Tahi öröksége: hűség az evangéliumhoz

Egész évben, a korábbiaknál komfortosabb épületekben várja a lelki feltöltődésre vágyókat a tahi Sion Hegye Református-Konferencia-központ. Az ünnepi átadón felidézték a hitbeli megújulás és az életre szóló barátságok történeteit, és bemutatkozott az új vezető is.

Új szívet adj, Uram, énnekem; Jöjj, az Úr vár reád; Jézushoz jöjjetek, megfáradtak – csendültek fel a régi kedves énekek a tahi Sion hegyének kápolnájában. A lelkipásztorok közül többen éppen csak konfirmáltak, amikor először énekelték ezeket egy-egy ifjúsági héten, ahol személyes Megváltójukként ismerhették meg Jézus Krisztust, és többen Tahiban kaptak elhívást a lelkészi szolgálatra is. A megújult konferencia-központ átadását megelőző estén felidézték ezeket az időket, hálát adtak Isten elvégzett munkájáért, és imádkoztak az újonnan érkezők megtéréséért, lelki megújulásáért is.

Az első szeretethez visszatérni
Áhítatában Barthos Gergely hévízgyörki lelkipásztor a napi igét magyarázta A jelenések könyve 2. részének első hét verse alapján. Az efezusi gyülekezetnek szóló krisztusi figyelmeztetés az első szeretetre irányítja a figyelmet: az Úr megtérésre hívja őket, máskülönben kimozdítja gyertyatartójukat. A lelkipásztor emlékeztetett: a kor egyik legerősebb gyülekezetének egykori lakhelye mára csupán régészeti emlék, noha egykor „olyanok szolgáltak ott, mint Pál apostol vagy Timóteus”. Vajon nem az teljesedett be, amit az Úr Jézus mondott?” – tette fel a kérdést.

Megdöbbentő az is, hogy amit pozitívumként említ az Úr, más, mint amit mi ma dicséretesnek tartanánk – tette hozzá: „nem viselheted el a gonoszokat”, „próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondták magukat, pedig nem azok”, „gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit”. „A szeretet Istenéről beszélünk, de arról nem, amit Ő gyűlöl. Vajon a Biblia istenképét közvetítjük-e?” – vetette fel az igehirdető. „A szeretet Istene gyűlöl – pont ettől hiteles az Ő szeretete.” Barthos Gergely arra intett: saját bűneinkkel és a társadalom által legitimizált bűnökkel is fel kell vennünk a harcot. Ha azonban mindeközben elhagyjuk az első szeretetet, mindez semmit sem ér.

Emlékek Tahiból
Sokan Tahiban részesültek az első szeretet ajándékában. A nyári lelki hetek emlékeit képvetítéssel idézték fel, örömmel felismerve a kedves arcokat. Ezután tartottak imaközösséget Veres Sándor dunamelléki főgondnok vezetésével, aki megosztotta, hogy annak idején lelkipásztora javaslatára jött Tahiba, hogy az itteni gyermekheteken szolgáljon. Komoly előkészülete volt a táboroknak, csaknem 120 gyermeket fogadtak egyszerre. Felidézte a számháborúkat, a Hétvályús-forráshoz tett kirándulásokat, a döntő mégis a bibliai történetek elbeszélése volt – tette hozzá.

A tahi konferencia-központ a második világháború utáni ébredés gyümölcse. Gyermekmissziós táborként jött létre Ecsedy Aladár akkori tahitótfalui lelkész kezdeményezésére, aki arra hívta gyülekezetének presbitereit, a helyi gazdákat, hogy adjanak össze egy telket erre a célra. Olyan helyet szeretett volna a fiataloknak, ahol a háború után lelkileg megerősödhetnek, új útra találhatnak, jövőképre és elmélyülhetnek a hitben. Akkoriban még a legszerényebb tábori körülmények között kezdődött meg a szolgálat nyaranta. 1952-től azonban Ecsedy Aladárt eltávolították a szolgálatból, 1956-tól rendőri felügyeletet is elszenvedett. Ekkortól csak lelkészkonferenciákat tarthattak Tahiban, állami felügyelet alatt. Ifjúsági konferenciákat a nyolcvanas évek második felétől hirdethettek meg újra. Az azóta eltelt időben lelkészek, presbiterek, fiatalok jutottak hitre vagy erősödtek meg az Istennel való kapcsolatukban. Amit Tahiban megértettek, átéltek, arra később otthon, családi életükben, gyülekezetükben és hivatásukban is építhettek. Szolgálók és táborozók között pedig egész életre szóló barátságok köttettek.













 

A főgondnokhoz a többi jelenlévő is csatlakozott az emlékek felidézésével. Többen kiemelték Nagy István, Tóth Kása István és Végh Tamás szolgálatát, szeretetteljes testvéri kapcsolatát. Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök (a képen középen) elmondta: szívesen jött a régi lelkészkonferenciákra, tanulmányi hetekre, mert bár meg kellett hallgatniuk az állam által népszerűsíteni kívánt nézeteket is, a lelkészek egymással is beszélgethettek, imaközösséget tarthattak, megoszthatták a gyülekezeti szolgálatban szerzett tapasztalataikat.

Az 1957 óta minden évben megrendezett tahi egyházzenei héten pedig először 1983-ban vett részt, azóta egy kivételével mindegyiken jelen volt, egy idő után mint annak egyik lelki vezetője. Sokakkal együtt most is egész évben várja a határon túli testvérekkel kibővült közösségben a tanulási lehetőséget és az imaközösséget. „Ide hazajövünk. Felüdülni jövünk a hegyre” – fogalmazott.

Mező István jászberényi lelkipásztor még egy illegálisnak számító csendeshéten tért meg Tahiban. A nyolcvanas években már maga is hozhatott gyerekeket ide táborozni, míg ő maga Végh Tamás mellett szolgálhatott fiatal lelkészként.

Felesége, Mező Istvánné arról mesélt, hogy miután egy tahi ifjúsági héten megtért, párttitkár nagymamája elment vele a templomba azzal, hogy ha Isten ezzel a lánnyal tudott mit kezdeni, akkor talán vele is tud. „Tahinak két gyümölcse is van, mert a nagymamám később egy evangelizációs héten megtér. Visszavitte a pártkönyvet, és Istentől kapott még tíz gyönyörű évet.”

Vassné Baki Ilona nyugalmazott lelkipásztor felidézte: Komjáthy Aladár egykori püspökhelyettes, a gyermekhét vezetője figyelmeztette őt és társait, hogy lesznek itt emberek, akik azt figyelik, mire tanítják a gyerekeket. „Akkor fedeztem fel, hogy van besúgórendszer. A nagyterem hátuljában valóban megálltak emberek, és figyelték, mit mondunk, teszünk.”

A hűség helye
„Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját” – szólt a napi ige a Jelenések könyvéből másnap, az október 29-i hivatalos átadón. „Vannak életet formáló és adó helyek, ahol az Isten megszólít, ahonnan másként indulunk tovább, mint ahogyan megérkeztünk. Ilyen hely Tahi, a Sion Hegye” – fogalmazott áhítatában Nyilas Zoltán északpesti esperes. Ő maga is itt tért meg – osztotta meg.

A szmirnai gyülekezethez intézett szavaiban a feltámadott Krisztus a város szegényeinek mondta, hogy gazdagok. „Nem társadalmi előnyt, hanem gyakran kiszolgáltatottságot, nélkülözést és üldözést jelent Krisztust követni. Nem az épületek számában, nagyságában van az egyház gazdagsága, hanem habban, hogy maga Jézus Krisztus gazdagítja meg. Tahiban is a legnagyobb kérdés, hogy mi történik majd az épületek falai között”, lesz-e megtérés, megújulás, meghallgatás, megbékélés – hívta fel a figyelmet az igehirdető.

Az esperes megemlékezett az alapító Ecsedy Aladár tahitótfalui lelkipásztorról, aki arról álmodott, hogy legyen egy hely, ahol elsősorban a gyermekek és az ifjak eljuthatnak Jézus Krisztushoz. Meg volt róla győződve, hogy minden egyes ember jelentőséggel bír Isten számára. Ezért hoztak áldozatot a megtért presbiterek is: időt, földet, munkát, pénzt – sorolta Nyilas Zoltán. „Bennünk van-e az a szenvedély, ami az alapítókat mozgatta?” – tette fel a kérdést.

Az igehirdető hangsúlyozta: a Sion Hegye a hűség története is, ezért „Tahi örökségét nem azzal őrizzük meg, ha mindent változatlanul hagyunk, hanem ha hűségesek maradunk a küldetésünkhöz.” Ebben maga Krisztus a példa előttünk, aki hűséges volt a kereszthalálig – tette hozzá. Neki engedelmeskedve az evangélium továbbadása a cél ma is.

Új és megújult épületek várnak egész évben
Az építkezés folyamatáról Szabó Márton dunamelléki beruházási főigazgató számolt be.

Mint mondta, a konferencia-központban továbbra is száz főt tudnak egyszerre elszállásolni, de a gyülekezetektől kapott visszajelzéseket figyelembe véve korszerűbb körülmények között, és a fűtésnek köszönhetően nem csak nyáron, hanem egész évben. A munkálatok év elején kezdődtek meg, augusztusban pedig már mindhárom épületben tudtak vendéget fogadni. Két épületet felújítottak, és a régi A épület helyén felhúztak egy új, U alakú épületet, amely építészetileg a kápolnára reflektál. Ebben 16 szoba kapott helyet, 46 férőhellyel. Csoportos együttlétre alkalmas teret és fedett teraszt is kialakítottak az épületben.

Minden felújított és újonnan épített szobához tartozik saját fürdőszoba is – ahol szükséges volt, ott ezeket is korszerűsítették. Földszinti, kívülről megközelíthető mosdókat is létrehoztak.

Felújították a villamos, víz- és szennyvízhálózatot, fejlesztették a tűzivíz-ellátást. A többi közt még hátravan az étkező külső hőszigetelése, a B épület felújításának befejezése és a gondnoki épület teljes felújítása is. Szeretnének egy filagóriát is kialakítani a hátsó erdei ösvény mellett – vázolta fel a terveket.

Szabó Márton köszönetet mondott a munkálatokban résztvevő tervezőnek, kivitelezőnek, műszaki ellenőröknek, és átadta a kivitelező ModulWood Zrt. ajándékát, a kápolnában helyet kapó szószéket.

„Nem magányosan küzdünk”
Az első kezdetről, a folytonosságokról és az új kezdetekről beszélt Balog Zoltán dunamelléki püspök az ünnepi átadón. „Az egyház nem velünk kezdődik, és nem velünk végződik” – hangsúlyozta.

Utalva a Jelenések könyve napi igéire, azt mondta: az első szeretet nem nosztalgia, hanem az a megelőző és megelőzhetetlen szeretet, amellyel Jézus Krisztus szeret bennünket, és amellyel önmagát áldozta értünk. „Az első szeretetünk nem valami, amihez az időben kell visszatérni, hiszen a jó cselekedetek most is el vannak készítve Istennél” – tette hozzá a püspök. Az első szeretetet nemcsak egyéni életünkben, hanem a gyülekezet és az egyház vonatkozásában is meg kell találnunk – biztatott. „Tahi segít életben tartani azt az ajándékot, hogy nem magányosan küzdünk, nem egyedül kell hitvallónak lennünk. Szükségünk van egymásra, szigetekből így lehetünk kontinenssé.” A régi méltóságát, áldásait ne engedjük el, ugyanakkor legyünk nyitottak arra, hogy új dolgok történhetnek, ami a szívünkben kezdődik – buzdított.

A püspök köszönetet mondott Fónagy Miklós nyugalmazott esperesnek, aki huszonhat éven át vezette az üdülőtelepet, de már fiatalkorától ellátta annak gondnoki feladatait akkor még édesapja, Fónagy Zoltán esperes mellett. Az év végével leköszönő Fónagy Miklósnak Balog Zoltán átadta az egyházkerület ajándékát: a töki királykazetta mását és a Hercegszöllősi Kánonok emlékplakettjét.

„Tahi Istené”
„Az eddigi életem nem rólam szólt. Igyekeztem mindenben úgy helytállni, hogy a Gazdámnak öröme teljék abban, amit teszek” – mondta Fónagy Miklós nyugalmazott esperes.

1962 óta van kapcsolata a tahi konferencia-központtal, édesapja akkor került Tahitótfaluba lelkésznek – idézte fel. Itteni szolgálata legnagyobb ajándékának azt tartja, hogy a Sion hegyén visszajutottak „a brosúrától az evangéliumig”. Ezzel utalt az állami felügyelet alatt tartott lelkészkonferenciákra, ahol a rendszer népszerűsítését várták el. „Voltak lelkészek, akik nem a szívük szerint, de a túlélésük érdekében hajlottak erre a kompromisszumra” – idézte fel érdeklődésünkre Fónagy Miklós. Lazulást Tóth Károly püspöksége idején tapasztaltak. „A nyolcvanas évek második felében kezdődött újra az ifjúsági konferenciák sora. Tóth Károly vállalt garanciát azért, hogy nem a rendszer buktatásáról lesz szó, hanem a fiatalok lelki támogatásáról. És olyan sokan jöttek, hogy nem volt elég a hét megfelezése, el kellett harmadolni, hiszen mindössze négy hetet kaptunk a nyár folyamán erre a célra, és 70-80 férőhely volt egy turnusban.” Később az egyházi iskolák diákjainak lelki épülésében is szerepet kapott Tahi. Fónagy Miklós 2000 óta vezette a konferencia-központot, amelynek fejlesztésére nemzetközi és baráti kapcsolatait is mozgósította. Lelkiségi irányzattól függetlenül mindenkit nyitott ajtóval fogadtak. Egyházzenei hét, egyházkerületi lelkészhét, presbiteri csendeshét, gyülekezeti hetek otthona azóta is a Sion hegye.


A konferencia-központ munkatársainak és az őket képviselő Szabó Ilonának is köszönetet mondott Balog Zoltán püspök az elmúlt évtizedekben végzett hűséges szolgálatukért.

A tahi Sion Hegye Református Konferencia-központot 2027. január elsejétől dr. Kiss Csilla vezeti majd. Bemutatkozásában elmondta: korábban már dolgozott üzemeltetési igazgatóként. Felnőttként tért meg, gyülekezetével vendége is volt a tahi szálláshelynek, négygyermekes édesanyaként pedig érti, milyen jelentősége van felfrissülni az Úr Jézussal való kapcsolatban. Munkájában szem előtt kívánja tartani, hogy „Tahi Istené.”

Az ünnepi átadás faültetéssel, épületbejárással és közös ebéddel zárult.


Balog Zoltán dunamelléki püspök, Veres Sándor dunamelléki főgondnok és dr. Sajtos Sándor Imre, Tahitótfalu polgármestere fát ültettek az ünnepi átadón.

A tahi konferencia-központról itt tudhat meg többet.

Képek: Füle Tamás

Tahi Sion Hegye átadás