Az evangéliumot még nem ismerő városlakókért, a város és az egyház vezetőiért, elkötelezett szolgálókért és a keresztyének közbenjáró lelkületéért is imádkoztak a hívek. A kiscsoportos imaközösségekben ismeretlenek is együtt könyörögtek a Lélek vezetésével azokért, akik befolyással vannak a társadalomra, csakúgy, mint a vezetettekért vagy a kiszolgáltottakért. Imák hangzottak a pedagógusokért, a diákokért, a szülőkért, a közéleti szereplőkért, az egészségügyben dolgozókért, az úton levőkért is.

Ezt megelőzően a résztvevők bűnbánatot tartva fordultak el saját bálványaiktól. Lovas András református lelkész úgy fogalmazott, minden, amitől jövőnk biztonságát, a gyógyulást és a szabadulást reméljük, bálvány, hiszen ezeket csak Isten adhatja meg. „Leggyakrabban a pénz és a hatalom lépnek Isten imádatának helyére. Amikor ezekhez fordulunk segítségért, elveszítjük, amiért Isten népe vagyunk” – mondta.

Hogy mit jelent kizárólag az Urat szolgálni és szeretni teljes szívvel, azzal kapcsolatban Kálvin Jánosnak az első parancsolathoz fűzött értelmezése keretezte az est első részét. Isten imádása, a belé vetett bizalom, az Ő segítségül hívása és a hálaadás állomásai közben volt lehetőség a bűnök megvallására is, a Budapesten élők lelki megújulásáért való közbenjárást követően pedig Isten magasztalásával ért véget az este. A közbenjárást egyénileg és közösségben is folytathatja bárki, aki szeretné Istent imádni, szívén viseli egyháza jövőjét és azokat az embereket, akik még nem ismerik az Urat.

Képek: Füle Tamás