H ú s v é t

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntelek benneteket 2010 Húsvétján és egyben el szeretném nektek mondani, hogy a húsvét héber neve „PÉSZÁH", ami KIKERÜLÉS -t vagy ELKERÜLÉS -t jelent. Tehát Húsvét annak az ünnepe, hogy a megöletett BÁRÁNY (JÉZUS KRISZTUS) áldozatáért, elkerül bennünket Isten ítélete.

Tehát nem locsolkodás, piros tojás és nyuszik ünnepe a húsvét, hanem a bűntől és örök kárhozattól való szabadulás lehetősége!

Más szóval: a SZABADULÁS ünnepe. Bűntől, örök haláltól és kárhozattól szabadulnak meg mindazok, akik BENNE hisznek és nem a világnak, Istennek élnek és az Ő akarata  szerint ünnepelnek.

Egyiptomban az utolsó csapás éjszakáján az öldöklő angyal kikerülte mindazon házakat, melyek bejárati ajtaján ott volt a megöletett BÁRÁNY vére.

A „halál" éjszakája után, Egyiptomban mindenki felkereste hozzátartozóját, hogy megnézze és megkérdezze: nálatok mindenki megmenekült-e? Mi is ezért kellene meglátogassuk egymást húsvét első vagy második napján, hogy megkérdezzük egymástól: te megmenekültél-e? Te megváltottja vagy-e? Téged elkerül majd az ítélet?

Az ördögnek -- számunkra nagyon is tetszetős és élvezetes praktikákkal (locsolás, piros tojás, stb.) -- sikerült elterelni az emberek figyelmét Isten akaratáról, a feltámadásról és attól, hogy őszintén megkérdezd magadtól: az örök életre vagy az örök kárhozatra támadok majd fel? Tehát nem direkt, de indirekt módon az ördög az embereket Isten ellenébe fordította. Kérdezlek testvérem: Te is félrevezetett vagy? Vagy Isten szerint ünnepelsz?

A mindennapi gyakorlatban ez ahhoz hasonlít, mint amikor egy harmadik, idegen személy a gyermeket szüleje ellen fordítja. Az ellen a szülő ellen, aki nem csak vagyonát, hanem egészségét és életét is gyermekére pazarolta. Ha eltávolodtál Istentől, a Szentírástól és nem jársz istentiszteletekre, akkor az ördögnek sikerült téged is szembefordítani Teremtőddel és a megtévesztésnek az áldozata vagy.

A megöletett húsvéti bárány elfogyasztása és elfogadása nem jelentett mást, mint azt, hogy életükbe Isten akarata, a megváltás munkája befogadásra talált.

A húsvéti BÁRÁNY hittel való elfogadása a rabszolgaság végét, ill. a szabadulás kezdetét jelentette.

Egyiptomból csak az jöhetett ki, aki elfogadta Isten megváltását a megöletett bárányban. A mi életünkben is a hitélet csak ezzel kezdődhet el. Aki nem fogadta el Isten Bárányát, Jézust élete helyettes áldozatául, az még mindig a kárhozatban van. Annak csak vallása van, de üdvössége nem lehet. Aki nem fogadta el Jézus golgotai megváltását, annak semmi köze sincs Istenhez.

Egy valláshoz, felekezethez tartozás senkit sem ment meg Isten büntetésétől és a kárhozattól.

Életünk csak a Bárány, Jézus áldozata által kapcsolódhat Istenhez. Addig bármilyen vallásnak is legyünk tagjai, semmi közünk sincs Istenhez. Vérontás nélkül nincs bocsánat. Tehát nem templomba járás, keresztség vagy konfirmálás által nyerünk bocsánatot, hanem vérontás által. Krisztus vére által.

Házatok bejáratán ott van-e a BÁRÁNY Jézus vére? Házaitokban ott van-e a BÁRÁNY Jézus tisztelete, imádata? Kit engedtek be ajtótokon? Kit és mit visztek be házaitokba? Ki vagy mi előtt nyittok ajtót? Természetesen, gyülekezetünk tagjainak többsége mentegetőzik és azt mondja: de azért hiszek én Istenben! De hiszen én megkeresztelkedtem, konfirmáltam! Ha nem is megyek templomba, de hiszek!

Testvérem, hadd legyek őszinte hozzád: Nem a kérdésre válaszoltál! Mert ha hinnél, akkor életedben és cselekedeteidben megmutatkozna a hit, Isten és Jézus imádata. Ha hinnél, akkor nem kifogásokat keresnél arra, hogy miért ne járj Isten házába, hanem minden lehetőséget megragadnál, hogy oda elmenj. Ha hinnél, ott lennél azokkal, akik hisznek. Ha hinnél, akkor nem a templomot, Bibliát, Istentiszteletet kerülnéd, hanem a bűnt, hazugságot és hitetlenséget.

Az új élet a megváltással kezdődik. Az új élet Krisztussal, bűnbánattal és nem kifogásokkal kezdődik. MEG VAGY-E VÁLTVA VAGY CSAK A VÁLLADAT VONOGATOD?A kettő nem ugyanaz.

Ámen!

Isten kegyelméből, ez év május 16 -án három hajadon és egy ifjú készül konfirmálásra. Hatan indultak és négyen maradtak. A Konfirmálás nem egy tradíció kell legyen, hanem az ifjak hitre jutásának megpecsételése, bizonyságtétele. Természetesen, a megtérést és hitre jutást nem lehet korhoz kötni. Éppen ezért nagyon nagy szükség lenne arra, hogy gyermekeink vagy ifjaink ne korhoz kötötten (nyugati protestáns egyházak nem korhoz, hanem hitbeli érettséghez kötik a konfirmálást) konfirmáljanak, 14 ill. 16 éves korukban, hanem akkor, amikor Isten kegyelméből megtérésre jutnak. A konfirmáció pedig legyen hitre jutásuk és gyülekezethez való kapcsolódásuk megpecsételése. Kérlek, imádkozzatok a konfirmálásra készülő ifjak megtéréséért!

Amint tavalyi körlevelünkben említettük, fokozatosan életbe léptetjük Református Egyházunk szabályzatát. Első lépésben - amennyiben a 2010 -es esztendő végéig helyzetükön nem változtatnak - azok, akik vadházasságban, ill. házasságon kívül, előtt vagy mellett paráznaságban élnek vagy paráználkodnak, 2011 január elsejétől felfüggesztődik gyülekezeti tagságuk.

Második lépésben azoknak, akik több éven keresztül (minimum 5 éve) fenntartói járulékot nem fizetnek és templomba nem járnak, 2012 január elsejétől felfüggesztődik gyülekezeti tagságuk.

Harmadik lépésben azok, akik fenntartói járulékot ugyan fizetnek, de az istentiszteleteket rendszeresen nem látogatják, 2013 január elsejétől felfüggesztődik gyülekezeti tagságuk.

Szeretném megjegyezni, hogy nincs olyan probléma, családi helyzet, élettársi kapcsolat, pénzügyi hiány, amit rendezni ne lehetne. Aki Istennel szemben ezen ügyeit vagy életét nem rendezi, az nem azért nem teszi, mert Isten vagy mi ne lennénk megértőek és segítőkészek, hanem, mert nem akarja, és számára Isten és gyülekezetünk rendje nem fontos. Az ilyenek tehát Református Egyházunk Törvénye értelmében saját magukat zárják ki gyülekezetünkből.

EMLÉKEZTETŐ: Szeretném emlékeztetni azokat, akik gyermekeiket megkeresztelték, hogy annakidején Isten színe előtt ígéretet tettek arra nézve, hogy gyermekeiket Isten Igéje és Református Egyházunk hitvallása szerint fogják nevelni. Ez pedig nem csak annyiból áll, hogy a gyermekeket elengeditek vallásórára és konfirmációi előkészítőre, hanem, hogy otthon velük együtt Bibliát olvastok és imádkoztok, Isten házába minden alkalomra gyermekeitekkel együtt jöttök el, továbbá, hogy mindennapi életetekkel, munkátokkal, magaviseletetekkel, beszédetekkel nekik példát adtok a szent és Istent dicsőítő életre.

Áldott ünnepet kíván mindenkinek a gyülekezet presbitériuma és lelkipásztora!