Megmaradó címmel szerveztek kárpátaljai családi napot a Kiskunlacházi Református Egyházközségben2026. július 4-én. Áhítatok, előadások, workshopok, kézműves foglalkozások és vásár, különböző gyerekjátékok, közös ebéd és sokféle szabadidős program várta a résztvevőket, lehetőséget adva az Istennel és az egymással való találkozásra, hitük és hovatartozásuk megélésére. A Magyarországon élő kárpátaljai magyarok számára kapcsolódási pontot kínáló rendezvény szervezéséért a Hóvár Egyesület felelt, amely már évek óta elkötelezetten dolgozik a kárpátaljai fiatalok támogatásán, az ötletgazda pedig Himinenc Nándor kiskunlacházi református lelkipásztor volt.

Egy kis Kárpátalja Kiskunlacházán
„A környékünkön rengeteg kárpátaljai magyar él, egyre több kárpátaljai család jelent meg Kiskunlacházán is, ezért már egy ideje gondolkodtam azon, hogy jó lenne szervezni valamit, ami összehoz minket” – mesélt a rendezvény hátteréről Himinenc Nándor lelkipásztor, aki maga is Kárpátaljáról érkezett. „Otthon, Kárpátalján hozzászoktunk a találkozókhoz, egy kerületi családi napon például 7-9 ezer ember is összegyűlhet. A gyülekezeti közösség megélése egyrészt lelki, istenkeresési okokból fontos számunkra, másrészt otthon nem volt más hasonló kulturális program, így hozzászoktunk ahhoz, hogy a magyarságunk megéléséhez nem kapunk máshol terepet, csak az egyházban.”

A lelkész szerint mindezek miatt a kárpátaljai közösségek számára otthon elképzelhetetlen volt, hogy ne az Isten közelében éljenek. Magyarországon azonban sokan akaratlanul is eltávolodnak a gyülekezeti élettől, mert a többnyire kevésbé tradicionális magyarországi közösségekben nem találják a helyüket. „Itt mások az emberek, mások a hagyományok. Ha valaki emiatt távol marad a templomtól, eltávolodhat Istentől is, mert nincs megtartó közössége. Ezért gondolom azt, hogy egy ilyen találkozó megerősítés mindenki számára, aki eljön. Olyan, mintha ezen az alkalmon egy kis Kárpátalját teremtenénk meg.”

Himinenc Nándor első körben csak egy kisebb kiskunlacházi találkozóban gondolkodott, de amikor elkezdett erről beszélgetni néhány barátjával a Hóvár Egyesületből, akkor ők azt mondták, szívesen szerveznének vele egy nagyobb szabású rendezvényt az otthoni kárpátaljai családi napok mintájára. Februártól már tevőlegesen is elkezdték szervezni a lebonyolítást, és a Hóvár Egyesület vállalta magára a szervezés oroszlánrészét.

„Elsőként nem terveztünk címet adni a rendezvénynek, de végül arra jutottunk, ha van neve, nagyobb motivációt érzünk arra, hogy jövőre is megtartsuk. Így lett a neve Megmaradó. Megmaradni Kárpátalján és megmaradni Krisztusban – e köré a két mottó köré szerveződött a családi napunk.”



A megmaradás bibliai útja
Az első alkalomról Kovács Laura Anna kiskunlacházi gyülekezeti tag számolt be részletesen, különleges lelki élményként jellemezve a családi napot, melyet nemcsak a kárpátaljai testvérek szolgálata és dicsőítése tett felejthetetlenné, hanem azok a személyes bizonyságtételek és igei üzenetek is, amelyek a hitben való megmaradásról, az összetartozásról és a reménységről szóltak.

A rendezvény elején Takaró András délpesti esperes osztotta meg személyes emlékeit azokról az időkről, amikor Kárpátaljára látogatott, közelebb hozva a hallgatósághoz az ott élő emberek mindennapjait, küzdelmeit és hűségét.



Bemutatkozott a Hóvár Egyesület is, elmesélve indulásuk történetét, amely korántsem volt egyszerű, azonban kitartásuk és Isten vezetése nyomán szolgálatuk jelentős növekedésnek indult. Programjaik között jelenleg ifjúsági találkozók, lelki hétvégék, táborok, közösségépítő alkalmak és különböző képzések szerepelnek azzal a céllal, hogy a kárpátaljai fiatalok hitben megerősödve találják meg helyüket a mindennapi élet kihívásai között.

Nyitó áhítattal Himinec Nándor lelkipásztor szolgált, aki arról beszélt, milyen is a kárpátaljai emberek kitartása és az élethez való hozzáállása, illetve az otthonukat elhagyók hogyan tudnak megmaradni továbbra is annak, akik odahaza voltak.

A főelőadást Kacsó Géza bátyúi lelkipásztor tartotta Jeremiás könyve 29. fejezetének verseire építve. Jeremiás próféta levelet küldött a babiloni fogságba hurcoltaknak, és ez az előadó szerint párhuzamba állítható a jelenlegi helyzettel: Isten népe különleges helyzetbe került, egy másik országban kell új életet kezdeni úgy, hogy nem tudják, mikor térhetnek vissza.



Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet ilyen körülmények között megmaradni, Kacsó Géza négy lehetséges utat mutatott be:

• Lázadás: Ez ugyan természetes emberi reakció, mégsem vezet célra, hiszen Isten akarata ellen való küzdelemmé válik.
• Bezárkózás: Ha biztos lenne a közeli hazatérés, ez rövid távon megoldásnak tűnhet, ám amikor senki sem tudja, meddig tart a kényszerű távollét, ez az út zsákutcává válik. Miközben az ember a múltba kapaszkodik, Krisztus előre szeretné vezetni.
• Asszimiláció: Ha valaki feladja identitását, kultúráját, nyelvét, hitét azért, hogy könnyebben boldoguljon, a személyes előnyök ellenére hosszú távon elveszíti mindazt, ami igazán meghatározza őt, és már nem tudja értékeit továbbadni a következő nemzedéknek.
• Megmaradás: A bibliai megoldást az jelenti, amikor az ember alkalmazkodik új környezetéhez, becsülettel végzi feladatait, építi életét, miközben hű marad hitéhez, kultúrájához és gyökereihez. Isten arra hív, hogy ott szolgáljunk, ahol éppen vagyunk, ugyanakkor őrizzük meg mindazt, amit Tőle kaptunk. A hazatérés reménye él, de addig is úgy kell élni, hogy legyen miért és legyen hová hazatérni.

A kárpátaljai testvérek feladata ezért nem csupán a túlélés, hanem az is, hogy megőrizzék közösségeiket, hitüket és identitásukat, hogy amikor eljön a hazatérés ideje, otthonuk továbbra is élő közösség legyen.



A nap folyamán különböző workshopokon is részt vehettek az érdeklődők. A Himinecné Ködöböcz Erika vezette foglalkozáson a résztvevők betekintést nyerhettek abba, hogyan érdemes a hagyományok felé terelni a kisgyermekeket. A házasság fontosságáról Himinec Nándor beszélt, kiemelve, hogy annak segítségével könnyen meg lehet maradni Isten és egymás mellett még ilyen különleges helyzetekben is. Molnár Zsolt délegyházi lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyén szerepe is rendkívül jelentős, hiszen megmaradni annak, akik vagyunk, első sorban egyéni döntés. Isten felé fordulva, az ő segítségével lehet megőrizni az alapértékeinket. A negyedik workshop a közösség erejére összpontosított, mivel a közösség tart meg leginkább egy hagyományt. Tóth Ádám vámosatyai lelkipásztor ennek kapcsán a templomba járás fontosságára helyezte a hangsúlyt.

A napot Molnár Zsolt délegyházi lelkipásztor áhítata zárta, alapigéje Pál apostol filippiekhez írt levele 2. fejezetének 15. verse volt: „…ragyogjatok, mint csillagok a világban.”
Az igei üzenet arra bátorított mindenkit, hogy bárhová is sodorja őket az élet, Krisztusban maradjanak meg és életükkel világítsanak környezetük számára, mert a kárpátaljaiak nem egy konkrét közösségben élnek, hanem szerteszét, mint a csillagok az égen.

„Gyülekezeti tagként különösen sokat adott számunkra ez a nap. Nemcsak új ismeretekkel gazdagodtunk, hanem személyes példákat is láthattunk arra, mit jelent a hitben való kitartás. A kárpátaljai testvérek alázata, reménysége és Istenbe vetett bizalma mély benyomást tett ránk. Megmutatták, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet Istenbe kapaszkodni, tőle reménységet meríteni, és továbbadni azt másoknak” – összegezte személyes megélését Kovács Laura Anna kiskunlacházi gyülekezeti tag.

Hozzátette: a Hóvár Egyesület fiataljai és a kárpátaljai testvérek szolgálata egyaránt arról tett bizonyságot, hogy a hit, az összetartozás és a Krisztushoz való hűség olyan értékek, amelyek a legnagyobb megpróbáltatások között is megtartanak bennünket.
„Ezzel az üzenettel térhettünk haza mi is: bárhol élünk, bármekkora kihívásokkal nézünk szembe, Krisztusban megmaradva valóban ragyoghatunk, mint csillagok a világban.”



Hitbeli küldetés
Himinec Nándor lelkipásztort meglepte, milyen sokan eljöttek a rendezvényre. „Legfeljebb 150 főben reménykedtem, a regisztráltak száma azonban felkúszott 210 körülre, abból eljöttek több mint 200-an. Nagyon hálásak vagyunk ezért, valamint azokért a gyülekezeti tagokért is, akik egész nap segítettek a lebonyolításban” – fogalmazott. „Az emberek jól érezték magukat, még a fiatalok is. Elcsíptem egy beszélgetést két harmincas fiatal között, és az egyikük azt fogalmazta meg, milyen jó ez a nap a családok számára.” A lelkész hozzátette: nagy újratalálkozásokra került sor, sokan 5-6 éve nem látták egymást és itt mutatták be egymásnak párjaikat, gyermekeiket. „Amikor kiderül a másikról, hogy a közelben lakik, az lehetőséget ad arra is, hogy a jövőben tartsák egymással a kapcsolatot.”

A családok hátteréről a lelkész elmondta: sokuk már a háború előtt is szét volt szakítva, mert a férfiak évek vagy évtizedek óta külföldön dolgoztak és csak időnként jártak haza. Amikor megkezdődött a háború, először a férfiak jöttek át, a nők pedig körülbelül egy évvel a háború megkezdése után, mert már nem bírták tovább a különlétet. „Személyiségtől is függ, de a kárpátaljai emberre jellemző az, hogy abból a helyzetből igyekszik a legtöbbet kihozni, amiben van. Ez egy új élet. Nem lehet abban élni, hogy egy-két év múlva véget ér a háború, mert lehet, hogy évtizedekig eltart, és lehet, hogy soha nem mehetünk haza. Bármi lehetséges, ezért kell megtartani azt a kárpátaljai gondolatvilágot, amit onnan hozunk. Nekem e mellé hitbeli küldetés, hogy eközben megmaradjunk az Úr Jézusban is.”




Kovács Laura Anna beszámolója és Jakus Ágnes interjúja alapján szerkesztette: Barna Bálint

Képek: Kovács János