A tavaszi hónapok a be- és átiratkozások, a különféle csoportok megszervezésének időszaka, amikor a szülőknek a kötelező hit- és erkölcstan vagy az etika tantárgyak közül kell választaniuk. Mennyiben mond ellent egymásnak ez a két tárgy, vannak-e átfedések közöttük, jogosak-e a velük kapcsolatos előítélek? Portálunk Deák Gabriella hittantanárt kérdezte, aki többszakos pedagógusként mindkét tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokat.

Bár a hétköznapokban az etikát és az erkölcsöt egymás szinonimájaként használjuk, valójában az etika az a tudományág, amely az erkölcsöt vizsgálja.
„Az etikát tanuló gyermek általános ismeretet szerezhet a nyugati civilizáció erkölcsi normáiról, megismerkedhet a kölcsönösség, méltányosság, részvét, tisztelet etikai megközelítésével. A hittan is érinti ezeket, és a tárgy nem jelent automatikus elkötelezettséget egy adott egyház iránt. Mindkét tárgy közös célja, hogy a gyermekekből önmagára és a környezetére reflektáló felnőtt váljon, aki másokért él.”

Sajátos tantárgy az oktatásunkban
Az etikaoktatás története egészen a rendszerváltásig nyúlik vissza. A tárgy a Zsolnay József vezette Országos Közoktatási Intézet embertan-műhelyéből indult el egyedülálló magyar kezdeményezésként. A műhely akkori tagjai, Kamarás István, Homor Tivadar és Lányi András emberismeretként szerették volna a tárgyat bevezetni, egyúttal a tárgyhoz kapcsolódó pedagógusképzést is megszervezték.

Egyes iskolákban külön tárgyként, máshol a különféle tárgyakba integráltan oktatták az emberismeretet. 2011-től vált általános feladattá az iskolák számára kötelezően választható tárgyanként az etika- és a hit- és erkölcstanoktatás megszervezése.
„A kötelező bevezetés nagy társadalmi vitát váltott ki a 2010-es évek elején. Ma zavarbaejtően sokszínű emberképekkel találkozunk a világban, ez még a felnőttek számára is kaotikus. A család az erkölcsi és hitbeli nevelés fontos színtere, de ha a gyermek nem kap a különféle gyakorlati erkölcsi és hitbeli kérdésekre választ, akkor ezt valahol pótolnunk kell, ez közös felelősségünk.”

Deák Gabriella visszaemlékezett arra az időkre, amikor az evangélikus egyház átvette az eredetileg önkormányzati fenntartású Sztehlo Gábor Evangélikus Általános Iskola és Gimnáziumot. A megújult iskolában nem azonnal kezdték el a hittanoktatást, az etikával szerették volna segíteni a szülőket abban, hogy nyitottakká váljanak a gyermekek erkölcsi és hitbeli nevelésére.

„Némelyek attól féltek, az etika bújtatott hittan lesz, és majd befolyásoljuk a gyermekek világnézetét. Jelenleg nyolc iskolában tanítok, azt látom, mára sokat javult a helyzet a két tantárgy oktatása szempontjából. A hittanosaim java része nem vallásos családból érkezik. Amikor a hittant szeretném közöttük népszerűsíteni, mindig arra gondolok, hogy a Biblia ismerete az általános műveltség része, amelyet a gyermekek más tantárgyak vonatkozásában is kamatoztatni tudnak. Nem látok akkora ellentétet feszülni hittan és etika között, mint a kezdet kezdetén.”

Mint kiderült, a gyakorlati morál a különféle élethelyzetek etikai vizsgálatával foglalkozik, a filozófiai etika bölcseleti tudományként kutatja az etika különféle elméleteit. Ez előbbi a mindenkit érintő, olykor húsba vágó erkölcsi kérdések konkrét megválaszolását keresi, utóbbihoz jóval nehezebb kapcsolódni fiatalként, de felnőttként is.

„Főszerepben” a pedagógus
Mind a hittan, mind az etika rendkívül pedagógusérzékeny tárgy.
„Hiába építik be az etikaoktatásba a keresztyén tartalmakat, ha a tanár nem törekszik az objektív megértésre és megértetésre, ez utóbbi a hittan szempontjából is fontos. A hittan az egyházi életbe való bekapcsolódást is segítheti, ezért sokan megkérdezik, ez hogyan lehetséges iskolai keretek között. Az iskola kétségkívül missziós terület, olyan családokat lehet általa megszólítani, akik egyébként nem jönnének a templom közelébe.”

A pedagógus kifejtette, az etika és a hittan bizonyos értelemben versenyzik egymással, de az adott tanár személye, tudása, hitelessége határozza meg igazán a két tárgy gyermekekre gyakorolt hatását, a szűkebb és tágabb társadalmi fogadtatását. A megfelelően, hitelesen tanított gyakorlati morál megágyazhat annak a hittannak, amely a gondolkodó hitre helyezi a hangsúlyt.

„A két tárggyal szembeni automatikus elutasítás sokszor tájékozatlanságból fakad, de régi, rossz emlékekből is. Sajnos a rosszul, hiteltelenül tanított hittan sokat árthat, ahogy az etika is, ha a tanár nem a gyakorlati erkölcsi nevelést tartja szem előtt, hanem például száraz elméleteket szajkóz. Tanárként, tantárgytól függetlenül, nagyon sokat építhetünk, de akár egyetlen mondatunkkal is képesek vagyunk rombolni, ez minden pedagógus felelőssége.”

Kincs, amit a hittan hordozhat
A tavaszi beiratkozások időszakában kulcskérdés, hogy a szülők tájékozódnak-e a választható tantárgyakkal kapcsolatban, ebben fontos eszköz lehet a Nemzeti Köznevelési Portál.
„Az identitás, párkapcsolat, a közösséghez való tartozás kérdését az etika is tárgyalja. A hittanhoz hasonlóan itt is a párbeszéden van a hangsúly, mindkettő rávilágíthat arra, hogy a gyermekekben nagy az igény a saját véleményük kialakítására. Ma már a hittan tananyagában is találunk etikai témákat, jó példa erre a teremtésvédelem, az örökségbe kapott bolygó etikus megőrzése. A hittan arra sarkallja a pedagógust, hogy szélesebb perspektívában vizsgálja a vallást, képezze magát és legyen tájékozott. Ha csak normákat akarok betartatni, rossz úton járok, Jézus a szív megváltozását szeretné, a vele való kapcsolat egyúttal a szemléletem fejlődését is magával hozhatja. Ezt a kincset kétségkívül a hittan hordozza magában.”

Mind az etika, mind a hittan alkalmas lehet arra, hogy a gyermekek erkölcsileg, szellemileg és lelkileg is fejlődjenek.
„Divatos gondolat, hogy a gyermek meggyőződését nem szabad befolyásolni, majd felnőttként eldönti, miben és miért hisz. Azonban éppen azzal fosztjuk meg ettől a világra nyitott gyermeket, ha nem mutatjuk meg, milyen választási lehetőségei vannak. Sok-sok félelemmel találkoztam az elmúlt évtizedekben az etikával és a hittannal kapcsolatban, ezek olykor megalapozottak, máskor alaptalanok voltak. Pedagógusként, keresztyénként a cél, hogy a gyermekek szabad döntést hozhassanak a különféle élethelyzetekben, pontos ismeretük legyen hitről, erkölcsről, Istenről, egyházról, a gyakorlati morálról, az egyes etikai kérdésekről. Ehhez elengedhetetlen, hogy mi, tanárok váljunk jó eszközökké.”

Somogyi Csaba