A Dunamelléki Református Egyházkerület Közgyűlését Szabó István püspök Ézsaiás próféta könyvének egyik nagy ígéretével nyitotta meg (Ézs 45,14-19). Az ígérethez kapcsolódó polémia pedig a fogságban sínylődő választott nép és mai egyházunk számára közös:

A könyv 45. részében a próféta azt üzeni fogságban sínylődő népének, hogy eljönnek majd a nagy és hatalmas népek, és hódolni fognak Isten népének, mondván, „csak közted van Isten, és nincsen más Isten" (14) De rögtön erre felkiált a próféta, vagy talán a nép: „bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izraelnek Istene, szabadító!" (,15) Ez a felkiáltás  jelzi, hogy a szabadítás ígéretei és kibontakozása, más szóval az úgynevezett történelmi tények, vagy amit a történelmi eseményekből ki lehet olvasni, nem orvosolják azonnal Isten népének belső fájdalmát.
...
Most azonban a prófétai igékből és vigasztalásokból az a kérdés érkezik hozzánk: keresik-e köztünk Istent. Hiszen, ha jól értjük a vigasztaló szót, a sok nyomorúságot látott nép azt a felemelő üzenetet kapja, hogy akiről már talán ők is lemondtak, akit legfeljebb csak gúnyolódással kerestek vagy kértek rajtuk számon, mondván, „hol van a te Istened?" (42. zsoltár),  azt az Istent most olyanok fogják e nép körében keresni, akiknek szívük gondolata sem volt, hogy csak egy igaz Isten volna, és hogy ezt az egy igaz Istent éppen azok között kell keresniük, akiknek sorsa nem ad erre alapot. Keresik-e hát köztünk Istent? Vagy mi is csak egyre hangoztatjuk a misztikus paradoxont, vagy újabb kori változatát, a mai egzisztencialista teológia tételét: Isten elrejtőzködő Isten? S ha ezt hangoztatjuk, nem inkább védekezve és mentegetőzve felelünk a kérdésre? Mégis, a sok-sok fájdalmas vesződség, vereség, kudarc, tétova pangás, és erőtlenség közepette hadd szóljon egészen a szívünk mélyéig hatóan az isteni ígéretből fakadó kérdés: keresik-e köztünk Istent? Vagy - ahogy Jézus mondja - tudhatják-e sokan, hogy Isten országa közöttünk van? Készek vagyunk-e és alkalmasak vagyunk-e arra, hogy keressék közöttünk? Ha magunkra nézünk, aligha válaszolhatunk erre igennel. Ha azonban arra a Krisztusra tekintünk, aki által Isten egyszer s mindenkorra eldöntötte ezt a vitát, akkor csak egyet tehetünk: nagy igyekezettel és készséges szívvel kiáltunk: jövel teremtő Szentlélek, és ragyogtasd fel közöttünk Krisztus dicsőségét!

Püspöki jelentésében kitért az országgyűlési választások eredményére:

Elég volt! Igen, az országgyűlési választások eredménye is azt mutatja, hogy Magyarország társadalmi felelősséget érző lakosai ezt mondották a szavazatukkal: elég volt!
Elég volt egy olyan politikai elitből, mely 2004-ben saját nemzettársai ellen űzött cinikus propagandát, és hitegette Magyarország polgárait, hogy szemben más európai országok gyakorlatával, nekünk nem szabad kettős állampolgárságot biztosítani határon túl élő honfitársainknak. Elég volt egy olyan kormányzatból, mely eltűrte, hogy a Magyar Köztársaság elnökét feltartóztassák a határon és mondvacsinált okokkal eltanácsolják, hogy a magyar kisebbség ünnepén részt vegyen. Elég volt, hogy az Európai Unióban téblábolt egy kormányzó párt megannyi képviselője, és semmit nem szól a szlovák nyelvtörvény ellen. Elég volt egy olyan korrupt politikai elitből, mely előbb őszödisztánt csinált a politikai felelősségvállalásból és hazugság-országgá, politikai Disneyland-dé tette Magyarországot, és elég volt leginkább abból, hogy a hazudozás csak esti mesének bizonyult volt ahhoz képest, ahogy az ország anyagi erőit szétfecsérelték, ellopták, és Nokiás dobozokban hordták ki offsorisztánba. Elég volt abból, hogy nem lehetett a nemzeti ünnepeket békésen megünnepelni, s mindmáig szédülten tántorgunk a magyar forradalom 50. évfordulóján történt  rendőr-attakok és atrocitások nyomán. Örülünk, hogy elmondhatjuk: nem lehet más a politika, mint aminek lennie kell, és nem lehet jobbik úgy az ország, hogy a történelem szemétdombjára hajított maskarákba akarnak gyűlölet-lovagokat öltöztetni. Mutassa csak ki-ki a maga arcát. De úgy lehet más és jobb, hogy felismerjük, hogy a mai magyar politikai elit elkorhadt, és alkalmatlanná vált négy sarkalatos követelmény betöltésére, és ezért megújításra, váltásra szorul. Ezek a princípiumok a következők. Ahhoz, hogy olyan rettenetes időkben, mint a mai, amikor elhúzódó gazdasági válság nyögeti az egész világot, eleget kell tenni az önfeláldozás, a bizalom, a patriotizmus és a tiszta eszmények követelményének.

Ezt követően a közgyűlés a megszokott módon, az intézmények jelentéseinek tárgyalásával folytatta munkáját.

A vizitációs kérdőívek visszatérő, megoldatlan problémakörével Petrdi Dániel főjegyző foglalkozik, és az esperes-gondnoki karral kívánják ezt a kérdést a közeljövőben megvitatni. Nem az a cél, hogy minden szakbizottság minden kérdését feltehesse, hanem az érdemi, hatékony felmérése az élet jeleinek az egyházközségekben.

Megjelent a Dunamelléki Énekfüzetek második füzete, Megváltva! címmel.
A mai napon is énektanulással kezdtük közgyűlésünket, s örömmel számolok be arról, hogy lassan jó gyümölcse lesz eltökéltségünknek, hogy az évtizedek óta vajúdó énekeskönyvi reform végbemenjen. Ma a második énekfüzetből tanultunk, s őszre megjelenik a harmadik is. Az első olyan sikeres volt, hogy újra kellett nyomtatni, és kerületünkön kívül is van iránta érdeklődés. Igen remélem, hogy kezdeményezésünk, illetve az ezt követő zsinati döntés , hogy valóban készüljön el egy korszerű énekeskönyv, nem jut arra a sorsra, mint megannyi kísérlet az elmúlt évtizedekben. Mert korábban az történt, hogy vagy a bizottságok vitatkozták szét a lehetőséget és szakadtak pártokra, vagy valami jeles esemény okán összecsaptak egy-egy kiadványt, vagy éppen egyházunk közösségei ignorálták a kezdeményezéseket. Talán azzal, hogy éppen a gyülekezetekben kezdjük énektanulással, a gyülekezeti ének megelevenítésével, meg tudjuk fordítani a menetet, és nem fölülről kényszerítünk rá valamit az egyházközségekre, hanem az ő jó szívükből és szép énekeikből áll majd össze a bővített énekeskönyv.

A napokban jelenik meg a Théma Egyesület újabb füzete, amelyben közlik Kósa László kutatásainak beszámolóját, illetve a 2008 őszén tartott Théma-konferencia kapcsán kirobbant vita néhány dokumentumát.

Közben zsinatunk is határozatot hozott a múlt feltárásról, ám megítélésem szerint eddig igen tétova lépések történtek ebben az ügyben. A legutóbbi, novemberi zsinaton gyakorlatilag ugyanazt a vitát folytattuk le, mint az azt megelőző májusi zsinaton. Nincs a kezünkben látható szempont-rendszer, nem tudjuk, kik lesznek a múltfeltáró bizottság tagjai, nem tudjuk, hogy milyen rendben fognak dolgozni. Egy dolog folytonosan kommunikálni, hogy készek vagyunk a múlt feltárására, más dolog a kellemetlen és keserves munkát elkezdeni. Szíves szóval invitálok mindenkit ara kétnapos konferenciára, mely holnap kezdődik, s amit a „Fehér Hollók" nevezetű történésztársaság rendez. Ezen a kommunista diktatúra alatti egyházüldözésről lesz szó. Ennek az egyházüldözésnek csak egy szelete volt az, amit ügynök-ügynek nevezünk. Éppen ezért múltfeltárásról kell beszélnünk és ez elkerülhetetlen. Szándékosan nem átvilágításról beszélek, mert ez politikai kategória. Nem is tényfeltárásról szólok, mert ez szakmai-történészi kategória. Múltfeltárásról kell szólnunk, melyhez hozzátartozik a hozzáférhető tények bemutatása is.

A püspöki jelentés teljes terjedelmében olvasható a Dunamelléki Egyházkerület hivatalos honlapján:

www.raday28.hu