Házigazdaként és a Mérnökmisszió vezetőjeként dr. Németh Balázs lelkipásztor, a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratórium tudományos tanácsadója A zsidókhoz írt levél 11. és 12. részének válogatott verseiből olvasva nyitotta meg a budapesti Ráday Házban tartott konferenciát. A BME oktatója a közös éneklést követően rögtön át is adta a szót a találkozó főelőadójának, Michael Kent vegyészmérnöknek, a Sandia National Laboratory (USA) emeritus kutatójának, aki Isten dicsősége a természetben: a teremtés tudományos bizonyítékai az univerzumban című referátumában osztotta meg gondolatait.

Az előadó felvázolta, hogy bár az, amit ma tudományos módszernek nevezünk, teista gyökerekkel rendelkezik, a 19. század végén a nyugati tudományból kizárták a Teremtő lehetőségét. Mint mondta, az elmúlt évszázad tudományos felfedezései alapján azonban többen – köztük ő is – arra a következtetésre jutottak, hogy „Isten hipotézise nagyon erősen tér vissza a tudományon belül.” Michael Kent egy autó példájával – amelynél ismerhetjük a működést, ám ez semmit sem árul el a tervezőjéről – bátorított arra mindenkit, hogy tegyen különbséget a természeti törvények szerint működő világ, valamint a világegyetem és az élet eredete között. Ezt a jellegzetességet információs diszkontinuitásnak nevezte.

A kutató ezután a a módszertani naturalizmust mint filozófiai elfogultságot említette, mely elv szerint a tudományos magyarázatok csak természetes okokra támaszkodhatnak, és nem hivatkozhatnak Istenre vagy más isteni cselekvésre. Michael Kent előadásának fő részében öt olyan felfedezést mutatott be, melyek erőteljes bizonyítékot szolgáltatnak a világegyetemben megjelenő tervezettségre. Elsőként említette, hogy a modern kozmológia arra jutott, hogy a világegyetemnek volt kezdete: egy forró, sűrű állapotból indult, és azóta folyamatosan tágul. Ezt több megfigyelés is alátámasztja, például a galaxisok vöröseltolódása és a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, amely az univerzum korai állapotának lenyomata. Az előadó ezt úgy értelmezi, hogy a tér és az idő kezdetének ténye túlmutat a pusztán fizikai magyarázatokon, és felveti egy tudatos tervező lehetőségét.

A második felfedezés az, hogy a fizika törvényei, az alapvető állandók – például a részecskék tömegei és a természet négy alapvető kölcsönhatásának állandói –, valamint világegyetemünk kezdeti feltételei rendkívüli pontossággal vannak úgy beállítva, hogy lehetővé tegyék az életet. Úgy fogalmazott: „A világegyetem eredete a legfinomabban hangolt esemény, idmelyet valaha észleltünk. (…) Lenyűgöző pontossággal van finomhangolva úgy, hogy az élet egyáltalán létezhessen.” A harmadik felfedezés, hogy annyi rendkívül valószínűtlen tényező teszi a Földet lakhatóvá, hogy nagyon valószínűtlen egy másik igazán földszerű bolygó létezése a galaxisunkban. „Bolygónk nem csupán a lakhatóság határán van. Itt virágozhat az élet” – mondta.

Negyedik felfedezésként említette, hogy a legegyszerűbb szabadon élő szervezet génjeinek száma körülbelül 450, vagyis nincs olyan, hogy egyszerű életforma. „Egy élő sejt és a legmagasabban rendezett szervetlen rendszer – például egy kristály vagy hópehely – között olyan hatalmas és abszolút szakadék húzódik, amilyet csak el lehet képzelni” – fogalmazott.

Az ötödik említett felfedezés, hogy ezek a gének nem egyszerűen véletlenszerű fehérjékből és RNS-ekből állnak, hanem olyan gépeket alkotnak és olyan „szoftverprogramokat” futtatnak, amelyek önmagukban is csodának tűnnek. „A legtöbb ember, amikor megismeri ezeket a felfedezéseket, arra a következtetésre jut, hogy ez az információ egy transzcendens elméből származik” – mondta a kutató az előadás végén.

Ezután dr. Németh Balázs mutatta be röviden a Mérnökmisszió tevékenységét: a szolgálatot főként a BME imatermében (BME R épület 301) tartott istentiszteletek jelentik, de rengeteg előadást tartanak a hit és a tudomány, valamint a hit és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról oktatási intézményekben, gyülekezeti és egyházmegyei alkalmakon, országos eseményeken. A Műegyetemen két éve egy szabadon választható tantárgy is elérhető a hallgatók számára az autonóm járművek tervezésének etikai és teológiai szempontjairól. A Mérnökmisszió munkatársai tervezték és működtetik a Csillagpont református ifjúsági fesztivál alkalmazását, és ők koordinálják a REFORMula Challenge Innovációs Versenyt középiskolások és egyetemisták számára, melyet szeretnének folytatni a jövőben is.

A lelkipásztor elárulta, hogy terveik között szerepel évente több, kisebb tematikus találkozó megszervezése is. Az első ilyenre 2026. május 12-én kerül sor a BME imatermében Űrhajósok bizonyságtételei címmel. Szeptemberben, októberben és novemberben pedig a találkozó második felében elindult közös gondolkodást szeretnék folytatni: a résztvevők három, egymással párhuzamos blokkban egy-egy rövid előadást követően beszélgethettek. Sájevicsné Sápi Johanna egészségügyi mérnök vezetésével a a biomérnöki tervezés keresztyén vonatkozásairól, Paniti Imrével, a HUN-REN SZTAKI tudományos főmunkatársával az AI és mérnöki tervezés lehetőségei és kihívásairól, illetve Molnár Ambrus balassagyarmati lelkipásztorral arról, hogy a gyülekezetépítésben és tervezésben melyek Isten lehetőségei és az ember határai.

A Dunamelléki Református Egyházkerület képviseletében, a konferencia végéhez közeledve Veres Sándor főgondnok – nyugdíjas villamosmérnök – köszöntötte a Mérnöktalálkozó résztvevőit. Felidéze a református Bay Zoltán fizikus, a magyar csillagászat úttörőjének emlékét, akinek nevéhez fűződik többek között az 1946. február 6-i Hold-radar-kísérlet, illetve a fénysebességre alapozott méterdefiníció. Megemlítette Lovas Miklóst is, az éppen hét évvel ezelőtt elhunyt csillagászt, aki a svábhegyi gyülekezetnek volt újjáalapító presbitere. Zárszóként a Ráday Ház tervezettségéről mesélt: arról, hogy az épület világos és belátható tereivel hogyan kapcsolódik a környezetéhez, egyúttal egyértelműen hangsúlyozza a Krisztushoz tartozást.

Képek: Vargosz

A fotók egyikére kattintva galéria nyílik, ahol még több kép található a találkozóról: