Az eseménysorozatot a templomban, a templomkertben és a régi református népiskola épületeiben és udvarán tartották meg, ahol az érkezőket egy különleges emlékezetkapu fogadta. Itt a jeles napra magukkal hozott virágokat tehették vázákba, a hálafalra pedig a templomhoz kapcsolódó üzeneteket írhattak fel.

Koncz Hunor Attila kosdi lelkipásztor kérdésünkre elmondta: az év elején a presbitériummal együtt azt fogalmazták meg, hogy szeretnék kinyitni a gyülekezetet a falu felé, megszólítani, és elérni a hitüket aktívan nem gyakorló reformátusokat. Feléjük szerettek volna szolgálni egy komolyabb eseménnyel. Ehhez először a romos templomkert rendezésébe fogtak, amely mostanra megújulva és megszépülve alkalmassá vált egy nagy közösségi rendezvény helyszínéül. A „születésnapi” programra okot adott a 240 éves templom, fontos mozgatórugó pedig a misszió volt.
„A misszión keresztül felfedeztük újra a saját történetünket, amit szeretnénk megoszthatóvá tenni, hogy másokat is bevonjon, mert mi is ezt éltük meg” – nyilatkozta a lelkipásztor. A közösségépítésre vonatkozó látását a lelkész Haggeus próféta igéjén keresztül kapta, még akkor, amikor meghívást kapott Kosdra: „Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok…” (Haggeus 2,9) Felidézte, hogy hét évvel ezelőtt ide kerülve egy megosztott, megtört közösség újjászervezése volt a fő feladata. A gyülekezet értékeként pedig kiemelte az élni akarást, a tettrekészséget és egy megbízható, lelkes szolgáló csapatot, akikkel együtt álmodták és valósították meg a hálaadó napot.

A rendezvény szervezői csapatában részt vett Kurdy Fehér János író, költő, filmes alkotó is, szintén a kosdi gyülekezet aktív tagja. A koncepcióval kapcsolatban kifejtette: egyrészt történelmi szemszögből szándékoztak bemutatni, hogy mit jelentett a templomépítés és azzal együtt hitvallásunkat megvédeni a nehéz időben. Másrészt céljuk volt megszólítani a híveket, visszahívni a közösség kötelékébe, hogy épülhessen, fejlődhessen a közösség. Kiemelte a megfiatalodott, igyekvő presbitérium szorgalmas munkáját, valamint a lelkész és felesége áldozatos újjáépítő szolgálatát.

A hálaadó nap istentisztelettel kezdődött az ünnepelt templomban, ahol Koncz Hunor Attila lelkipásztor köszöntőjében elmondta: egy kicsit átalakult a megszokott templomtér, a 240 év történetének tárgyi emlékeit állították ki, közöttük a 17. századból való kelyhet, valamint régi anyakönyveket, úrvacsorai kellékeket. Péter első levele 2. fejezet 4-5. versei alapján hirdetett igét: „...ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.” Röviden összefoglalta a kosdi gyülekezet és a templom történetét, felidézve a kezdetek nehézségeit, és hangsúlyozva azt az élni akarást, bátorságot, hitet, amivel az elődök elérték, hogy itt templom épülhetett. Most is olyan időket élünk, amikor szükség van lelki otthonra és valódi emberi kapcsolatokra – mondta a gyülekezetvezető. A lelki ház fizikai hely, de valójában közösség is, ahol békekötés történik ember és ember között, mert mi magunk is megbékélünk az Istennel. A vele való találkozás tud minket egymáshoz kapcsolódó, élő kövekké tenni. Járuljunk Jézushoz, ő az első számú élő kő, aki halálával és feltámadásával megmutatta Isten szeretetét, és elindítja a változást a szívünkben, életünkben! Ha vele találkozunk, élővé válhatunk, ha megérint minket Isten kegyelme, szeretete, akkor lelki otthonná, templommá válunk, és így tudunk a helyünkre kerülve őrá mutatni – fejtette ki a lelkipásztor.

Az ünnepi liturgiába rövid igei szolgálattal és imádsággal kapcsolódott be a gyülekezet két korábbi lelkésze, Pintér Gyula és Márkus Gábor. Jelen volt a felvidéki Perbete testvérgyülekezetének küldöttsége. Vezetőjük, Erdélyi Zoltán köszöntőjében felidézte, hogy a Vác és Esztergom környéki reformátusok sorsa hasonlóan alakult, az ő templomuk csak fél évvel épült korábban, mint a kosdi, és a két gyülekezet kapcsolata több mint nyolcvan évre nyúlik vissza. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a kövekből jól megépített templomba az emberek tudnak fényt hozni, hogy otthonná váljon Isten dicsőségére. A kosdi baptista gyülekezet nevében Léman Jenő a 100. zsoltár soraival köszöntötte az ünneplő közösséget.

Az istentisztelet után ebédre gyűlt össze az ünneplő közösség a templomkertben, közben pedig kezdetét vette az egyházközség történetét és a templom felépítését bemutató tárlatvezetés, melynek során az igazán vállalkozó kedvűek még a padlást és a templomtornyot is bejárhatták. A több turnusos kiállításvezetést építészeti-műszaki szempontból Bandur-Juhász Emőke presbiter mutatta be, szellemi-történeti megközelítésből pedig Kurdy Fehér János.

Ebéd után Miként is volt? címmel pódiumbeszélgetésre került sor a korábbi kosdi lelkészek, Pintér Gyula és Márkus Gábor részvételével. Fónagy Miklós nyugalmazott esperes – aki 1989–2000 között volt itt lelkész –, személyesen nem tudott jelen lenni, visszaemlékező levelét a beszélgetés moderátora, Koncz Hunor Attila olvasta fel. Ezt követően kérdéseket tett fel szolgatársainak egyebek mellett arról, hogy mit jelent a közösség építése a gyülekezetben, mit végezhet el ebből az ember és mit az Úr Isten. A lelkészek beszéltek arról is, hogy életük, szolgálatuk során milyen akadályokba, kétségekbe ütköztek a közösséget illetően, és személyes történeteken keresztül megosztották, milyen csoda történt velük eközben. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen tanácsot adnának a mai gyülekezetnek, az alázatot, az elkötelezettséget és egymás elfogadását emelték ki.

Ezután következett a Kő és hűség című színmű, amelyet az ifisek csoportja adott elő prózában, a végén pedig a lelkész gitárkíséretével egy betétdalt énekeltek. A színdarab írója, Kurdy Fehér János az ötletet a nyelv tájat tükröző funkciójából merítette, így szimbólumként szerepelnek a Naszály hegy – amelynek lábánál a település fekszik –, a közelben folyó Duna és a kertben álló két ódon hársfa, melyek úgy szólalnak meg, mint az emlékezet és a kosdi táj hangjai. A szerző e rövid művel a konkrét és a szimbolikus templomépítést kívánta megjeleníteni úgy, ahogyan azt e táj elfogadta, hiszen látványként is beletartozik a templom, a torony és az a református kultúra, amelyet a gyülekezet megél minden nap.

A délután folyamán zajlott a templomélmény-, templomrajz-kiállítás eredményhirdetése is, ezzel párhuzamosan pedig Templomprózák címmel tartottak szépirodalmi felolvasást az udvari sátorban. A közös énektanulásra szánt félóra után filmbemutató következett Kosd 1786 címmel. A mesterséges intelligencia és a szorgos alkotók kisfilmfantáziája a történelem kontextusába helyezve mesélte el a református gyülekezet megalakulását, templomépítését és mindennapi küzdelmeit. Ezután interaktív, csoportos kvízversenyt rendeztek a születésnapon megosztott számos történelmi tény és érdekesség alapján.

A hálaadó nap egyik fontos mozzanataként felvágták a templom hatalmas születésnapi tortáját, a nap végén pedig hálaadó zárókoncertet rendeztek a templomban az erdőkertesi Uriel zenekar dicsőítő szolgálatával.

A rendezvény alatt folyamatos gyermekfelügyeletet biztosítottak a családoknak különféle foglalkoztató programokkal (kosárhinta, trambulin, homokozó, arcfestés, csillámtetoválás, hajfonás, makettépítés, kézműves foglalkozás).

Képek: Csoma Szilvia – Ginger&Lime Photography és Fehér Dániel

Az alábbi galériákban még több fotó megtekinthető az ünnepi alkalomról: