni. Majd hozzátette: „Versírás közben egyet nem szabad tenni: verset írni.” Majd hozzátette: „Vannak versírást oktató költők, akik ma úgy gatyába ráznák ezeket a zsoltárokat, hogy a végén nem maradna belőlük semmi.” A költő elárulta: amikor a Százötven zsoltáron dolgozott, akárhová ment, vitte magával az éppen aktuálisakat, még biciklitúrára is. De olyan is előfordult, hogy szigorlatoztatás közben lepte meg az ihlet.

Molnár Krisztina Rita hasonlóan szokatlan versírási szituációkról tett említést: szülői és tantestületi értekezleteket idézett fel, vagy éppen azt, amikor a piros lámpánál állva kellett lejegyeznie egy-egy sort, nehogy később elfelejtse azokat. Idén ősszel – négy év után – új verseskötete jelenik meg Levél egy fjord partjáról címmel, ebből is olvasott fel részleteket.

A függöny mögött
Ugyancsak a közeljövőben várható Gyárfás István dalszerző, gitárművész Modern zsoltárok című lemeze, amelyen ó- és újszövetségi zsoltár- és igefeldolgozásai és más szerzeményei is szerepelnek. Ezeket egykor kulissza vagy függöny mögötti zsoltároknak nevezte – árulta el portálunk kérdésére a hívő zenész. „Egy időben az istentiszteleteinket olyan művelődési házban tartottuk, ahol nagy tér volt a színpad mögött. Nagyon megszerettem, mert miután véget ért a dicsőítő szolgálat, oda húzódtam vissza. Elővettem a bibliáimat, körülbástyáztam magam kottafüzetekkel, gitárral, és egyszerűen csak hallgattam az igehirdetést, és átadtam magam azoknak az inspirációknak, amelyek ott értek engem. Előfordult, hogy két dalt megírtam ez idő alatt Isten és az Ige ihletésére.”

Más ihletésre
Bár elismert jazz-zenész, elmondta: soha nem akart zeneszerző lenni, mert lesújtotta az az évtizedekkel ezelőtti tapasztalata, hogy jó néhány zenész társa rendkívül hozzáértő szakember módjára anyagi megfontolásból vagy dicsőségvágyból szerzett zenét. Modernkedés, egyénieskedés volt emögött – véli a zenész, és ma sem gondolkodik másként. „Annyira sok jó dal van, hogy ma sincs szükség arra, hogy két-három kategóriával rosszabbakat írjak, csak hogy az én nevem szerepeljen ott a dalok mellett.” Idővel mégis ráállt erre a pályára. „Számomra az nyitott új távlatot a zeneszerzésben, amikor rájöttem, hogy ha valamilyen üzenet torkon ragad, ami életet menthet, akkor fontos, hogy annak a csatornát megteremtsem. Csak arra kellett figyelnem, hogy velem legyen a gitárom. Ha jött a dal, nem kellett rajta sokat görcsölnöm. Hazavittem a piszkozatokat, és általában az éjszakákat azzal töltöttem, hogy míg az emlék és az ihletettség bennem volt, gyorsan papírra került a dal, ha lehet, letisztázva, akkordokkal együtt.”

A villámhárító
Amikor megérinti valami, ami Istentől jön, akkor a zeneszerző úgy működik, mint a villámhárító – drámai egyértelműséggel képes közvetíteni a felülről kapott üzenetet. Előadóként szintén intenzív érzelmek játszódnak le benne – tette hozzá. „Amikor tavaly Izraelben jártam, a Negev-sivatagban, a szakadékok között bóklászva azon tűnődtem, hogy valahol itt bujkált Dávid Saul elől. Zsoltárainak egy része is itt született, ebben a nagyon profán élethelyzetben. Egy ember szenvedése, rettegése és diadala, ami megszólal bennük. Üzenetük pedig ma is él: Dávid megmenekült üldözője elől, de igazi győzelmét az jelentette, hogy bár bosszút állhatott volna Saulon, nagyobb volt benne az istenfélelem.”

Tanúbizonyságot, persze, bárki tehet, hiszen ahogy az az est folyamán is kiderült: nemcsak bibliai szövegből, de egy síró kazán kálváriájából vagy épp a mosogatás élményéből is kiindulhat az Istent megszólító imádság.

Képek: Asszonyi Eszter