Bárkások útravalója

Nagyon sok traumát, kudarcot, bántalmazást, magányt hoztak magukkal a gyerekek az idei Bárka táborba. Becze Orsolya arról mesélt nekünk, hogyan lehetett visszaadni nekik a reményt.

Véget ért a nyár, és ezzel lezárultak a hátrányos helyzetű gyerekek speciális táboroztatását vállaló Bárka Tábor idei turnusai is. Az első év élményeiről és pedagógiai tapasztalatairól beszélgettünk Becze Orsolyával, a projekt szakmai vezetőjével.



Milyen érzéssel fejeztétek be az idei táboroztatásokat?

Sok felemelő érzés kavarog bennem: büszkeség, hála, öröm. Ugyanakkor nehéz elengedni, hiszen ez erős lelki kapocs a gyerekekkel, a kísérőkkel és a szakmai stábbal; azokkal, akikkel együtt osztoztunk az élményeken. Gyerekeknek örömet szerezni felemelő érzés. Ezért elismerést kapni – akár egy mosolyban, egy ölelésben, Facebook-bejegyzésben, üzenetben vagy a hálásan könnyes gyerekszemekben, a stáb áldozatos munkájában, a kísérő pedagógusok, kollégák elismerő szavaiban – a legmeghatóbb gesztus, amit egy szakmai vezető a munkájáért kaphat. Hihetetlenül büszke vagyok arra, amit alkottunk, a csapatunkra, a Kalandok és Álmok Élménypedagógia Szakmai Műhely jeles szakembereire, az önkéntesekre, a közös sikerünkre. Hálával tartozunk emberfeletti munkájukért, személyiségükért, hozzáállásukért és elhivatottságukért.

Valami egészen rendkívülit alkottunk, egy másik valóságot teremtve, ahol mindenki szeret és elfogad mindenkit, ahol érték a másság, ahol mindenki kap lehetőséget. Ahol a különleges bánásmódot igénylő gyerek – elhagyva azt a védőhálót, amin túl eddig soha egy lépést sem tett – önfeledten táncol a tömegben, fellép a Bárka Faktor színpadán, élménypedagógia-foglalkozásokon vesz részt integrált csoportban. Ahol a kudarcok sorozatát átélt fiatalok körében működik a konstruktív konfliktuskezelés; ahol a tiltás vagy a fenyítés, a büntetés vagy a címkézés nem bizonyulnak hasznosnak. Ahol a cigány és nem cigány kisgyerek együtt nemezel a magyarság értékeinek megőrzése jegyében, ahol a siket jelelni tanítja ép hallású tábortársát, ahol nem számít a különböző bőrszín, a szociális háttér, az eltérő képességek – csak GYEREKEK vannak. És egy nagyszerű szakmai stáb, amelynek tagjai ölelnek, támogatnak és felemelnek, mesélnek, meghallgatnak, játszanak, sírnak, nevetnek és megnevettetnek, és végtelenül szeretnek. Személy szerint más lettem, különb emberré váltam. Azzal, hogy segítettünk, reményt adtunk ezeknek a gyerekeknek, minden új perspektívába került. Megtapasztaltam, hogy az élet minden útvesztőjére van kiút.



Mennyire fárasztott le és mennyire töltött fel titeket a tábor?

Az a pár nap, amit együtt töltünk, igen intenzív, mind a táborozók, mind a táboroztatók számára. Fizikailag kétségtelenül fárasztó, néha még a gyerekeknek is, de lelkileg hatalmas feltöltődést jelent. Látni azt, hogy a kudarcok sorozatát átélt gyerekek is jól tudják érezni magukat, tudnak önfeledten játszani, mosolyogni. A gyerekek minden csepp törődést és odafigyelést sokszorosan adnak vissza nekünk. A tábor végén nem látunk mást, csak ölelkező gyerekeket, akik a felnőttek nyakába borulva sírnak, hogy vége a tábornak. Mi ezt visszük magunkkal, ők meg a reményt, hogy a világ lehet biztonságos és kiszámítható, hogy ők is értékesek és szerethetők.

Mivel telt egy átlagos napotok a táboroztatások során?

A táborszervezők mindenapjait elsősorban a mindenki számára biztonságos környezet és az adminisztrációs háttér biztosítása, továbbá a megbeszélések töltik ki a turnusok alatt. Ez egy pontosan felépített, percről-percre megtervezett tábor. Ez volt a működés első éve, és ezért is nagyon fontos volt a szakmai koncepció pontos kidolgozása, ami mellett mégis sokszor kellett újratervezni az előre nem látható körülményekhez igazodva. Fontos a stábbal, a szakmai megvalósítókkal, a kísérő pedagógusokkal, a biztonságért felelős kollégákkal, a külső partnerekkel való magas szintű együttműködés.

Az önkéntesek – a Bárka fogalomkörben a Fedélzetmesterek – felelnek a táborozók napi rutinfeladatainak ellátásáért. Ébresztik a gyerekeket, gondoskodnak az öltözködésről, a tisztaságról, a mindennapi higiéniáról, segítik a kulturált étkezést, kézműves foglalkozásokat és szórakoztató programot tartanak a csendes pihenőben, strandra kísérik a gyerekeket, az esti program után pedig segédkeznek a takarodó körüli feladatok ellátásában.

A Kormányosok képzett animátorok, az ő területük a tábor valamennyi szabadidős programja. Összeállítják és levezetik a szabadidős programok játékait, megjelenítik a tábor keretmeséjét, gondoskodnak a sportról, a zenés és táncos foglalkozásokról, a jelmezes előadásokról, illetve a strandolásról és a Balaton-parti programokról is.

A Kapitányok élménypedagógiai előképzettséggel rendelkeznek, ők a délelőtti foglalkozások megtervezői és lebonyolítói. A feladatuk a szociális kompetenciák fejlesztésére alkalmas játékok és gyakorlatok összeállítása, levezetése és feldolgozása.



És ne feledkezzünk meg a Halászokról sem! Egyházunk nemcsak a szociális segítés lehetőségét és kötelezettségét látta a táborban, hanem az örömhír továbbadásának lehetőségét és kötelezettségét is. Ez számunkra nagyon fontos. Olyanokhoz tudott szólni a Bárkán keresztül Isten igéje, akiknek az átlagembernél is nagyobb szükségük van arra, hogy megérezzék Krisztus szeretetét és gondviselését. Ezért nagy hangsúlyt helyeztünk keresztyén hitünk megmutatására, közös megélésére és mélyítésére is. A felkért lelkészek, a gyerekekkel érkező kísérők, valamint önkéntes teológushallgatók a reggeli napi játékos áhítatok megtartásával, lefekvés előtti igei zárásokkal, lelki beszélgetésekkel, imaközösségekkel, dicsőítő délutánokkal, istentisztelettel nyújtottak támogatást és imahátteret. Így tölti be a tábor azt a szerepet, amelyre hivatottak vagyunk az egyházban: az evangélium továbbadását. A bárka-motívum itt sem véletlen: a hét igei tematikáját végigkísérték a Biblia „vizes” történetei (illeszkedve a napi élménypedagógiai célokhoz is), Nóé történetével keretezve az eseményeket. A záró istentiszteleten a szivárvány mintájára színes karkötőt kaptak a gyermekek a szövetségkötésünk emlékéül.

Nem volt túl sok a kötött program mennyisége egy napra? Volt idő kikapcsolódni, pihenni is?

A Bárka felzárkózási célú, integrációs, esélyteremtő és képesség-kibontakoztató, élménypedagógiai alapú fejlesztőtábor. De ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek nem is játszanak. Olyan játékokat játszanak, amelyek erősebben hatnak az érzelmekre, az átlagnál mélyebben érintik meg őket, nagyobb kihívást jelentenek számukra, és így sokszor nyújtanak életre szóló élményeket. A gyerekek játékokon keresztül, gyakorlatokat megoldva tanulnak, valódi kalandok táplálják a tapasztalást. Ez a tevékenykedve tanulás a mélyszegénységből jövő gyermekek sajátosságaihoz jobban illeszkedik, mint a számukra nehezen értelmezhető írott információ. A csoportos, kooperatív tanulásszervezéssel pedig gyakorolhatják a felelősségvállalást. Ettől fejlődik értelmi képességük, körvonalazódik önismeretük, önbecsülésük, így ez az énfejlődés szempontjából is meghatározó. Az egészségtudatos, egészségfejlesztő tartalmak közvetítésére is ügyelünk a foglalkozások során.

Ez a szemlélet a Kalandok és Álmok Élménypedagógiai Szakmai Műhely által kidolgozott módszertanon alapszik. Ezek az elvek a programok minden egyes részében megjelennek, és a megvalósításért is a Szakmai Műhely felel, amely közel húszéves múltra tekint vissza a gyerektáborozás, az élménypedagógia és az animáció terén. A felkért szakemberek magasan képzett, felelős, megfelelő pedagógiai gyakorlattal és háttérrel rendelkező fiatalok, lelkes animátorok, illetve tapasztalt pedagógusok, élménypedagógiai trénerek. Mindent megtesznek azért, napi tizennyolc órákat dolgozva, hogy ez a tábor kellemes nyári élmény és fejlődési lehetőség is legyen a gyermekek számára. Ezt a csapatot a Zsinati Iroda által toborzott önkéntesek teszik teljessé, ők látva el a táborban a gyerekek felügyeletét. Így válik az önkéntesség és a finanszírozott munka összefonódva a rászoruló gyerekek érdekében végzett szolgálattá.

Mire volt elég ez a pár táborban töltött nap?

Nagyon sok traumát, kudarcot elszenvedett, bántott, magára hagyott gyerekkel találkoztunk. Az élménypedagógia hihetetlen erővel hatott rájuk, mivel erős érzelmi tartalommal bír, viszonylag könnyen szembesít a sikerrel, teljesíthetővé teszi a kihívásokat, átélhetővé a kudarcokat, ami pozitív és fejlesztő hatású. Az elismerés és a dicséret beépüléséhez persze idő kell, de azt tapasztaltuk, hogy ha öt napon át kitartóan közvetítjük feléjük, ez a pozitív megerősítés a tábor végére felépít a fiatalban egy önmagáról alkotott, szerethető képet.

Egy védett és támogató közegben, a csoport megtartó erejére támaszkodva a kudarcot is könnyebb kezelni. Ez a tanulási élmény segített a gyerekeknek azt is felismerni, hogy igenis használhatnak egy felnőttet arra, hogy megoldjon egy feladatot, teljesítsen egy kihívást. Azáltal, hogy megtapasztalták, hogy bízhatnak valakiben, könnyebben fognak megbízni másokban is.



Ahogy egyik élménypedagógusunk, Prohászka Szandra (Kalandok és Álmok) megfogalmazta: „Idén nyáron megváltoztattuk kétszáz gyermek felnőttbe, életbe vetett hitét. Tudom, hogy ugyanabba a világba adjuk őket vissza, de van, amire tudnak emlékezni, és képesek elhinni, hogy a világ nemcsak olyan, amit ők ismernek, hanem olyan is, amilyenné szeretettel tehetik.”

A játékok során folyamatosan gyakorolták az egymáshoz való alkalmazkodást, együttműködést, a kölcsönös kommunikációt is, elfogadva a másikat, akár sikeresebb, akár nem. És éppen ez az elfogadás az integráció alapfeltétele.

Mit adott a tábor a gyerekeknek, amit utána magukkal vihetnek?

A sok fantasztikus élményen és a reményen túl, hogy létezik másfajta valóság is, Istenbe vetett hitében is megerősítést nyer és elmélyül, aki felszáll a Bárkára. A búcsú mindig fájdalmas, de fontos, hogy megmutassuk és elmondjuk a gyerekeknek, hogy útjuk további részén már nincsenek egyedül. Új útitársuk, az Igéből megismert Isten van velük, aki gondot visel lépteikre, oltalmaz és megtart minden megpróbáltatásukban.

A szervezőknek, önkénteseknek, animátoroknak mit adhatott az idei táboroztatás?

A tábor nemcsak a gyerekekre volt pozitív hatással, de a stáb minden tagjára is. A fejlődés és az új szakmai kihívások terepe volt. Kilépve saját komfortzónánkból, összezárva kétszáz nehéz sorsú gyerekkel megtapasztaltuk, mennyire felemelő érzés adni, valamint azt, hogy tiszta szeretettel, odafigyeléssel és egy kis élménypedagógiával csodákra vagyunk képesek. Egyben lehetőség is a lelki feltöltődésre.

Balogh Róbert jánoshalmi lelkipásztor úgy érzi, soha nem adott még ennyi energiát egy táborba sem, de soha nem is kapott ennyi áldást. Azt sem gondolta volna, hogy valaha látni fogja, hogy a hatalmas Balatonszárszói SDG konferenciaközpontban nem lesz elég a szék, mert annyian vagyunk – amit nagyrészt a nehéz sorsú gyerekek töltöttek meg. „Végtelenül büszke vagyok a református egyházra, hogy ezt megszervezte. Előre tovább Krisztusért, és ezekért a srácokért, hogy együtt állhassunk oda a kegyelem királyi székéhez!”



Milyennek ítélitek az első évet?

Minden turnus után levontuk a tanulságokat. És az egyik legnagyobb tanulság, hogy a traumatizáció témájának több szakmai figyelmet kell szentelni – azoknak a gyerekeknek, akiket a szülők elhagytak, lemondtak róluk vagy nem nevelik, esetleg a gyermekvédelmi rendszer emelte ki őket a családból és nevelőszülőknél élnek. A szakirodalomból tudjuk, hogy a kiemelés traumatikus, a gyerekek körében sajnos gyakori az érzelmi és fizikai elhanyagolás, és ennek következményeként az agresszív megnyilvánulások. A tábor eddigi tapasztalatai azt is bizonyítják, hogy szakmai felügyelet mellett kialakult bizalmi légkörben, szeretettel és odafigyeléssel beindítható az elmozdulás. Ez megerősít abban, hogy folytatni kell ezt a munkát. Van ehhez egy csodálatos eszközünk, az élménypedagógia. De annak érdekében, hogy élménypedagógusaink kompetensebben és magabiztosabban tudjanak segíteni, fontos, hogy felruházzuk őket az agressziókezelés és traumakezelés eszközeivel is.

Mik a tervek a jövő évre nézve?

A szakmai igényesség alapvető, ezért a jövőre nézve az elsődleges, hogy az idei év tapasztalatai alapján értékeljük a lezajlott turnusokat, folyamatosan fejlesszünk és korrigáljunk, hogy magas szakmai színvonalon tudjuk táborainkat megvalósítani. Fontos a csapat egyben tartása, támogatása, különböző fórumok szervezése, hogy őszintén beszélgessünk egymással a sikerekről és a kihívásokról egyaránt. Együtt gondolkodva tudatosabban dolgozhatunk táboraink sikeréért.


Képek: Vargosz (reformatus.hu) és Kalandok és Álmok Szakmai Műhely