Idén július 19-től augusztus 8-ig tart a Dunamelléki Református Egyházkerület kántorképző tanfolyama a budapesti Ráday Házban. A húsznapos, tehát majdnem három héten át tartó, megfeszített tempójú egyházzenei kurzuson idén 29 diák vesz részt, akiket 16 tanár oktat. Mind a tanárok, mind a tanulók között akadnak újak és visszatérők is, ezért a szervezők igyekeznek az utóbbiaknak is újdonságokkal szolgálni. Ahogyan minden évben, úgy idén is közösen tekintenek meg egy-egy olyan templomi hangszert Budapesten vagy környékén, amely valamilyen okból kiemelkedő. Ezúttal a pasaréti gyülekezethez fognak ellátogatni e célból, valamint a Budai Várban található Zenetörténeti Intézet hangszermúzeumába.

A Ráday Házban tartott július 19-i nyitó áhítaton Nagy János, a Budapest-Nagyvárad téri Egyházközség lelkipásztora szolgált igehirdetéssel. A tanfolyam során minden nap van reggeli és esti áhítat is a Ráday Ház kápolnájában, a reggeli áhítatokat a tanárok és diákok tartják, esténként pedig meghívott lelkészek szolgálnak. A Kántorképző záróhangversenye augusztus 8-án szombat délelőtt 10 órakor lesz a budapesti Kálvin téri református templomban, az alkalmon Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdet majd igét. Az idei év mottója, amely egyfajta belső vezérfonálként kíséri végig a kurzust, a 89. zsoltár első versszakának első sora: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem”.



Érdemben is elindult a közös munka
Inokai Angéla idén először tanít a Kántorképzőn, de reméli, hogy nem utoljára. Hét éve dolgozik szolfézs- és zeneelmélet tanárként zeneoktatási intézményekben és egész életét arra tette fel, hogy a szolfézst megszerettesse a gyerekekkel és a fiatalokkal. „Eredetileg a férjemet hívta a Kántorképzőbe tanítani egy nagyon kedves barátunk, aki szintén tanított már itt. A férjem sajnos egyéb teendői miatt nem tudta elvállalni, pedig tizenöt éve ő is részt vett a képzésen és mindig nagy szeretettel és izgalommal mesélt róla. Engem azonban arra bátorított, hogy jöjjek helyette, mert jól fogom magam érezni. Az első öt nap után ki merem jelenteni, hogy igaza volt” – mesélte Inokai Angéla.

Meglátása szerint a diákok lelkesek és kíváncsiak, azért jönnek ide, hogy tanuljanak, és annak ellenére nyitottak az elméletre, hogy elsősorban a kántori szolgálat kézzelfoghatóbb oldala motiválja őket. „Lehet, hogy egy kántortól nem azt fogják kérni, hogy szolmizáljon le egy koráldallamot, viszont észreveszik, hogy képes harmonizálni azt. Az egyik célom, hogy a kreatív oldalukat fejlesszem, hogy tudjanak mit kezdeni a váratlan helyzetekkel, például, ha nincs náluk a korálkönyv vagy egy ének nincs harmonizálva. Lehet, hogy az összhangzattani szabályok amúgy nem sokakat érdekelnének, de fontos tudatosítani őket, hogy ösztönszerűen is működjenek a kántori szolgálat során.”

Úgy érzi, hogy az első hét vége felé érdemben is elindult a diákokkal a közös munka és a fontos eszmecserék. Mivel interaktív oldalról közelíti meg a szolfézsoktatást, nagyon kíváncsi arra, hogy ők mit hogyan gondolnak, mire hogyan tudnak reagálni. „Rendkívül fontosnak tartom, hogy kérdezzenek, hogyha valami nem világos nekik, és úgy érzékelem, hogy ezt ők is felismerték. Az első napi bizonytalanságból mára már kiforrott egyfajta összekapcsolódás, még ha kezdeti formában is. Már elindultunk a közös úton, de sok munka vár ránk. Remélem, hogy én is sok tapasztalatot tudok szerezni azáltal, hogy a szolfézsnak a kellemes és talán a kicsit kellemetlenebb oldalát is meg tudom mutatni nekik.”

Életet gazdagító énekek
A tizenhárom éves Németh Dórának az idei a második éve a Kántorképzőn. Gyülekezetéből, a Nagyvárad téri Református Egyházközségből többen is elvégezték ezt a tanfolyamot, az egyikük ajánlotta még évekkel ezelőtt Dórának, hogy tegyen így ő is, mert szép hangja van. Dóra átbeszélte ezt édesapjával, aki római katolikus kántor és egy zeneiskola igazgatója, de akkor még nem tartották időszerűnek. Később azonban, amikor egy új tanár érkezett a zeneiskolába, aki történetesen a Kántorképzőn is tanít, új megvilágításba került a lehetőség, így tavaly úgy döntöttek, hogy elkezdik a tanfolyamot. „Nagyon tetszett a képzés és szeretném elvégezni az összes évfolyamot” – fogalmazott Dóra.

Tavaly a harmadik hétvégére eléggé elfáradt, de így sem bánta meg. „A tanfolyamzáró hangverseny óriási sikerélmény volt számomra, mert nagyon gyorsan kellett megtanulni igen sok darabot, mégis jól sikerült. Egy életre gazdagabb leszek a sok szép énektől, amit tanultam. Utána is gyakoroltam: apa elvitt a saját gyülekezetébe és ott volt lehetőségem erre. Természetes velejárója a tanfolyamnak, hogy meg kell tanulnunk harmóniumozni vagy orgonálni, de nagyon megszerettem. Előtte nem volt tapasztalatom billentyűs hangszerrel, csak kürttel. Szerencsére idén megkaptam ugyanazt a harmónium tanárt, aki tavaly is foglalkozott velem, így ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk.”



Fizikai törvényszerűségek és lelki muníció
Kovács Botond Bence párhuzamosan végez matematika-fizika szakos és zenei tanulmányokat, kántorként szolgál Szentgálon és Barnagon, és idén először vesz részt a Kántorképzőn, ahol harmóniumot és orgonát tanít. Édesapja, a szentgáli református lelkipásztor korábban a Kálvin téren volt tizenkét éven át kántor, így az egyházzenei szolgálat mindig is meghatározó volt a családjuk életében. „Tapasztalataim szerint sok gyülekezetben problémát jelent, hogy nincs megfelelően képzett kántor, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy olyan kántorokat neveljünk ki, akik aztán valóban magasztosabbá, szebbé tudják tenni ezt a szolgálatot” – fogalmazott Kovács Botond Bence.

Kisgyermekkorától kezdve egyszerre vonzotta a matematika és a fizika, illetve a zeneművészet is. Ennek köszönhetően azt is megélhette, hogy a matematika egészen mélyen összefonódik a zenével, a hangképzés pedig a fizikával.
„Az orgona működése kifejezetten bonyolult mérnöki folyamat, és az orgonaismeret tantárgyon belül a diákok a kapcsolódó fizikai törvényszerűségekről is tanulnak. Egyébként az akusztika órákon is lényegében fizikai jelenségekről tanulnak, például a hangterjedésről.”

Az oktató úgy látja, hogy a tervezettnél gyorsabban haladnak. „Nagyon ügyes és szorgalmas diákokat van szerencsém tanítani. Ha majd pár év múlva kikerülnek innen oklevéllel a kezükben, akkor valóban megfelelő színvonalon és Isten dicsőségére tudják majd végezni a kántori szolgálatot.”
Ehhez meglátása szerint minden lelki muníciót is megkapnak. „A Bibliaolvasó kalauz alapján az első héten A Zsoltárok könyvét olvastuk az esti áhítatokon, szépen kiemelve a zsoltárok fontosságát. Nagyon örülök annak is, hogy az igehirdetők rámutattak a Biblia üzenetén keresztül arra is, hogy milyen értékes az, hogy a diákok időt és energiát fordítanak abba, hogy tanuljanak és fejlődjenek.”



Eltérő hangsúlyok, intenzív tempó
Pandosz Anita a Külső-Kelenföldi gyülekezet kántora, korábban kántor szakon végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen, Nagykőrösön. Azért kezdte el idén a Kántorképzőt, hogy fejlessze az orgonatudását, mert még csak három éve tanul orgonálni, emellett karvezetésből is szeretne fejlődni. „Már az első héten sok újdonságot tanultam, főleg hangképzésből, mert itt egészen más megközelítést használunk, mint annak idején Nagykőrösön. Az elmélet nagy része persze ismerős korábbi tanulmányaimból, de sok területen eltérnek a hangsúlyok, például ezen a tanfolyamon az orgonaismeretet egészen más mélységeiben vesszük át, és ez számomra nagyon izgalmas” – mesélte Pandosz Anita.

Elmondása szerint sokféle kórussal találkozott már életében, de a Kántorképző kórusa kiemelkedik közülük, ezért nagyon élvezi a kóruspróbákat. A tanfolyamnak köszönhetően már most sok új emberrel ismerkedhetett meg, új kapcsolatokat építhetett ki, emellett az áhítatok lelkileg is gazdagították.
Péntekre azonban ő is elfáradt. „Kilenc és fél tanórám van egy nap, este kilencig tart a tanítás, utána éjfél körülig szoktam tanulni és készülni a következő órákra, másnap reggel hét órától pedig már reggelizni kell, úgyhogy keveset alszom. Még szombaton is vannak tanórák, vasárnap azonban kipihenhetem magam és utána újult erővel vághatok neki a következő hétnek.”

Gárdonyi Zoltán öröksége
A Kántorképző nem csupán az újításokról, hanem a hagyományőrzésről is szól – tudtuk meg Monostori Ferenc dunamelléki egyházzenei referenstől, az egyházkerületi kántorképző vezetőjétől.
„Idén a százhúsz éve született és negyven éve elhunyt Gárdonyi Zoltán zeneszerzőre, zenetudósra emlékezünk, aki az 1950-es évektől aktívan részt vett a református kántorképzés új rendszerének kialakításában. Hatása ma is érződik a kántorképző tanfolyamok tananyagában és módszertanában, az ő évfolyam beosztási rendszerét használják a mai napig” – fejtette ki Monostori Ferenc.



Gárdonyi Zoltán tanított a budapesti Református Teológiai Akadémián és a debreceni kántorképző tanfolyamokon, az 1959-ben megjelent Református korálkönyv szerkesztője volt, emellett összeállította az 1969-ben kiadott Egyházzenei vezérfonalat, amely hosszú időn át a kántorképzés alapvető segédkönyve volt. Fia, az idén 80 éves Gárdonyi Zsolt pedig a készülő magyar új Korálkönyv szakmai-zeneelméleti lektora is volt. Idén a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány támogatásával átfogó jubileumi programsorozat valósul meg a Gárdonyi-család zenei örökségének jegyében.

A kántorképzés vezetője a tanfolyamról kifejtette: idén valószínűleg nem lesz záróvizsgázó a résztvevők közül, de a tavalyi év kiemelkedő volt ebből a szempontból, mert heten is záróvizsgáztak. Átlagban 2-3 fő szokott végezni egy évben. „Tavaly még én is tanítottam, de idén kevesebben jelentkeztek, mint tavaly, így rám most e téren nem lett szükség. Viszont a három héten át egész nap reggeltől estig az épületben vagyok, hogy rendelkezésre álljak, ha szükség van rám. Az előkészületi időszak intenzív volt számunkra, az első hét után azonban minden megy szépen a maga útján, és ez örömmel és hálával tölt el.”



Barna Bálint
Képek: Barna Bálint, Hegedüs Dávid