Meghívtuk egymást

Ezernél is többen regisztráltak a Ráday-napok gyülekezeti napjára, melynek ezúttal Kecskemét adott otthont. Istentisztelet, püspök- és főgondnokjelölti beszélgetések, koncertek, gyermekprogramok, kiállításmegnyitó és asztalközösség várta a dunamelléki reformátusokat.

Kerékpárokkal gyülekeztek Kecskemét főterén október 3-án, szombat reggel a Református Kollégium diákjai, hogy megkezdjék egészen Aradig vezető emléktúrájukat, hogy ott emlékezzenek az 1849-es szabadságharcban résztvevő és azért életükkel fizető vértanúkra. 

A gyülekezeti nap egyik házigazdája, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, Bán Béla indította útjára a fiatalokat. Arról beszélt nekik, hogy akik elindulnak, beállnak egy kötelékbe, csakúgy, mint azok a hősök, akiknek a nyomába erednek. Sorsközösségük szeretetben, testvériségben valósulhatott meg – erről szól a jánosi levél, melyből a napi ige is megszólalt.

„Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” – az apostol szavaival köszöntötte a dunamelléki reformátusokat már a szabadtéri ünnepi istentisztelet kezdetén Balog Zoltán püspök. A püspök szívünk és egyházaink reformációjáért, valamint a világ megújulásáért imádkozott.

Az igehirdetés szolgálatát Kuti József, a Kecskeméti Református Egyházközség lelkipásztora végezte a passiótörténet cirénei Simonról szóló epizódjából kiindulva. Őt a római katonák ragadták meg, hogy hordozza Krisztus keresztjét. Az igehirdető párhuzamba állította ezt a jelenetet azzal, hogy Jézus maga hív követésre, önmegtagadásra és kereszthordozásra. Kuti József elmondta: a kereszthordozás, ami pusztán fizikai gesztus, még nem Krisztus-követés. Az ugyanis lelki dolog: engedelmesség, tudatos döntés, hűség és állhatatosság akár a mártíriumig. „Lehetünk fizikailag, intellektuálisan, kulturálisan nagyon közel Jézushoz, de ez még nem tanítványság. Mint ahogy attól, hogy a kórház mellett lakunk, nem leszünk egészségesebbek – de az esélyeink jók. Ahogy cirénei Simonnak is, aki közvetlen közelről láthatott bele abba, amibe az angyalok is vágyakoztak betekinteni.”

Ő a mezőről jött, nem kereste Jézust. „Mi is sokféleképpen találkozhatunk Istennel, vágyakozva, imádságban vagy csak hazafelé ballagva egy fárasztó nap után. A találkozást nem mi készítjük elő, ahogy arról nem cirénei Simon döntött, főleg nem a római katonák: Isten rántotta be az Ő történetébe. Van különbség aközött, hogy egy szép domboldalban, egy szép hajnalon, a főtéren, az őrjöngő tömegben, a kórházi ágyon vagy egy koporsó mellett találkozunk Istennel, de az igazi dráma nem a körülményben, hanem a találkozásban rejlik.”

Ki állt be kinek a helyére? – tette fel a kérdést végül az igehirdető. „Cirénei Simon beállt Jézus helyére, de vajon megértette-e ott, a Via Dolorosán, hogy miért szenved a Názáreti? Ez titok.” Egyes magyarázatok szerint lehetséges, hogy cirénei Simon családja az első keresztyén gyülekezetek egyikének oszlopos tagjai voltak. Ami bizonyos: hogy valójában Jézus szenvedett a kereszt súlyától helyette is. „Ő kapja, szenvedi el, amit nekünk kellene – hogy mi megkaphassuk, amit egyedül Ő érdemel és kaphatna: az üdvösséget és a dicsőséget. Helyetted és helyettem is Krisztus hordozza a keresztet.”

Az istentisztelet végén Semko Koroza, a Lengyel Református Egyház püspöke (a fenti képen Balog Zoltán püspök mellett látható) köszöntötte a dunamelléki híveket, átadva testvéregyházunk üdvözletét. Az egyházvezető felelevenítette a lengyel–magyar barátságot, különösen a két nemzet reformátusait jellemző szolidaritás egyháztörténelmen átívelő példáit. Ezt követően Szemereyné dr. Pataki Klaudia, kecskeméti polgármester és Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke köszöntötte és biztatta a Krisztusról szóló hitvallástételre az egybegyűlteket. A perselyadománnyal a kecskeméti Hajnalcsillag Tanoda támogatására fordítják.

Bács és Baranya református kincseiből nyílt időszaki kiállítás a Ráday Gyűjtemény kecskeméti Ráday Múzeumában. Az istentiszteletet követően Laczay András múzeumigazgató nyitotta meg a tárlatot, ahol ezúttal az állandó kiállításon nem szereplő tárgyakat mutattak be a Ráday-napok gyülekezeti napját szervező két egyházmegye kincseiből. A bács-kiskunsági és a baranyai egyházmegyék története máshogy alakult, mégis mindkettő Krisztusra épült – mondta a lelkipásztor. „Baranya a reformáció emblematikus helyszíne, számos fontos zsinattal, az ott elfogadott Hercegszöllősi Kánonok évszázadokig határozták meg kerületünk életét. Ennek gazdag művészeti és kulturális lenyomatát őrzi például az a kiállított, két világháború közötti térkép, mely ábrázolja az egyházmegye számos gyülekezetét. De látjuk nehézségeiket is, és a ma éledő közösségeket: a gondozó gyülekezeteket és az új nagyvárosi gyülekezetek születését.”

A bács-kiskunsági egyházmegyéről szólva Laczay András elmondta: „fiatal egyházmegye, mai formájában 1952-ben jött létre, de gyülekezetei több évszázados múltja révén gazdag örökséget tudhat magáénak: a solti, a kecskeméti és az alsó-baranya–bácsi működött a mai traktus területén.” A leírások a két egyházmegye múltjába és jelenébe engednek betekintést, az egyházmegyei határok alakulása is nyomon követhető. A Göböl Gáspár lelkipásztorsága idejéből származó, 1785-ös keresztelői készlet reprodukciója, úrvacsorai edények, kenyérosztó tálak, borkiöntők, kelyhek, úrasztali terítők, hercegszöllősi, solti és kecskeméti pecsétek is láthatók a kiállításon. Megszólalt az egyházkerület legrégibb, 1806-os orgonája is, mely szintén itt tekinthető meg. A múzeum többi termében is számos alkotást szemügyre vehetünk a két egyházmegyéből, így például a szabadszállási és a patapoklosi fakazettás mennyezettáblákat – sorolta.

A múzeumigazgató elmondta: a kiállított gyűjteményt inspirációnak szánják a gyülekezetek számára. „Ahogy ezek a tárgyak bizonyságai a gyülekezetek Krisztust követő, Istent tisztelő életének, és tanúskodnak arról az Istenről, aki nehéz és könnyebb időkben is Lelke által életre hívta, megtartotta és gyarapította népét, úgy mi is tanúi lehetünk Isten megújító kegyelmének, hogy az az utánunk jövőkre hagyjuk, amit Ő formál bennünk.” A most megnyílt, 2027. március végéig megtekinthető időszaki kiállítás egy négy egységből álló sorozat első állomása lehet: a múzeum szeretné évről évre a Ráday gyülekezeti napot vendégül látó egyházmegyék kincseit kiállítani. Az érdeklődők a Bán Béla bács-kiskunsági és Wébel Zsolt baranyai esperes tartotta szubjektív tárlatvezetésen is részt vehettek.

Emlékezni, feleleveníteni nemcsak az egyháztörténeti múltat, de személyes életünk korábbi fejezeteit: erre is kiváló alkalmat adott a gyülekezeti nap, ahol lépten-nyomon régi ismerősökkel találkozhattak, akik elidőztek a napsütéses forgatagban. Volt, aki több évtizede nem látott ifis társait ölelhette újra magához, mások függőben maradt beszélgetésekre szakíthattak végre időt a terített asztal mellett. Tradicionális étkekkel és az egészségtudatos táplálkozás jegyében megkreált menüvel láttak vendégül az őcsényi, az alsónémedi, a szentmártonkátai és a kunszentmiklósi gyülekezetekből, az északpesti és a délpesti egyházmegyéből érkezett hívek, valamint a sellyei szakképző iskola vendéglátást tanuló diákjai.

Lelket tápláló koncertélményekkel is gazdagodhattak az érdeklődők: zenés válogatást adott elő a magyar irodalom imádságos soraiból Rajkai Zoltán és a M.A.N.S. Zenekar, a dicsőítésben a Sófár Református Dicsőítő Iskola tanárai vezettek, a református templomban pedig orgonakoncertet adtak Mikesi Tibor és Pálúr János orgonaművészek. Sipos Gábor Gergő és Kovács Levente kamarakoncertje után a legkisebbeket Draskóczy Lídia és Szlama László mesejátéka kápráztatta el. A könnyűzenei koncertek sorában Bolyki Sára és Szabó Mátyás, valamint a Sound Like Zenekar szerzett emlékezetes pillanatokat. A főtéren egyházi intézmények, keresztyén kiadók és kézművesek sátrai fogadták a látogatókat, a gyermekeknek játszóházat és kézműves foglalkozásokat tartottak.

Inspiráló, a közös felelősségre rámutató beszélgetésekre is sor került a nap folyamán. A Szólj be a papnak! sorozat részeként ezúttal a mesterséges intelligenciáról esett szó Németh Balázs lelkipásztor és Csáki-Hatalovics Gyula Balázs jogász részvételével Czeglédi Péter Pál lelkipásztor moderálása mellett. Az egyházi tisztújítás folyamatában a dunamelléki jelöltek gondolatait, jövőképét is meghallgathatták az érdeklődők. A főgondnok-jelölteket a vezetésben megélt lelki erőforrásról kérdezte Bella Violetta lelkipásztor, a Kálvin tér főszerkesztője.

Szó esett olyan kudarcukról, melyből tanultak, és arról is, szerintük mi lenne a következő hat évben a legfontosabb teendő az egyházkerület életében. A beszélgetés résztvevői Brandenburg Sándor, Szalai Zsolt és Szathmáry Gergely válaszait külön cikkben ismertetjük. A beszélgetés végén Brandenburg Sándor bejelentette: visszalép a jelöltségtől.

A dunamelléki püspökjelöltekkel, Lovas Andrással és Nyilas Zoltánnal folytatott beszélgetésében Bóna Judit, a reformatus.hu főszerkesztője a párbeszédről, a misszióról – benne az intézmények szerepéről –, az evangéliumi megújulásról és arról kérdezte a jelölteket, hogyan érintené őket, ha nem az általuk preferált főgondnok-jelöltet választanák meg a gyülekezetek presbitériumai.

Erről a beszélgetésről is részletesen beszámolunk. A helyszínen lehetőség nyílt a jelölteket kérdezni is, így biztosítva, hogy a szavazás előtt állók valóban választ kaphassanak mindarra, ami foglalkoztatja őket a döntés meghozatala előtt.

Csík János és a Mezzo zárókoncertjét követően az egyházkerület jelenlegi Elnöksége mondott zárszót, melyben a végéhez közeledő hatéves ciklusra is reflektáltak. Veres Sándor főgondnok megköszönte azt a testvéri szeretetet, amit tapasztalt az elmúlt években, ugyanezt kívánva az újonnan megválasztásra kerülő tisztségviselőknek is. Felidézte, hogy a jelenlegi ciklus a koronavírus-járvány harmadik hulláma idején vette kezdetét, a személyes találkozások lehetőségének korlátozása több hónapra megnehezítette nemcsak a gyülekezetek mindennapi életét, hanem az egyházkerület támogató, irányító, szervező munkáját is. „A gyülekezet nélküli templomokban csend volt, de a csendben ott volt az Isten. Azóta is az egyik legnagyobb feladatunk a személyes találkozások visszaállítása, az Úr napjának közösségi megélése” – emlékeztetett.

„Az egyház közössége arra hivatott, hogy Isten országának jele, előíze, és munkálója legyen a világban azáltal, hogy a Krisztus evangéliumát hirdeti szavaiban és cselekedeteiben” – hangsúlyozta az elöljáró. Veres Sándor felidézte: számos új templom, parókia, gyülekezeti ház épült vagy újult meg az elmúlt években. Köszönetet mondott a gyülekezetek imádkozó közösségéért és a hűséges sáfárokért. Beszélt a reformátusság fogyatkozására válaszként elindított Baranya-programról, a gondozó egyházközségek létrejöttéről, valamint a nagyvárosokban és a fővárosi agglomerációban kialakult új missziói gyülekezetekről. Végül a Krisztusról szóló bizonyságtételre hívott minden jelenlévőt, hiszen erre a szeretetre, hovatartozásra vágyik valójában minden ember, aki még nem hallotta az evangéliumot.

„Egyetlen nap alatt fogom eltörölni ennek az országnak a bűneit is. Azon a napon meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá” – idézte Zakariás könyvéből azt az igeszakaszt Balog Zoltán dunamelléki püspök, mely akkor volt a napi ige, amikor az egyházkerület négy vezetője letette hivatali esküjét. Egymás meghívása; a közös imádság, amikor nagy volt a baj; az ige hallgatása; az asztalközösség; a fontos beszélgetések lefolytatása egymással; a terhek megosztása; az örömök megsokszorozása; gyógyulás és szabadulás – vajon megvalósult-e? – tette fel a kérdést a püspök. Bár az elmúlt csaknem hat év rövid idő az egyháztörténetben, „nekünk, nekem mégis hosszú és göröngyös út volt” – mondta. „Sok-sok áldással, imádsággal, gyógyulással, de bukással, bűnbánattal, tanácstalansággal és félelemmel is. Együtt lenni mégis mindig jobb volt, mint külön. A bűnös világ, és ez lehet a mi bűnös szívünk is, azt akarja elhitetni velünk, hogy az én igazságom mindig fontosabb, mint a másik ember. De mi Jézus Krisztus igazságában hiszünk, és ez az igazság megtisztít, összehoz, gyülekezetté, egyházzá formál.”

Ma jó volt együtt, és ha az elmúlt hat évben nem is volt mindig jó együtt, annak is megvolt az értelme és a célja az isteni pedagógiában – tette hozzá a püspök. „A kérdés az: ha egy egyházban vagyunk, akkor mi történt velünk együtt. Azt ne engedjük eltörölni, hanem adjunk érte hálát! Hány szigetből lett része a kontinensnek? Rátaláltunk-e Krisztus szabadító erejére? Hiszem, hogy ez nemcsak megtörtént, hanem történik is, mert itt vagyunk és itt vagytok. Nincs halálközeli állapotban az Ő gyülekezete, az Ő egyháza. Nekünk nincs más dolgunk valójában, mint engedni: a gyermekeket, a fiatalokat, a szívünket, egymást, hogy az evangélium utat törjön közöttünk. Ennyi elég: nem képezni akadályt. Elég kiüresedni, hogy betöltsön Krisztus ereje és szeretete. Abból pedig meghívás lesz. Hívd meg felebarátodat a szőlődbe, az asztalodhoz, Krisztus asztalához, magához Krisztushoz! Adja Isten, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerületben meg tudjuk így tapasztalni az Ő országát!”

A Ráday-napokról hamarosan videós beszámolókkal is jelentkezünk. A gyülekezeti napi istentiszteletet a Magyar Televízió október 31-én, a reformáció ünnepén felvételről közvetíti.

Képek: Füle Tamás

Ráday-napok 2026. - Gyülekezeti nap