„Meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt”
Máté evangéliuma 2,11

Olvasmányok

Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. 
Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 
Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 
Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! 
Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 
Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.
Mózes második könyve / Kivonulás könyve 3,1–6

A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. 
Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.) 
Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.) 
Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek. Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!
84. zsoltár 

A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: 
Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.
Jelenések könyve 4,8–11

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. 
Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Máté evangéliuma 28,16–20 

Ajánlott énekek: 
37. Ó Jézus, emlékezni rád;
33. Mind adjon hálát Istennek

Meditáció
Amikor a bölcsek távoli hazájukból eljutottak Betlehembe, és látták a gyermeket anyjával együtt, leborulva imádták. Isten közénk jött kinyilatkoztatásának jelenlétében lefelé néz a szem, és meghajol a térd.
Hasonlóképpen az égő csipkebokor láttán Mózes eltakarta arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Amikor a tanítványok látták a feltámadt Krisztust a galileai hegyen, csodálkoztak, és zavarba jöttek, mégis imádták. A mennyei liturgiában a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt. Isten
jelenlétére megdöbbenéssel, majd rácsodálkozással, végül imádással válaszolunk.
De látunk? Rácsodálkozunk? Valóban imádjuk? Hányszor nem vesszük észre, hogy a szemünk vak Isten jelenlétére! Hogyan imádhatjuk igazságban, ha előbb nem látjuk? Beszűkült látóterünkben túl gyakran csak a saját összekuszálódott dolgainkat látjuk magunk előtt, közben elfelejtjük, hogy Isten mindnyájunknak adta megmentő kegyelmét, és hogy mindannyiunké ugyanaz az egy Lélek, aki egységre vezet. Önteltségünkben gyakran csak a saját törvényeinket és emberi hagyományainkat követjük, nem gondolva arra a szeretetre, amelynek megosztására egy népként kaptunk elhívást, akiket Krisztus vére igazított meg, akik Jézust közös hittel Megváltónknak valljuk.
A Szentlélek által megelevenített közösségekként egyházaink arra hívnak, hogy együtt menjünk a Krisztus-gyermekhez, hogy egy népként imádjuk őt. Az együttérzés Lelke vezet egymáshoz, együtt pedig mindnyájunkat az egy Úrhoz. Csak a Szentlélek vezetését követve leszünk képesek „lélekben és igazságban” való imádatra. Istenben való jövőnk az egység és a szeretet jövője. Amikor e cél felé menetelünk, utunk közben is a Krisztusban való „egy-ségnek” ugyanerről az igazságáról kell bizonyságot tennünk.

Imádság
Irgalmas istenünk! Te, aki megadtad a vakoknak, hogy meglássák benned Üdvözítőjüket, vezess megtérésre. Irgalmadban vedd el szemünkről a pikkelyeket, és indíts, hogy mint Istenünket és Megváltónkat imádjunk Téged. Bajainkban, bűneink terhe ellenére is hadd szeressünk teljes szívünkből!
Hadd járjunk együtt, világosságod által vezérelve, egy szívvel és egy akarattal, ahogyan első tanítványaid! A mi urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen rajtunk, hogy együtt magasztaljunk a Lélek közösségében, és bizonyságot tegyünk a körülöttünk lévőknek. Ámen.