Szavakból hidat
Az imádság nemcsak kegyes szavak sorolása, hanem a legbátrabb és legőszintébb önkifejezésünk. A Sófár Református Dicsőítő Iskola kreatív írás és imádság műhelyében a zsoltárok lüktetésétől a modern kreatív írásig kerestük azt a saját nyelvet, amelyen sallangok nélkül szólíthatjuk meg Istent. Nem irodalomórát tartottunk: itt a papírra vetett kételyek, a „talált tárgyakból” gyúrt fohászok és a csend szavai építették fel közös liturgiánkat. A műhely résztvevőinek tolla az imádság eszközévé vált egy támogató, alkotó közösségben. Többen saját hangjukra leltek a csöndben. Tematikus hetünkön az ő írásaikból válogattak a műhelyvezetők, Dorozsmai-Szabó Eszter és Kardos-Pályi Ildikó.

Az imádság nem csak szó, hanem jelenlét. Séta a tábor területén, minden érzékszervünkkel érzékeltük a körülöttünk élő világot. A résztvevők visszahoztak egy-egy érzést, tárgyat, képet kintről, ebből alkottuk meg egyéni 3 soros haikuinkat.

 

Kósa Gergely
 

Szárazságos lét

Fonnyadó lombkorona

Halál fullánkja?

 

 

Szatmári Anita
 

Nyitott ablaknál

tűleveleket ringat

hiányod karja.

 

Éretlen bogyó

a zöld tenger ölében

egy viszonyforma.

 

Kihűlt helyeden

néma fa meséli el

aki lehetnél.

 

 

Bognár Lilla
 

Döntöm falamat

rosszul érezlek téged

de nem magamat

 

 

Berényi-Jerebák Anikó
 

Posvány rejteke,

hull a csillag a hangra:

mocsári szentség

 

Szárnyas zenekar

kalapálja a csendet:

békés zűrzavar.

 

 

Erdélyi Kamilla
 

Feszült egekben

forgószél viszi lelkem.

Kiabálni ér.

 

Elvitte a szél

Ott tekereg fent a fán

Bolond, aki látja.