4Móz 20,1–13

„Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.” (12. v.)

    Isten felfedi előttünk, ma élők előtt, hogy mit hitt vagy nem hitt Mózes és Áron, amikor perbe szállt velük újra a nép. Nem volt vizük, ott bőghettek állataik, maguk is szomjasak lehettek, ezért zaklatták megint Mózest. Szörnyű ez, hogy minden nehézségnél azonnal szembefordul a nép Istennel és földi vezetőivel. Nem tanultak semmit a korábbiakból. Mintha nem lett volna előzménye oly sok csoda. Nem értem, hogy miért nem mentek Mózeshez olyan szívvel, hogy kérje meg Istent:  segítsen ebben a helyzetben. Te mit teszel, amikor újra valamilyen nehéz helyzetbe kerülsz? Vissza akarsz menni „Egyiptomba” – régi életed régi megoldásaihoz? Vagy talán már felteszed a kérdést: Uram vajon nem azért van-e ez, hogy feléd forduljak jobban? Ha pedig így történik, a megoldott esetet felmutatva környezetedben mutatsz-e Istenre, aki megszabadított? Bizony, ez a legjobb, így szenteled meg az Úr nevét, szerzel neki dicsőséget, magadnak örömet. Ha nem így lenne, szomorú következményekkel számolhat a hívő.

Ajánlott igeszakasz: Jn 6,1–13

Kol 3,5

Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságokat, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás.

Jézus így szólt a Gecsemánén: "jön a világ fejedelme: és
énbennem nincsen semmije." (Jn 14,30) - nem tudja bennem
megvetni a lábát a Gonosz. Márpedig meg akarja vetni
bennünk a lábát. Van rajtam támaszpontja? Tud-e velem mit
kezdeni a Gonosz? Ne adjunk talajt, ne adjunk helyet az ördögnek
- tegyük talajtalanná, erőtlenné. Van egy ritka afrikai
pókfajta, ami megöli a kígyót. Hogyan öli meg? A szálait
rádobja a kígyó testére, s azok odatapadnak; aztán a pók
elkezdi visszahúzni a szálakat, és a kígyó felemelkedik. S
mikor a farka hegye se érinti a földet, akkor már a póké. Pedig
a pók sokkal gyengébb, kisebb - mégis megöli a nagyobbat.
Mózes felemeli az érckígyót - miért? Mert akkor
elerőtlenedik a kígyó. Krisztus is felemelte a Kígyót: felvitte
a keresztfára. Felvitte - de engem vajon lent hagyott, hogy
tovább folytatassam bűnös életemet? Nem - Krisztussal
együtt meg vagyunk feszítve. Minket is felvitt a fára.

A Krisztus által felemelt kígyót nekünk is fel kell emelnünk.
Nem társ-megváltásként, hanem amikor segítségért könyörögve
ránézünk a keresztre. Mert abban a pillanatban a kígyó
elveszíti a támaszpontját mibennünk. Mit jelent ez gyakorlatilag?
A Kísértő jön - elkerülhetetlenül. A bűn az első
támadási fázisban a leghevesebb, s ezt a hevességet - "az
ördögnek minden tüzes nyilát" - kell átvészelni. A második
támadás már kisebb lesz. Ha visszavertem az első támadást, akkor
energiát kapok a következő támadás visszaverésére.
Növekszik az esélyem. Ha azonban elveszítem a kezdeti
fázisban a harcot, akkor csökken az esélyem; egyre inkább
el fogok gyengülni - nincs megállás.
Tolsztoj egyik írásában szerepel egy sztarec, egy öreg
szerzetesfőnök, az egész szerzetesrend példaképe, egy kitartó,
szent életű férfiú. Régi világi barátai mindenképpen kísértésbe
akarják vinni, mert nagyon bántja őket, hogy ő a hit
útjára tért. Mindenáron be akarják bizonyítani, hogy ő is csak
egy ember - ezért becsempésznek cellájába egy fiatalasszonyt.
Így találkozik ez a sok-sok éven át önmagát fegyelmező
férfi ezzel a hihetetlen megkísértő alkalommal. S Tolsztoj
szerzetese összeszedi minden erejét, és kirohan az ajtón.
Pár pillanat múlva visszajön - a keze be van bugyolálva egy
kendőbe, és csöpög belőle a vér. S ekkor már mosolyog -
megtört a kísértés. Kiment a színbe, és levágta az egyik ujját.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.