ApCsel 13,1–12

„Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” (2–3 v.)

    Az evangélium terjedése a népek között nem emberi elhatározás alapján indult el, hanem az Úr terve és útmutatása szerint. Az antiókhiai keresztyén gyülekezet vezetői élő hittel, összhangban voltak a dicsőség Krisztusával, ezért böjtölve, csendességben és imádságban világosan megértették, hogy mi az Isten akarata. A Szentlélek vezetése alatt választják ki az első missziói útra Sault és Barnabást. Ünnepélyes keretek között kézrátétel által szentelik fel és indítják el őket a szolgálatra. A gyülekezet kitartóan imádkozott értük és Isten igéjének a terjedéséért. Ahonnan elindultak, abba a közösségbe vissza is tértek az út végén, és beszámoltak mindenről, amit Isten általuk végzett el.

    Nagy erő van abban, ha valaki tudja, hogy a gyülekezete imádkozik érte. A mai gyülekezeteink mennyiben hasonlítanak az első gyülekezetekhez, és van-e kapcsolatunk az élő Jézus Krisztussal? A példa előttünk van, és Isten ilyen kapcsolatot szeretne veled és a gyülekezeteddel. Tedd meg te is azt, amire Ő elhívott!

Ajánlott igeszakasz: Mt 10; Lk 9,10

Jak 3,3-8

Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyásá

Mi az, ami segít? - veti fel a kérdést Jakab. A zabola, a kormányrúd,
a tűz? S azt a következtetést vonja le, hogy az
emberi természeten nem segít semmi. Kell a zabola, de a ló
akkor is ló marad, ha zabola van a szájában. A kormányrúd
valóban változtat az irányon, de a hajón nem változtat. A tűzön
sem változtat a gyehenna tüze - a nyelvünk alatt égő
tűz lángol továbbra is. Hányszor sértjük meg a feleségünket?
Hányszor engedjük hegyes nyelvünk kígyómérgét gyermekeinkbe?
Hányszor megbántjuk a másikat, a szomszédot,
az anyánkat, az apánkat, hányszor az öregeket, hányszor a
nyomorultakat, hányszor a cigánygyerekeket...?
Az igében nyilvánvalóvá válik az is, hogy rengetegféle zabolával
próbálkozunk az életben. Millió zabola-pedagógia létezik;
s amióta ember van a földön, azóta valamiféleképpen ott
bujkál benne a szándék, hogy zabolát tegyen a másik szájába. Minden nevelés csak zabola. Nem azt mondom, hogy
nem kell - többről van szó: nyilvánvalóvá kell hogy váljon
számunkra, hogy nem juttat bennünket előbbre az ideológiai
nevelés, sem a jó szándékú vallásos nevelés. Az egyház vigyázzon,
nehogy zabolás pedagógusa legyen az Ő népének!
Mindezt nagyon pontosan illusztrálja egy kis mese.
Volt egyszer egy ifjú, és ennek az ifjúnak volt egy nagyon
elegáns, kedves, hízelgő cicája. Az ifjú szinte szerelmes lett
belé, azt mondta egy nap a jó tündérnek: - Te jó tündér! Változtasd
át a cicát leánnyá, és én elveszem feleségül! - A jó
tündértől minden kitelik, megtette ezt a fiú érdekében; s a cicából
egy gyönyörű menyasszony lett. Boldogan éltek a fiatalok,
roppantul nagy volt köztük a szerelem - de mi történt?
Egyszercsak, óvatlanul, besurrant egy egér a boldog fiatalok
szobájába, és a gyönyörűséges menyasszony egycsapásra
visszaváltozott macskává! Nem sokáig tartott a boldogság. Jó
volna persze kiirtani az egereket. Valaki egyszer azt mondta:
"Akarsz világhírű lenni? Találj fel egy jobb egérfogót!- Egér
mindig van bőségesen! És mindig akkor jelenik meg, amikor
nem számolunk vele. Ki kellene irtani az egeret, de nem
megy. Ki kéne irtani a bűnt! De nem megy. Jöhet akármilyen
pedagógia, kormányrúd, vezetés, zabola - az egér nem adja
meg magát. Nem könnyű ezt belátni. Adjam meg hát magamat,
mert az egér hatalmasabb, mint én vagyok, és erősebb,
mint minden nevelő szándékunk és eszközünk!
Egy férfinak nehézségei voltak az alkohollal. Mikor hallotta,
hogy van lehetőség a megszabadulásra, ő azt felelte magabiztosan:
"Én nagy nikotinista voltam - megszabadultam ettől a szenvedélytől; nagy kártyás voltam - megszabadultam;
most alkoholista vagyok - de olyan erős akaratom van,
hogy ebből is megszabadulok!- Ám ha meg is szabadulna
Krisztus nélkül, akkor is az a helyzet áll elő, hogy kártya
nincs, cigaretta nincs, alkohol nincs, de van egy megromlott
ember! Ezzel mit csinálunk?

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.