Az ünnepi istentiszteleten elhangzó igehirdetés két alapigéje a bibliaolvasó kalauz szerinti szakasz (Róma 16,17-20), valamint a gyülekezet történetének igei mottója (Ézsaiás 56,6-7) volt.  „Van-e annál nagyobb öröm a keresztyén ember életében, hogy az Ige odatalál hozzá? Azt is mondhatnám, hogy van-e nagyobb megrendülés – mert van olyan öröm, amely megrendít?” – fogalmazott igehirdetésében Balog Zoltán dunamelléki püspök. „Ti, árpádföldiek nem mentetek bizonytalanra az ézsaiási Ige kiválasztásakor, hiszen a prófécia összekapcsolja Isten házát és az örömöt.”

Mint mondta, Pál apostol levelében is együtt van a közösség, az egyház, a gyülekezet és az öröm. Közös pontként hangsúlyozta továbbá, hogy az öröm Istentől van, és az egyház tagjainak a hűsége az, ami az örömöt jelenti. „A próféták és apostolok közös üzenete, hogy találkozzunk ebben az örömben. Lehet örülni a fogságból hazatérve vagy a fogságba indulva, és lehet itt, a nagyváros szélén is.” Hozzátette: a szentírókat az Istentől kapott öröm emelte ki a helyzetükből, az árpádföldi gyülekezet örömében pedig az, hogy 2014 óta egyetlen év sem volt, amikor az egyházközség területén ne épült-szépült volna valami. „Az örömöt nem szerezzük, nem kapjuk, hanem kegyelemből adatik azoknak, akik csatlakoznak az Úrhoz.”

A római levélben található páli figyelmeztetés kapcsán a püspök így folytatta: „Ha hűségesek voltatok az építésben, legyetek azok a szellemi küzdelemben is, amelyben nehezebb megállni. Pál azt mondja: amit meg kell védenünk, az a fegyverünk is: az, hogy ragaszkodjunk a tanításhoz.”

Balog Zoltán utalt az igében található botránkozás szó görög eredetijére (σκάνδαλον – skandalon), amely álcázott csapdát is jelent. „Krisztus tanításával is meg lehet tenni, mintha az lenne az alap. De sokszor csak a felszín, közben alul üresség van, és ha valaki rálép, beszakad.” Igehirdetését azzal zárta, hogy Isten mindannyiunknak odaadta az Igéjét, ő az, aki időszerűvé teszi, és hogy Isten a harcok közepén is békességet hoz a népére.

Imádságát követően Nyikos András, a gyülekezet lelkipásztora kérdést intézett az ünneplők felé: „Mi jut elsőként eszünkbe a templomról? Vajon elhangzana-e az öröm? És ha igen, hányadik helyen?” A pásztor köszöntötte az istentiszteleten megjelenteket, majd a gyülekezethez fordult: „Ennek a történetnek ti vagytok a főszereplői. Isten dicsőségén túl ez arról szól, hogy itt vannak olyanok, akikhez eljutott az Igéje.” A lelkész felidézte, hogy a templom 1936-ban épült fel az itt élők kezdeményezésére, és 1950-ig, „Nagy-Budapest” létrejöttéig egy vidéki gyülekezet lelki otthona volt. „Az 50. jubileum alkalmával az épületet felújították, 2002-ben pedig egy nagyobb bővítés következett: a meghosszabbított teret le lehet választani, és azt gyülekezeti teremként használjuk.”

Az árpádföldi gyülekezet a múlt évtized elején indult el az önállósodás útján: 2014-ben missziói, 2016-ban pedig anyaegyházközség lett. „Sok-sok örömet és csodát éltünk át, és találkoztunk kihívásokkal, nehézségekkel is. Ma azonban a lelki növekedést kívánjuk ünnepelni” – fogalmazott a lelkész, aki szerint a tavaly felépített torony azért is mérföldkőnek számít a közösség életében, mert a templomépület sokáig eltűnt a családi házak között. „A torony és a benne lévő harang az égre mutató jel, hogy itt él egy gyülekezet, Isten árpádföldi református népe.” A tavalyi felújítások kapcsán megemlítette, hogy megtörtént a templom külső és belső festése, a térkövezés, klímaberendezésekkel korszerűsödött az épület fűtése, illetve a parókián is zajlottak felújítási, szobaleválasztási munkálatok. Nyikos András háláját fejezte ki a támogatásokért a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a XVI. kerületi önkormányzatnak és a Budapest-Északi Református Egyházmegyének.

Az egyházmegye képviseletében Szloboda József esperes köszöntötte a gyülekezetet. „Amikor 1936-ban az ősök elhelyezték itt a templom alapkövét, tudták, hogy nem maguknak, hanem a jövőnek építkeznek.” Az elöljáró hálát adott Bíró Ferenc mátyásföldi lelkipásztornak és családjának a gyülekezetért végzett szolgálatért, és örömét fejezte ki afelett, hogy az árpádföldiekhez ritkán kell ellátogatnia valamilyen felmerülő probléma miatt. „A templom nem csak azért szépült, mert volt rá támogatás, hanem mert igényt formáltak rá, mert itt van egy közösség.” Az esperes az 50. zsoltár 23. versével kívánt áldást a gyülekezet életére.

Kovács Péter XVI. kerületi polgármester úgy fogalmazott: öröm, hogy Isten igéjét terjesztik és hallgatják Árpádföldön. Mint mondta, lassan húsz éve, hogy az önkormányzat támogatja az egyházi építkezési törekvéseket, ezért a hívek által összegyűjtött minden forintot megdupláz. „Ebben a munkában Árpádföldön élen jártak, hiszen sokat kaptak az önkormányzattól. De a pénz jó helyre került, hiszen gyönyörű a templom és a torony, de ami a legfontosabb: itt vannak a hívek. Ha ez így marad, akkor tíz év múlva is itt leszünk a 100. évfordulón” – mondta.

Nyikos András lelkipásztor azzal zárta az istentiszteletet, hogy a korábban a templom mellett álló harangláb továbbra is használatban van: a város pereméről átkerült az ország peremére, a Békés vármegyei Elek missziói egyházközségében hirdeti Isten dicsőségét. Az alkalom végén, a Himnusz közös eléneklése után Balog Zoltán püspök áldást mondott a gyülekezetre, majd a záró éneket követően az ünneplő gyülekezet közösen vonult át szeretetvendégségre.

Képek: Vargosz

A hálaadó istentiszteletről további fotók találhatóak galériánkban: