A megújult templomért és a reformáció örökségéért is hálát adott október 31-én, vasárnap a szalkszentmártoni református gyülekezet. Káposztás Tibor polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott: a megújult templom nemcsak esztétikailag emeli a település szépségét, de a keresztyén kultúra megőrzésének fontos pillére is. „A keresztyén tanítás kultúránk és életmódunk alapja, Isten háza ezért számunkra egyszerre őrhely, találkozási pont, menedék, ahol erőt gyűjthetünk, valamint szimbóluma annak, hogy kik vagyunk és hová tartozunk.” Az épületre ráfért a tatarozás, hiszen utoljára 1992-ben újították fel, akkor is csak részlegesen. A szemet gyönyörködtető épület igazi értékét azonban a lelkipásztor közösségteremtő munkája adja, amely a település minden lakosának szól, hiszen az emberélet legkiemeltebb pillanataiban nem hívő emberek is betérnek Isten házába – tette hozzá.

Alföldy-Boruss Dezső nyugalmazott lelkipásztor ünnepi beszédében elmondta: sok lenyűgöző szépségű templomot látott szerte Európában, de számára egyik sem jelentett annyit, mint a magyar református templom a maga egyszerűségével, áhítatával és az ott elhangzó üzenettel. „A legszebb a mi templomunk, már csak azért is, mert itt kereszteltek meg mindenkit a családjainkban, az ősszüleinket is. Itt konfirmáltunk, itt kötöttünk házasságot és itt vigasztalódtunk.”

A templom a megmaradás helye volt már a reformáció korában is, amikor az ország három részre szakadt – tette hozzá. „A reformáció korabeli ember lába földbe gyökerezett, mert értette az anyanyelvén hangzó prédikációt, és a szívéhez is elért az üzenet, hogy szeret az Isten: Jézus Krisztusban gyógyulást és szabadulást ad. A reformáció lelki ébredés volt, Isten pedig ma is gyógyírként adja az Igét: a Szentírás vigasz gyászunkban és bátorítás a bajban.”

„Lehet-e szebben ünnepelni a reformációt, mint a templom megújulásával? A kérdés költői, a válasz mégis az, hogy lehet: lelki megújulással” – kezdte ünnepi igehirdetését Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Az egyházvezető a Galatákhoz írt levél 5. részének 1-6. verse alapján arról beszélt, hogy a nemzet és az egyes ember szabadsága is a Krisztusban kapott szabadságban valósulhat meg. „Krisztus szabadságra szabadított meg bennünket. Ez az egy számít. Újra és újra odafordulni ahhoz az egyhez – ez a reformáció, ez mindannyiunk feladata. És ezért nincs vége a reformációnak, mert sok minden el akarja takarni azt az egyet.” Akár sok minden odatolakodna az életünkbe, akár semmi másunk nincs, egyedüli vigasztalásunk a középpontban, Krisztusban van – hangsúlyozta a püspök. „Minél inkább együtt keressük Krisztust, annál inkább közeledünk egymáshoz is. Erre a keresztyén egységre pedig szüksége van rajtunk kívül ennek a nemzetnek, a Kárpát-medencének, Európának is. Aki felismeri ezt az Egyet az élete közepén, elkezd munkálkodni, és építeni fog: templomot, iskolát, életet, kultúrát, gazdaságot; gyógyítani, szolgálni, tanítani fog. Ez a sok abból az Egyből jön, Jézus Krisztusból, és ha így van, akkor az jó tanítás lesz.”

A szalkszentmártoni gyülekezetet a reformáció idején feltehetőleg Szegedi Kis István ráckevei lelkész, dunamelléki püspök pásztorolta. Az egyházközség anyakönyvei 1740- től folyamatosak, a korábbi idők írásos anyagait egy pestises lelkipásztor minden tárgyával együtt elégették. Legrégebbi kegytárgyuk az 1638-ból származó aranyozott ezüst kenyérosztó tál. A református templom számos különleges jeggyel bír: vakárkádos kiképzésű, azaz boltíveinek felfalazása nem a külső falsíkon, hanem belül történt. Országosan is egyedi az úrasztalába épített ón keresztelőmedencéje, és a „beteg asszony padja”, amelyet 1823-ban készíttetett az akkori lelkipásztor betegeskedő felesége számára. A jelenlegi felújítás során többek között a tetőt, a tornyot és a toronyórát, a nyílászárókat, a külső és belső falazatot, a templom körüli tereket és a kerítést is javították összesen 375 millió forint értékben – kisebb részben saját forrásból, nagyobbrészt pedig kormányzati támogatásból. A gyülekezeti ház közösségi összefogásból épült, 2012-ben adták át. A parókia felújítása még hátravan.

Alföldy-Boruss Dániel, a gyülekezet lelkipásztora elmondta: öt évvel ezelőtt kezdtek adománygyűjtésbe a templom felújítására. „Őszintén szólva belőlem is sokszor hiányzott a hit, hogy valaha is fel fogjuk tudni újítani ezt a templomot. Isten úgy erősített meg engem, hogy küldött egy gyermeket, aki a saját adományát hozta el, ötvenezer forintot. Mások szíve is megnyílt, érkeztek a felajánlások, összegyűlt csaknem 4 millió forint, éppen annyi, amennyiből az összes felújítási tervet, műemléki engedélyt meg tudtuk szerezni. Azután Isten türelemre tanított minket, majd a legutolsó nap, legutolsó óráján az összegyűjtött adományainkat megszázszorozta. Ez a csoda.” A lelkész köszönetet mondott minden adományozónak, a magyar kormánynak és a felújítás lebonyolításában részt vevő szakembereknek.

Nagy István agrárminiszter köszöntőjében párhuzamot vont a templom és a természet között. Mint mondta, a hívő emberek, csakúgy, mint a gazdák, magot vetnek, kigyomlálják, ami nem való a földbe, aggódó szívvel nézik, hogy növekszik-e a termés, és aztán hálát adnak, ha bőséges. „Egy templom felújítása a legjobb befektetés a jövőbe – erre épül a hitünk, a hagyományunk és a kultúránk. És ahogy a földet, úgy a templomot is gyermekeinktől és unokáinktól kaptuk kölcsön.”

A hitük mellett bátran kiálló reformátorok emlékéhez akkor lehetnek hűek a mai reformátusok, ha bátran szembe mernek szállni az olyan jogtalanságokkal szemben, mint amelyek napjainkban Nyugat-Európában érik a hitvalló keresztényeket – ezt már Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár mondta. Ez csakis felekezetközi összefogással mehet végbe – tette hozzá. „Ezért támogatjuk egy-egy templom megerősítésével a közösség megerősödését. Ha önök lelki tartalommal is megtöltik ezt a helyet, akkor a kereszténység megmarad, és mi tudunk Nyugat-Európába hittérítőket küldeni, ahogy ezer évvel ezelőtt ők küldtek hozzánk.”

Képek: Fekete István, Mészáros Zsoltné