A tavalyi Pápua Új-Ginea nőtestvérek tervei szerinti imanap után, 2010. március 5-én a Kameruni nőtestvérek által összeállított témák alapján imádkoztunk, gondolkoztunk együtt.

Már hetekkel ezelőtt, többen is készültünk az imanapi anyag mellett a kiegészítők összeállításával. Egyik nőtestvérünk a történelmi részt, mások a földrajz, gazdaság, missziói munkások, utazók beszámolóiból készültek és állítottak össze a többi testvér számára ismertetőt Kamerunról. Többiek recepteket gyűjtöttek, fordítottak és többen el is készítették ezeket az érdekes ételeket az imanapi alkalomra.

Kameruni zenével, apró kitűzőkkel, déli gyümölcsökkel díszítettünk és afrikai teával terített asztallal vártuk a hozzánk érkezőket.

Röviden megismertük az imanap eddigi történetét. Zenéjüket hallgatva kis tájékoztatást kaptunk a kameruni zenéről, táncokról és hangszereikről. A kameruni nők egész élete összekapcsolódik a zenével, énekléssel, tánccal. Milyen jó, hogy minden körülmények között, ők mindig tudnak énekelni és mosolyogni. Ezt a hihetetlen örömet mi is átvehetjük tőlük, akik hozzájuk képest sokkal jobb „civilizáltabb", bár mégis kicsit szürkébb és mosolytalanabb életet élünk. Rendkívül színes ruháik is a bennük levő örömet mutatják. A misszionáriusnő Ruth Epting: „Kamerunban éltem és dolgoztam..." című Békefi-Röhrig Klaudia interjújából tájékozódtunk az ottani életről a misszionáriusnő szemével. Valamint dr Tóth Piroska orvosnő baptista egyház misszionáriusaként Kamerunban szolgált idejéből mesélt élményeit osztottuk meg egymással. Nagyon érdekes volt, ahogy Halpern Borbála beszámolójával és a vetített képekkel mi is bejártuk Kamerun tájait. Ennyi bevezetés után azzal a hittel, hogy kameruni nőtestvéreinkkel egy test tagjai vagyunk, elővettük az általuk készített imafüzetet.

„Minden mi él, Istent dicsérje!"

Szokásunk szerint egy - egy bekezdést mindig más testvér olvasott fel és közben énekeltünk is, bár ez inkább gyönyörű református énekeinkből történt. Szívünkben így még inkább szeretettel gondoltunk, a velünk együtt imádkozó és éneklő nőtestvérekre az egész világon. Minket is megerősített hitben, és közösségben is az együtt imádkozás és éneklés. Mindenki örült az együttlétnek.

Végül megkóstoltuk az elkészített ételeket, a finom afrikai teát. Közben újra hallgattuk a Kamerunból hozzánk érkezett örömzenét. Mindannyian hazavittük magunkkal Krisztus szeretetét, egész világra kiterjedő kegyelmét, testvéreink által egymás erősítését, az el nem múló örömet, hogy mindenhol, minden körülmények között Istené a dicsőség. Kameruni nőtestvéreinkkel és a világon minden nőtestvérünkkel együtt mi is hirdetjük: „Minden mi él, Istent dicsérje!"

Ligeti Zsuzsanna