A Nap utcai panelházak között, az egyik tízemeletes alsó szintjén található közösségi térhez igyekezek. Ez a Csepel-Csillagtelepi Református Közösség új otthona – és azért nem az első, mert a bibliaórákon résztvevők korábban ugyanúgy hazaérkeztek egyik társuk otthonába, mint a helyi művelődési ház egyik rendelkezésükre bocsátott termébe. Az ezt megelőzően internetkávézóként működő ingatlant is az önkormányzattól kapták meg használatra, felújítását pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület Beruházási Főigazgatósága végezte el – így valóban sokak áldásos tevékenysége kellett ahhoz, hogy a gyümölcsöző szolgálat végre stabil fizikai pontból ágazzon ki.

A plántálás első lépése: szeretni az embereket
Ahogyan Dominiák Zsolt plántálást vezető lelkipásztortól megtudom, már a '90-es évek budapesti, lakótelepi gyülekezetszervezési hulláma idején szóba került egy új közösség létrehozása Csepel-Csillagtelepen. „Annak ellenére, hogy valami mindig hiányzott, a két már meglévő református gyülekezet, a központi és a királyerdői is folyamatosan jelezték ezirányú elképzeléseiket, sőt, más felekezetek is imádkoztak egy új keresztyén közösségért a területen” – meséli a lelkész. „A teológus éveimet Csepelen töltöttem, itt voltam hatodéves is. Hosszú időn keresztül szolgáltam a Bethesda Gyermekkórházban, amikor pedig onnan eljöttem, elkezdtünk beszélgetni a csillagtelepi plántálásról Lovas András egyházkerületi missziói referenssel. Egyfajta kegyelmi idő volt ez 2024 nyarán, szeptember 1-jével lettem kinevezve a szolgálat vezetésére.”

A lelkésznek bele kellett tanulnia abba is, hogy mit jelent nulláról kezdeni a munkát, ezért a plántálás elindulásával párhuzamosan bekapcsolódott a City to City Inkubátor-programjába (az ott tanultakról bővebben mesélt ebben a cikkünkben). Első munkatársai különböző helyekről érkeztek, de mindannyiukban közös volt, hogy mély, imádságos lelkülettel vágtak bele a szolgálatba.

„Sokan nem ismertük egymást, de hamar kialakult egy szeretetközösség, amely egy nagyobb gyülekezet kovásza lehet.”

„A plántálásban az első lépés, hogy szeressük az ott lévő embereket. Mivel szívügyem a lelkigondozás, felvetettem az önkormányzatnak egy gyászfeldolgozó csoport létrehozását, és azonnal mögénk álltak. Az elsődleges célunk Krisztus szeretetének közvetítése volt, de missziós területként is tekintettünk erre – jelenleg is vannak olyanok a közösségünkben, akik ezen a csoporton keresztül csatlakoztak hozzánk” – mondja Zsolt, aki ugyanezzel a szemlélettel szeretné odaadni a teret egy kisgyermekeseket segítő alapítvány számára baba-mama körök céljából.

Összejöveteleiknek sokáig az egyik gyülekezeti tag adott otthont: „Előfordult, hogy ketten imádkoztunk a közösségünkért” – folytatja, ezért hálás érte, hogy ma már egy tucatnyinál is többen gyűlnek össze hétről hétre. „Jelenleg egy állandó alkalmunk van, kedden fél héttől, amolyan beszélgetős bibliaóra: itt van idő a megérkezésre, egymás megismerésére, a dicsőítésre, elcsendesedésre, igeolvasásra és magyarázatra egyaránt. Sőt, a dicsőítést már egy csapat vezeti, hiszen van billentyűs, hegedűs és gitáros is a csapatban. Minden alkalmat szeretetvendégséggel zárunk le” – meséli Zsolt, hozzátéve, hogy Csepel missziós szempontból igencsak sokszínű terep.

„A kerületnek van egy erős munkásmúltja, de ez már főleg az idősebb generációra jellemző. Sok a beköltöző, életkezdő család a fővárosi viszonylatban még kedvezőnek számító lakásárak miatt. Kelet-Magyarország, az utóbbi években pedig Kárpátalja is fő kibocsátó hely, közel van az ukrán-magyar iskola, de a cigányság is jelen van a területen. Méretükből adódóan a panelekben főként a kisgyermekesek, az idősek és az egyedülállók vannak, de a missziói célcsoportok még csak most kezdenek kibontakozni a szemünk előtt.”

Dominiák Zsolt Jézus személyes jelenlétét hangsúlyozza a közösségben: Ő az, aki vezet mindenkit, akkor is, ha a gyülekezet a közeljövőben vezetőváltás elé kell, hogy nézzen – a lelkész ősztől máshol fog szolgálatba állni.

„Hisszük, hogy azért kaptuk ezt a teret, mert a plántálás Istené, Ő akarja, hogy itt legyünk.

Neki semmi sem lehetetlen, s bár fontos, hogy milyen a vezető, az a reménységünk, hogy személyektől függetlenül növekedni fogunk – ahogyan Pál írt arról, hogy ő ültetett, Apollós pedig öntözött, de a növekedést Isten adta.”

Isten előtt megálló közösség
Korábbi ismertségükből fakadóan Tímár Tímea az elsők között volt, akit Zsolt felkeresett az induló református gyülekezet kapcsán – ő volt az, akinek otthonában eleinte összegyűlt a kis csapat. „Úgy voltam vele, hogy amim van, azt odaadom: a lakásomat az alkalmakra – bár akkor még csak reménykedtem abban, hogy valóban fejlődni fog a közösség” – emlékszik vissza. „Ahogyan előbb kéthetente, majd hetente összegyűltünk, kialakult egy Isten előtt megálló közösség és mindenkinek egyre fontosabb lett, hogy együtt vagyunk.

Annyi ember szomjazza Istent körülöttünk, ezért szükség van arra, hogy minél több helyen szóljon az Igéje.”

Az egyetemi mesteroktatóként dolgozó hölgy hálás minden lelki, szakmai és anyagi támogatásért: „Ennek a helynek az átadása volt az egyik olyan nagyon bizonyosság számomra, hogy Isten támogatja ezt az ügyet – egy olyan világban, ahol minden szét van csúszva.” Hozzáteszi, kicsit türelmetlen, és szeretne minél hamarabb minél többek felé nyitni, de fontosnak tartja, hogy a gyülekezeti mag összeszokjon és együtt álljon Isten előtt. „Előbb szeretetközösségnek kell lennünk, és ezt tudatosan gyakorolni is kell.”

Csatlakozni az őszinte istenkereséshez
Artner László Gergelynét egy csepeli, pünkösdi-karizmatikus közösségből hívta el Isten, hogy szolgálatával segítse a csillagtelepi református gyülekezet elindulását. Főiskolásként tért meg, majd kisebb-nagyobb lelki hullámvölgyeken keresztül érkezett meg jelenlegi lelki otthonába.

„A férjem minden évben ellátogat az ökumenikus imahét alkalmaira, ahol megismerkedett Zsolttal. A lelkész később eljött a gyülekezetünkbe, hogy beszámoljon a misszió elindulásáról, s mivel csillagtelepiek vagyunk, úgy döntöttünk, hasznára lehetünk a közösségnek. Nagyszerű volt rácsatlakozni arra az őszinte istenkeresésre, amit itt tapasztaltunk.”

Tünde hangsúlyozza, hogy már ebben a kis létszámú közösségben is több generáció képviselteti magát, és hálás a fiatalok tapasztalataiért. „Örülök, amikor meg tudnak nyílni és megosztják a gondolataikat, hiszen nagyon sokat adnak ezzel nekünk.”

Isten valóságában
A Csepel-Csillagtelepi Reformátusok Nap utcai közösségi terének családias légkörben tartott átadójára június 1-jén került sor, a Dunamelléki Református Egyházkerület több képviselőjének jelenlétében. Nyitó áhitatában Dominiák Zsolt a közösség imádságban való megszületésére emlékeztetett, hozzátéve: „Az imádságban kapcsolódunk be az örök élet valóságába. A plántálásban még sok minden nem látható, de Isten valóságában ott van, és fontos, hogy erre tekintsünk.”

A lelkipásztor Jézus főpapi imáját hozta a gyülekezet elé: „Hisszük-e, hogy Isten a mi szavainkon keresztül akar és tud hitet ébreszteni másokban?

A közösségünk sokak imádságából született, ebben növekszik és formálódik. Vannak benne személyes gyötrődések, de ott van Isten munkája, amiért hálát adunk.”

Az áhítatot követően kötetlen beszélgetésre került sor, melynek során bemutatkozhattak a csillagtelepi közösség jelenlévő tagjai és velük együtt az egyházkerület képviselői megoszthatták gondolataikat a plántálás jelenlegi helyzetéről és a jövőbe vetett reménységükről.

Balog Zoltán, az egyházkerület püspöke rávilágított: fontos megtalálni azokat, akiknek volt valamilyen kapcsolata a reformátussággal, de ők már egyre kevesebben vannak, és azok kerültek többségbe, akiknek ugyan van a természetfeletti irányába érdeklődésük, de formális egyházi kapcsolódás nélkül. „Úgy is mondhatnám, ez a réginek és az újnak a találkozása – kicsit olyan, mint a római gyülekezeté.” A püspök szerint az egész egyház életére hatással lehet, hogyan tudunk új módon viszonyulni régi hitünkhöz, majd előirányozta, hogy a következő egyházkormányzati ciklusban is stratégiai fontosságúnak kell lennie a plántálásoknak.

Lovas András missziói referens felidézte, amikor 1994 szeptemberében egy hasonló társasház hasonló helyiségébe érkezett fiatal lelkészként a gazdagréti lakótelepen. „Az az Ige jött elém, amely akkor is ott volt velünk, amikor Jézus mondja: »Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.« Az volt a lelki szemeim előtt, hogy itt egy gyülekezetnek kell születnie, és húsz év múlva azt mondtam: ez az, amiről álmodtam.”

A lelkipásztor arra bátorította a közösséget, hogy bár a munka hosszú távú és nagy feladat, de ha Isten akarja, hogy legyen itt gyülekezet, akkor meg fog valósulni. Lehet, hogy több energiát kell tenni az evangelizációba és a személyes kapcsolatépítésbe, mint harminc évvel ezelőtt, hiszen változott a városi kultúra, de izgalmas és szép út áll előttetek.”

Brandenburg Sándor, a Budapest-Déli Református Egyházmegye főgondnoka a közösség életében hamarosan bekövetkező vezetőváltás kapcsán úgy vélekedett: „Meg kell találni azt a lelkipásztort, akinek a habitusa és a lelkisége igazodik ehhez a misszióhoz. Hiszen egészen más egy falusias és egy lakótelepi szerkezetben evangelizálni.” Hozzátette: a plántálások támogatása mellett a jövőben szívesen látná a gondozó egyházközségek városi modelljét, a nehéz helyzetben lévő gyülekezetek támogatására.

Az egyházmegye esperese, Kovács Gergely szerint óriási dolog, hogy bár tavaly szeptemberben még megvolt a kávézó bárpultja és vezetékek lógtak a falból, most egy remekül felújított, otthonos hely várja a betérőket. „Jó itt lenni, és áldást szeretnék kívánni a közösség életére.”

Veres Sándor egyházkerületi főgondnok a békásmegyei templom építése körüli viszontagságokra, majd áldásokra emlékeztetett. „1992-től kezdődően nem volt olyan hét, hogy a csapatunk ne imádkozott volna, nem volt olyan, hogy elmaradt volna a házi bibliaóra. Hiszem, hogy valahol itt kezdett el épülni a templom. Ma is rengeteg embert látunk, akiről nem tudjuk, hogy milyen az élete. Felmegy az emeleti lakásába egyedül, de jó lenne valakihez odafordulni, valakitől segítséget kérni. És milyen jó lenne elmondani neki, hogy van reménység, nem csak ebben a világban, hanem azon túl is.”

Szathmáry Gergely egyházkerületi presbiteri főjegyző a plántálás két fő irányáról beszélt: „Az egyik, hogy jó illat vagyunk, mert arra az emberek bejönnek, a másik pedig, hogy kimegyünk és aktívan jelen vagyunk a közösség életében. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai, én azt kívánom, hogy találjátok meg a kettő közötti arányokat.” A nagykovácsi gyülekezet presbitere arra is felhívta a figyelmet, hogy zárt közösségek halmaza helyett arra hívattunk, hogy élő gyülekezetek hálózatát alkossuk, erre a megtartó erőre pedig a jövőben még nagyobb szükség lesz.

Hajdú Bálint Kadosa, az egyházkerület Missziói Támogató Szolgálatának vezetője örül neki, hogy a plántálás kezdete óta aktív kapcsolat volt közte és a gyülekezet között. „A közös gondolkodásban sokat segítettek az imahírlevelek is, melyeket itt-ott kiragasztottunk a Ráday Házban, illetve odatettük a vezetőtársak asztalára is.”

Az egyházkerület és az egyházmegye képviselői az alkalom végén egyöntetűen hangsúlyozták: a vezetőváltástól függetlenül továbbra is minden támogatást megadnak a gyülekezetnek. 

Képek: Dezső Attila