A hittanoktatók szakmai képzésére hirdetett pályázatot a Református Pedagógiai Intézet (RPI) 2022-ben, amely a hittanoktatás éve. A szakmai napok résztvevői különféle témakörök közül választhatnak, hallhatnak például a megragadó bibliai történetmondásról, az óvodai hittanoktatás módszertanáról, a gyermekek istenképéről, az imádságra nevelésről és elsajátíthatnak kreatív módszereket is.

Ez utóbbira volt kíváncsi a Délpesti Református Egyházmegye hittanoktatói közössége is, amely nemrégiben Szigethalmon tartotta katechetikai konferenciáját. Hatvan lelkész és gyermekmunkás vett részt a képzési napon, amelyet a helyi református gyülekezetben tarthattak a házigazdák vendégszeretetét élvezve. Bár az egyházmegyében nem ez volt az első alkalom, amikor a szolgálattevők közös műhelymunkában vettek részt, most először kaphattak lelkészek, hittanoktatók és gyermekmunkások közös képzést – számolt be Kalicz Gizella szigethalmi lelkipásztor.

„Legyen egy hittanóra kreatív, élményekkel teli, mert akkor figyel a diák, akkor aktív.  Minél több lehetőség van az ötlettárunkban, annál hatékonyabban ki tudjuk választani, mit alkalmazunk attól függően, hogy mit szeretnénk a diákokban fejleszteni. Ha pedig a gyerek jól érzi magát a hittanórán, könnyebben elhívja a szüleit is a templomba. A munkánk így nemcsak a hittanra járó gyerekekre, hanem családjukra is kihat, akik esélyt kaphatnak, hogy beépüljenek a közösségeinkbe” – számolt be Szabó Réka, a délpesti egyházmegye katechetikai előadója.

„A hitoktatás híd kell, hogy legyen: híd a gyerek, a családja és a gyülekezet között. Ezért nem pusztán óraadás, hanem lelki jelenlét. A hitoktató munkája magvetés, így ő maga is magvető, Isten munkatársa. A hitoktatás a reménység munkája” – fogalmazott igei köszöntőjében Takaró András délpesti esperes. Mint mondta, a közös munkát szeretnék regionális munkaközösségekben továbbfolytatni.

A képzési nap előadója, Zimányi Noémi, az RPI munkatársa három bőrönddel érkezett a hittanoktatásban szolgálatot tevők közé. Ötleteket hozott magával, olyan eszközöket, amelyeket szemügyre vehettek, le is fényképezhettek a képzés résztvevői. „Jó volt hallani arról, hogy egy borotvahab, egy tasak gomb vagy az ételfesték miként válhat jó baráttá a hittanórán, és lehet vele emlékezetes példázatot, történetet mesélni” – osztotta meg Szabó Réka. A résztvevők kis csoportokban folytatták a munkát: egy-egy borítékban kapott eszköz hittanórai felhasználására adtak példát, majd együtt imádkoztak, játszottak, énekeltek. A szünetek sem voltak hiábavalók: ismerkedéssel, beszélgetéssel telt a szabadidő.

Maguk a résztvevők így jeleztek vissza a képzési napról, valamint saját szolgálatuk örömeiről és kihívásairól:

„Harminc éve foglalkozom hittanoktatással és mindig jól jön egy kis frissítés, új ötlet, módszer, szemléltetőeszköz. Noémi rengeteg ötlettel gazdagított minket, ami óriási hasznunkra fog válni a hitoktatásban. Az idő előrehaladtával a gyermekek figyelmét egyre nehezebb lekötni. Sok inger éri őket. A hagyományos tanítási módszerek révén sok gyermeknél nem ér célba Isten üzenete. Ezért fontos, hogy szemléltessünk nekik minél többször, többféleképpen. Hihetetlen, hogy milyen jó segédeszköz tud lenni például egy 100 cm-es csuklós famérce, azaz colostok például a kapernaumi béna meggyógyításának elmondásához! Hasznos volt a sok kézműves példa is, hiszen ezeket a gyerekek hazavihetik magukkal az óra végén, hogy ne felejtsék el, milyen üzenetet kaptak Istentől. Később, ha ránéznek az alkotásukra otthon, az emlékeztetni fogja őket az üzenetre, ami természetesen a legfőbb célunk.” (Keményné Váradi Erzsébet hittanoktató, Dunaharaszti)

„Fontos, hogy a hittanóra lelki alkalom legyen és ne csupán ismeretátadás. Nem felejtem el azt a kislányt, akit „csak úgy” beírattak hittanórára, mondván, jó helyen lesz, hiszen ez is hozzátartozik az általános műveltséghez. Pár év elteltével kérlelni kezdte szüleit, kereszteljék meg őt is. Gyülekezeti lelkészünk azonban azt ajánlotta a szülőknek, hogy mielőtt megkereszteltetik gyermeküket, ismerjék meg ők is azt az Istent, akit kislányuk követni szeretne. Eljártak Keresztkérdések sorozatra, hitre jutottak és felnőttként konfirmáltak. Most a dicsőítő zenekar szolgálói. Dicsőség legyen az Úrnak! Az egész hittanórán kezdődött, ott érintődött meg a kislány. Ez és Istennek hála, más hasonló történetek megerősítenek abban, hogy érdemes végezni ezt a szolgálatot!

Fontos a hiteles jelenlét is: hittanoktatóként nem magamat képviselem, hanem felmutatom és megismertetem Isten lényegét, tanítását, szeretetét. Kivonva a gyerekeket a terhekkel teli világból, bevezetve őket Isten valóságába és közelségébe.

Évek óta fáradozunk azért, hogy a hittanosokat és családjaikat be tudjuk hívni a gyülekezetbe is. Négy éve minden szeptemberben, a hittanos évnyitó istentiszteletet megelőző napon, grillezést szervezünk azzal a címmel: A közösség ajándéka. Nincs semmilyen program, csak leülünk egy terített asztal mellé a hittanos családokkal és beszélgetünk. Idén több mint kétszázan lehettünk közösségben. Vannak olyanok, akik a kerti partin lépik át először a templom küszöbét, így másnap a hittanos évnyitóra már nem idegenként jönnek. (Morváné Cserna Anett hittanoktató, Szigetszentmiklós-Újváros)

„A korábbi fakultatív iskolai hittanoktatásban elenyésző magatartási-fegyelmezési problémák ugrásszerű megnövekedtek a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatásban. Az utóbbi évtizedben megjelent digitális eszközök szintén negatív hatással vannak a gyerekekre. Tizenöt évvel ezelőtt hetente több rajzot kaptam ajándékba a hittanos gyermekektől, mint az utóbbi öt-hat évben egy tanév alatt. A mobiltelefonos TikTok applikáció tömegméretű használata miatt sokkal rövidebb ideig tudnak figyelni a felső tagozatosok. A hittanoktatóból jövő szeretetre ugyanakkor állandó az igény és a vevőkészség – a mi dolgunk az is, hogy elmondjuk a gyerekeknek, ki ennek a szeretetnek a forrása. A mennyek országának üzenete, ténye rendkívül izgalomba hozza őket. Óvodás és alsós korban még reális valóság Isten, Jézus Krisztus személyének valósága és tekintélye. Felsős korban a bibliai történelmi tények építők, ekkor jelenik meg több gyermeknél az igény a lelkigondozásra, a személyes beszélgetésekre, a családokban levő feszültségek, problémák is gyakran ilyenkor kerülnek felszínre. Az a visszatérő igény a gyerekek részéről, hogy az iskolai órákon menjünk ki az udvarra és ott tartsuk meg a hit- és erkölcstanórákat, jelzi, hogy a mai iskolai óraszámok soknak és terhelőnek bizonyulnak számukra. A gyerekek többsége nagyon fogékony a kézműves dolgokra, sajnos a negyvenöt perces hit- és erkölcstanóra sok esetben kevés erre, ezért is hiánypótlók azok a gyülekezeti alkalmak, ahol a bibliai történet mellett sport- és játékfoglalkozás, kézműves, illetve barkácsfoglalkozás zajlik.

Jómagam többféle továbbképzésen és konferencián részt vettem már a korábbi években, de számomra, aki önkormányzati és a KLIK vezetése alá tartozó intézményekben dolgozom, sokkal inkább hasznomra volt a mostani gyakorlatias és szemléletes továbbképzési nap. A kapott képeket, prezentációkat megosztom a gyülekezetem gyermekmissziós szolgálatot végző stábjával is. Hittanoktatóként hasznosnak tartanék egy etikus, felelős eszközhasználatról szóló képzést is, hogy a hetedik-nyolcadik évfolyamosoknak megmutathassuk a tableten, ill. a mobiltelefonon használható Biblia-alkalmazást, megtanuljunk igés képeket készíteni, vagy hallhassunk arról, hogy a konfirmáció-oktatásban hogyan használhatjuk pl. a Google Tanterem alkalmazást.” (Csider Krisztián hittanoktató, Gyál)

„Az MRE Oktatási Szolgálatának délpesti ügyintézőjeként az a feladatom, hogy az Oktatási Szolgálat és a hittanoktatók között kapocsként, összekötőként működjem, segítsem az információáramlást. Legfőképpen adminisztrációs segítséget adunk, de igyekszünk szakmai segítséget is nyújtani, ha szükséges. A hittanoktatókkal általában telefonon, illetve levelező rendszeren keresztül vagyunk kapcsolatban. Ezért nagyon jó volt személyesen is találkozni közülük azokkal, akikkel eddig még nem találkoztam. A képzésen lelkes hittanoktató-csapat jött össze, sokszínűség és ötletgazdagság jellemezte a napot, megtudhattuk például, hogyan lehet egyszerűen, olcsó, maradék anyagokat felhasználva a lehető leggazdaságosabban csodálatos dolgokat elkészíteni, és azokkal gazdagítani a hittanórákat. Nem csak technikákat kaptunk, hanem egyfajta szemléletet, illetve szemléletváltást is.” (Kozákné Kovácsová Ilona hittanoktató, Szolnok, délpesti katechetikai ügyintéző, a képen balra)

Képek: Fülöp László