„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Montázs – kivégzésre
„Kakas szól, sír a halász..." – Mátyás Imre református presbiter verse.
Foga közt villan a friss vér,
Lajstromot ír Kajafás.
Bűnt predikálnak a szentek,
Kakas szól, sír a halász.
A lictor vad koszorút sző,
Ostor szava peng valahol,
Barabbás buja nőt tervez,
Pilátus néma szobor.
Merev ujján csorran a víz:
Maradj ki, sosem-felelős!
Ács fia újra gerendát
Ölelhet, bukjon a hős.
Ecetben úszik a szivacs...
Az árva anyát szimatol.
Még odamond, még megtér a
Jobb- vagy balpárti lator.
Köntöse éppen jó rám,
Vize-vére lándzsám hegyén,
Barabbás, Péter, Pilátus,
Iskariót vagyok én:
Körmöm alatt még a mártás,
És arcomon ég búcsúcsók,
Bokáim a csend himbálja,
Inamra kötélt fon a pók.
Mátyás Imre
Illusztráció: Benkő Viktor Júdás c. festménye